Szanatórium

Mátrai Állami Gyógyintézet

1932. június 15-én dr. Genersich Andor igazgató fõorvos megnyitotta Magyarország elsõ, 300 ágyas tüdõszanatóriumát. Hivatalos elnevezése Mátrai Magyar (Királyi) Horthy Miklós Gyógyintézet volt.
A Trianoni Békeszerzõdés határozatai nyomán hazánk elvesztette hegyvidékeink jelentõs részét, vele a kialakított magaslati gyógyhelyeket is, éppen abban az idõszakban, amikor évente körülbelül 20000 beteg halt meg tbc-ben.

1924-ben megalakult a Tuberculosis Elleni Küzdelem Országos Bizottsága, munkálkodása hatására 1926-ban az akkori egészségügyi kormányzat rendeletet jelentetett meg, melyben megfelelõ klímájú, hegyvidéken létesítendõ, 300 ágyas tbc-szanatórium építését írja elõ. A szakemberek a Mátrában és a Bükkben keresték a megfelelõ helyet. A választás a Mátrában található, Gyöngyös város tulajdonát képezõ Nagy-Somorrétre esett. A döntésben közrejátszott, hogy a terület rendelkezett megközelíthetõ úttal, a közeli Szent László forrás napi vízhozama biztosította az intézet várható fogyasztását és Budapesttõl mindössze 100 km-re volt.
A kijelölt hely ideális paraméterekkel rendelkezett a tüdõbetegségek gyógyításához; 650-700 m tengerszint feletti magasságú, szubalpin éghajlatú, tiszta levegõjû rét észak-kelet-nyugati irányokból magasabb domborulatokkal, tölgyes-bükkös erdõkkel teljesen védetten, délre viszont nyitott, napsütötte völgyben terült el. A napos órák száma magasan az országos átlag feletti, fõként a napsütésben szegény téli idõszakban, a hõmérsékletingadozás 5-6 fokkal az országos átlag alatti, ködképzõdés ritka, porülepedés minimális.
Az intézet terveinek elkészítésére Jendrassik Alfréd építészt kérték fel, aki addig már sok egészségügyi épület tervezésével bizonyította hozzáértését.
Az építési munkák elvégzését Csonka László az Elsõ Magyar Magas és Mélyépítési Rt. tulajdonosa versenytárgyaláson nyerte el a gyöngyösi Pavlik Ágostonnal.
A hatalmas építkezés 1927 nyarán kezdõdött és 1931 õszén fejezõdött be. A létesítmény az ország legnagyobb közegészségügyi intézménye lett átadása idején, rendeltetésének messzemenõen megfelelt.
A keleti-nyugati tájolású, 3-4 emeletes fõépület déli homlokzata 210 m hosszú. Az épület középsõ vonulatában helyezték el a kórtermeket, melyek mind déli fekvésûek. Az északi részben kapott helyet a konyha a közös étkezõhelyekkel, a déli vonulatban helyezték el a betegfelvételt és az adminisztrációs helyiségeket.
A fõépületen kívül 7 kisebb épület is állt a területen mosoda, garázs, lakóépület, porta céljára.
Az üzemviteli szervezet és berendezései nagyon korszerûek és körültekintôek voltak. A hely elszigeteltsége miatt törekedtek az önellátásre, így saját vízellátási és szennyvíztisztító rendszer, mosoda, sütöde, kertészet, sertéshízlalda, karbantartó mûhelyek mûködtek. A személyzet szálláshelyeken, orvosi lakásokban az intézetben élt.
Az egészségügyi felszerelésekrôl is a legjobbakat lehet elmondani, korszerûen felszerelt diagnosztikai, bakteriológiai laboratórium, gyógyszertár, mûtô, inhalatórium, röntgenfelszerelés, hidroterápia, gégészeti, fogászati, szülészeti rendelok, felszerelt kúrateraszok, fektetô folyosók, prosectura, köpetfertôtlenítô segítették a gyógyító munkát.
A tbc-s betegeken túl vállalta a szanatórium az egyéb légzôszervi betegségekben szenvedôk kezelését is. Az itt dolgozó orvosok tapasztalata alapján a klímaterápiát ötvözve az általános roboráló terápiával eredményesen gyógyultak a tüdô fibrosisos elváltozásaiban, idült hörghurutban, asthma bronchialéban szenvedôk, de csont- és ízületi bántalmak gyógyulását is tapasztalták. Végeztek kisebb mellkasi beavatkozásokat, azokra felkészítették, majd utókezelésben részesítették a rászorulókat.
