2005. áprilisában Mátrakeresztes települést és a környező területeket óriási méretű, hirtelen érkező eső érte el. Ennek következtében a falu ingatlanainak és úthálózatának egy része súlyosan megsérült, infrastruktúrája összeomlott. A hegyről lezúduló víztömeg jelentősen megterhelte a Hasznosi Víztározó gátját is. (A vízügyi szakemberek véleménye szerint a gát még a legkritikusabb időszakban is jól állta a ránehezedő nyomást.)
Egyesületünk véleménye szerint a rendkívüli esőzés mellett, több tényező együttes hatása vezetett a kialakult helyzethez. Erről - véleményünkkel azonosuló szervezetekkel közösen - tájékoztattuk az érintett minisztériumokat, szakhatóságokat az alábbi levélben:...

Hatvani Környezetvédő Egyesület
3000 Hatvan, Hatvany Irén u. 6.
Környezetvédelmi-, és Vízügyi Minisztérium
Persányi Miklós Miniszter
részére

Tárgy: Javaslatok a mátrakeresztesi tragédia megismétlődésének elkerülése érdekében.

Tisztelt Miniszter Úr!

2005. április 18-án két óra leforgása alatt jelentős mennyiségű (kb. 110 mm) csapadék hullott le a Mátrában, Mátrakeresztes település fölött a Kövecses-patak vízgyűjtő területén. (Bővebben: Csörgő-patak, Narád-patak, Gedeon-patak, Fitó-patak, Tóréti-patak, Nagy- és Kisvölgyi-patak.)

Az áradás milliárdos károkat okozott a településen, utakat, házakat, műhelyeket sodort el, emberi sorsokat tett tönkre. Lehetséges-e, hogy az áradás kiváltó oka kizárólag a rövid idő alatt lehullott nagy mennyiségű csapadék volt?

A Hatvani Környezetvédő Egyesület véleménye szerint több tényező együttes hatása okozta a katasztrófát.

Az erdészet, vagy bármely más ágazat önmagában nem tehető felelőssé a történtekért, hiszen ilyen mennyiségű és intenzitású csapadék mindenképpen rendkívülinek számít, és semmilyen módon nem lehetett volna megelőzni a bajt. A katasztrófahelyzet után tehát félreértés lenne a konkrét esethez felelősöket keresni, nem ez a tanulság. A rendkívüli esemény csak időszerűvé teszi, hogy elgondolkodjunk azon, és megértsük, miért várható az, hogy a drámai helyzetek gyakoribbá válnak és milyen társadalmi, gazdasági folyamatok vezettek el idáig.

A terület erdő- és vadgazdálkodói a maximális haszonszerzés érdekében végzik munkájukat. Az erdészetek hatalmas területen „kezelik” az erdőket vágásos üzemmódban, azaz egy jól körülhatárolható területen minden egyedet kivágnak. A talajon előforduló kis magoncokat már erdőnek nevezik, ám ökológiailag ennek semmi köze az erdőhöz.

Aggodalomra ad okot, hogy a kitermelt fa jelentős része a kazincbarcikai erőműbe kerül, ahol a „megújuló energiaforrás” használat során, egyszerűen elégetik. Tudomásunk szerint 10 éves szerződést kötöttek az erőművel Észak-Magyarország legnagyobb erdőgazdálkodással foglalkozó cégei, ezzel veszélybe sodorva nemcsak a Mátra, hanem a Bükk, Börzsöny, Zemplén erdeit, famegmunkálással foglalkozó kis és magán vállalkozásait.

A vadgazdálkodók szintén felélik a természetes életközösségek utolsó tartalékait is azáltal, hogy a természetesnél jóval nagyobb létszámú vadállományt tartanak fenn gyakorlatilag az év minden szakában történő etetéssel. A túlzott létszámú vadállomány az utolsó szál füvet is lelegeli, feltúrja a talajt és minden meredek oldalon széttapossa a növényzetet.

Könnyű belátni, hogy a fenti gazdálkodók igen nagymértékben hozzájárultak a mátrakeresztesi áradás bekövetkeztéhez, mivel eltűnt az a növényzet, amely jelentős mennyiségű vizet tudott volna a hegyen visszatartani, egyenletesebbé téve annak levonulását.

Ezek a jelenségek a jövőben sajnos valószínűleg fokozódni fognak, hiszen az erdészeteknek ki kell elégíteniük a Kazincbarcikán működő, fával üzemelő hőerőmű hatalmas éhségét.

A felsoroltak mellett, figyelmet érdemel a vízelvezető rendszer képessége, annak esetleges módosítása is.

Sajnos az ökológiai károk mellett a nemzetgazdasági mérleg, is elbillen. A magyarországi állami erdőgazdaságok befizetett éves adója alig éri el a kettőmilliárd forintot! Egyetlen ilyen káresemény költsége ezt az összeget jócskán meghaladhatja, nem beszélve a természetes környezetben és az élővilágban okozott károkról. Az ilyen területekről folyamatosan tűnnek el a fajok, melyek megőrzése az emberiség léte szempontjából elengedhetetlen feltétel.

Arra kérjük Miniszter Urat, hogy tegye fel a kérdést! Szüksége van-e a Nemzetnek az ilyen típusú rabló erdő- és vadgazdálkodásra, akár ezen az áron is?