A megnyitás idején a nagyszámú tbc-s és egyéb tüdôbeteg gyógyítására országosan összesen 2930 ágy szolgált. A szanatóriumba bejutás feltétele volt, hogy szakorvosi véleménnyel ellátott kérvényt kellett benyújtani a m. kir. belügyminisztériumhoz. Az ápolásért fizetniük kellett a betegeknek 6-10 pengô közötti összeget az ágyszámtól függôen.
1932-ben létesült az OBA, az Országos Betegápolási Alap. Ennek terhére a szegény sorsú betegek ingyenes ápolásban részesülhettek a debreceni, a gyulai és a mátraházai szanatóriumban is.
A megnyitás évében 704 beteget vettek fel az intézetbe, 509-et bocsátottak el.
A további években a kiírt betegek száma általában 1000 közelében mozgott, 1944 októberéig a megnyitástól 13932 betget ápoltak. Ekkor érte el az intézetet a II. világháború, bár negatív, a mûködést nehezítô hatásait elôbb is érezték betegek és dolgozók egyaránt. Októberben szinte kiürítették az intézetet, mintegy 40 beteg és ugyanannyi dolgozó élte át a frontot Mátraházán. December 21-én ért itt véget a háború, a parkban ma is megtalálható a temetô, ahol áldozatait eltemették.
A háború az épületben is jelentôs károkat okozott, a felszerelést szinte teljes egészében elhurcolták. 1945 elején dr. Lányi Andor kapott megbízást az intézet újraindítására. A helyreállítás nem ment egyik napról a másikra, hisz az ország is romokban állt. Ennek ellenére 1945 novemberére 90 ággyal már mûködött a szanatórium, 1946-ban 150-re emelkedett az ágyszám. 1947-ben mellkassebészeti osztállyal bôvült az egészségügyi szolgáltatás. 1950-re tudták az eredeti 300 ágyas intézményt visszaállítani a gyógyítás céljaira. 1952-ben csont- és ízületi tuberculosisban szenvedôk mûtéti és konzervatív kezelésére nyílt mód az ágyszám újabb emelésével, ekkor 425 ágyon dolgoztak.
Közben megjelentek a Koch-bacilusra ható gyógyszerek, megkezdôdtek a BCG oltások. 1953-ban került sor a tbc elleni küzdelem távlati stratégiájának kidolgozására, ebbôl a célból több mint 20 országos szakember gyûlt össze Mátraházán. Munkacsoportokra különülve itt dolgozták ki a hosszú távú hivatalos országos programot.
1959-62 között lakótelep épült az intézet dolgozói részére. A fõépületben felszabaduló szálláshelyeken újabb 100 ágy kialakítására kerülhetett sor, két osztály megnyitásával immár 525 ággyal mûködött a mátraházai szanatórium.
A tbc elleni hatékony gyógyszerek megjelenésével a betegség gyorsan vonult vissza, az újonnan megbetegedõk száma egyre csökkent. Az intézetben a tbc-s betegek aránya 50 %-ot tett ki erre az idõszakra. Ugyanakkor az éves betegforgalom 3000 fölé emelkedett, felgyorsult az ápolási idõ, változás kezdõdött az intézet feladatkörében, ami egyúttal országos jelenség volt, megkezdõdött a pulmonológiai átállás.
Az országos tbc-s szanatóriumban egyre nagyobb számban kezeltek tüdõdaganatos, akut légzõszervi vagy allergiás betegségben szenvedõket.
A nem tbc-s tüdõbetegségek megfelelõ kezelése jelentõs elméleti felkészülést igényelt az intézet szakorvosaitól. Intenzívebbé vált a tudományos tevékenység, 1969 és 1979 között az intézet orvosai 69 elõadást tartottak és 9 közleményt jelentettek meg pulmonológiai témákban.
Új diagnosztikai módszerek kerültek alkalmazásra, endoszkópos vizsgálatok, citológiai, légzésfunkciós, allergológiai laboratóriumi diagnosztika foglalta el az egyre csökkenõ mûtéti beavatkozások nyomán felszabaduló kapacitásokat.
1978-ban a mellkas- és csontsebészeti osztályokat össze lehetett vonni, így az intézet befogadta az Országos Traumatológiai Intézet szeptikus osztályát.
1980. január 1-jével meghatározó jelentõségû szervezeti módosítás történt az intézet életében. A három mátrai szanatóriumot - Mátraháza, Kékestetõ, Parádfürdõ - az Egészségügyi Minisztérium Mátrai Állami Gyógyintézet elnevezéssel integrálta. A fõigazgatóság és a gazdasági-mûszaki irányítás, az adminisztráció Mátraházán centralizálódott. Szakmai feladataikat változatlanul megtartották az intézetek, melyet az egészségügyi kormányzat a szanatóriumi beutalások rendjével, országos és területi ágyszámok leosztásával szabályozott.
Az integrálódott tagintézetek elnevezése egységként vált ismertté és mindhárom intézet szakmai tevékenységéért egységvezetõ fõigazgató-helyettes fõorvosok feleltek.
Közben a mátraházai egységben a mellkas- és extrapulmonalis sebészeti osztályt felszámolták, helyén kardiológiai profilú, belgyógyászati rehabilitációs osztály mûködött pár évig, majd helyére szubintenzív részleggel rendelkezõ pulmonológiai osztályt szervezett az intézet. 1994. január 1-jén a parádfürdõi egység kivált az integrált intézetbõl és önálló szanatóriumként mûködött tovább.
Az 1990-es évektõl a magyar egészségügy állandó átszervezések, forráskivonások között végzi munkáját. Ez a tény Mátraházát sem hagyta érintetlenül, a folyamat eredményeként mára teljesen átstrukturálódott az intézet tevékenysége. Az ágyszámleépítések következtében 525 ágyról elõbb 443-ra majd 240-re csökkent a finanszírozott ágyak száma.
Elköltözött az intézetbõl a traumatológiai osztály, az országos szanatóriumi beutalási jogkör megyei ellátásra módosult. Jelenleg 240 mûködõ ágyon területi ellátási kötelezettséggel Heves megye pulmonológiai betegeit látja el az intézet, három aktív és egy krónikus pulmonológiai betegellátást végzõ osztályon. A krónikus osztály egy részére országos beutalási lehetõség is van. Az aktív ellátási feladat következtében a csökkenõ ágyszámok ellenére az intézet betegforgalmi adatai megsokszorozódtak, évente mintegy 4500 beteget ápolnak. A gyógyító tevékenységhez a rendelkezésre álló diagnosztikai lehetõségek: röntgendiagnosztika, bronchoszkópia, citológiai vizsgálat, transthoracalis tûbiopszia, allergológiai kivizsgálás, légzésfunkció, kémiai, bakterológiai laboratóriumi diagnosztika, UH-vizsgálat.
Az intézetben gyógyszertár mûködik. A betegellátást segítik a gégészeti, nõgyógyászati, szemészeti, fogászati szakrendelések, a fizikoterápiás részleg, a gyógytorna, a betegoktató szoba. Az intézmény jelentõs óraszámban fogadja a légzõszervi betegeket járóbeteg-szakrendeléseken is. A beutaltak számára a szabadidõ kulturált, kellemes eltöltését könyvtár, tv-szobák, gondozott 340-féle fenyõvel beültetett sétálópark biztosítja.
Az intézet fennmaradó kapacitásának kihasználására az egészségügyi kormányzat és a megyei önkormányzat szerzõdést kötött szociális otthon létesítésére és mûködtetésére. Az otthon 1998 novemberétõl a fõépület legfelsõ szintjén 100 ággyal mûködik.
Az eredetileg is országos feladatokra létesített, korszerû betegellátó intézet a továbbiakban is - kihasználva Magyarországon egyedülálló klimatikus adottságait - a pulmonológiai betegek gyógyításának szolgálatában áll.


Kiemelt mátrai szállás ajánlatok Mátraháza településen:

• Mátraházai Üdülőház

Szállás
Mátrai szállás ajánlatok Mátraháza településen
Étterem
Mátrai étterem ajánlatok Mátraháza településen