Arra kérjük továbbá, hogy tegyen lépéseket, az erdőgazdálkodást szabályozó törvények, rendeletek felülvizsgálatára, azok környezet központú átalakítására! Vizsgálja meg a „megújuló energiaforrások” hazai felhasználásának arányát! Különös tekintettel a nem „energiaerdőkből” származó fafelhasználásra! Javasoljuk, hogy -együttműködve, más szakminisztériumokkal- szorgalmazzák a korszerű erdőművelés elterjedését (pl: Pro Silva, szálalásos erdőművelés)! Kérjük, hogy akadályozza meg a Mátra, Bükk erdeiben futó erdészeti üzemi utak hosszának növekedését!


Tisztelt Miniszter Úr!

A természet védelme mindannyiunk közös ügye. Kéréseinket, javaslatainkat ennek szellemében fogalmaztuk. Kérjük, tegyen meg mindent, hogy a Mátra, Bükk erdei a jövőben is biztonságot nyújtsanak és örömet szerezzenek az ott élőknek és az oda látogatóknak! Ebbéli tevékenységében bizton számíthat egyesületünk és a levélhez csatlakozó szervezetek támogatására!

Levelünknek nem célja kizárólagos vélemény formálása, ezért -esetleg a KvVM védnökségével- az összes érintett szervezet bevonásával egy közös beszélgetés lehetőségét kérjük Öntől, melynek helye (a Mátra, Bükk okán) Eger lehet. Időpontja június, annak második fele.

Kezdeményező, pozitív válaszát várva, a Hatvani Környezetvédő Egyesület vezetősége nevében munkájához sok sikert kívánok!

Füzér Zsolt
Az egyesület elnöke



A leveleinkre érkező válaszok közül volt, amelyik -részben- igazat adott nekünk, volt amelyik „nevetségesnek” tartotta felvetéseinket. (A levelek egyesületünk irodájában megtekinthetok...)

Ám a vitatott kérdésekre egyik sem tudott megnyugtató választ adni. Főképpen annak tudatában nem, hogy az erdészet által hangoztatott „az erdő vízvisszatartó képessége véghasználat esetén sem változik”-al szemben éppen a vízügyes szakemberek állítják, hogy a vegetáció komoly vízvisszatartó képességgel bír, főképpen a levonulás tekintetében. (Ezt könnyű belátni, hiszen a kisebb folyók (pl: a Zagyva) árterén, ezért kaszálnak, irtják a sűrű növényzetet... Ez ökológiai szempontból nem jó, de elősegíti a víz gyors lefolyását. Hegyeinkben éppen az ellenkezőjét kellene tenni... Az erdészek állítják, hogy a talaj az áprilisi eső előtt is 80%-ban telített volt nedvességgel. Ez igaz. Ám azt, hogy a talaj felső, víztartó rétege, az intenzív erdőhasználat miatti lemosódások következtében mennyit veszített vastagságából, -mondjuk- az elmúlt 100 évben, hát arról semmilyen adat nincs...

Az erdészek véleménye szerint a Mátra vulkanikus jellege is közrejátszott abban, hogy a víz -ellentétben a Bükkel- egyszerűen lefutott a meredek oldalakon és nem „vitték el” a víznyelők... Ha ezt tudják, akkor miért nem különbözik az erdőművelési technika a két hegyen? (Főképpen annak tudatában, hogy Mátrakeresztest, már 1999-ben és 2001-ben is elérte egy-egy kisebb „özönvíz”.)

Az elmúlt években egyre nyilvánvalóbb, hogy változik földünk éghajlata. A melegedés nem csupán a napi hőmérséklet emelkedésével jár, hanem a csapadék mennyiségének és intenzitásának változásával is. A hosszú évtizedek adatait is feldolgozó kutatások szerint hazánkban 1976-2001 között az évi csapadék mennyisége egyre kevesebb, ám ez a mennyiség egyre kevesebb napon hullik le. Ez kedvezőtlen a növények vízhasznosítása szempontjából és növeli a talajerróziót, de legfőképp az árvizek gyakoriságát. Ebből következik, az is hogy egyre több „özönvízszerű” esőre számíthatunk. (Erről azt hiszem, nem kell meggyőzni senkit...) Ha ezt az erdészek is tudják erdőművelési technikájukat, a kitermelhető mennyiséget, miért nem igazítják az új kutatási adatok felhasználásával, egy -a jelen állapotainak megfelelőbb- változathoz? Pedig akadnak ilyen technikák...

Vízügyi szempontból a sűrű növényzet visszatartó hatású, a talajelsodrást nagymértékben csökkenti, hiánya komoly következményekkel jár:

Következmények:

1. Ha a humuszos rész lemosódik a kötöttebb talaj a köves aljon megcsúszhat.
2. A fakitermeléssel elindul egy errózió, mely gyorsítja folyamatot.
3. A kitermelés, felújító vágások során keletkezett gallyak, nyesedékek elhordása, égetése gond, mert ezek lassítják a víz levonulását, elhumuszosodik.

Esetleges lehetőségek a víz lefutásának lassítására:

• A gyülekező helyeken lassítani kell a víz lefolyását.
• Magasabbra kell hagyni a gyökfőket, és gally-keresztrakással akadályozni a víz gyors lefutását.
• Mindenhol meg kell vizsgálni az övárkok lehetőségét.
• Gyakrabban kellene övárkot készíteni a hegyoldalak magasabb szintjein is.
• A főbb összegyülekezési helyek felmérését el kell kezdeni. Környékükön, más erdészeti technikákat kell alkalmazni.
• Rehabilitációs területeket kell kijelölni a Zagyva mentén.
• Csökkenteni kell a nem őshonos faállomány mennyiségét.
• Fokozatosan csökkenteni kell a nagy súlyú, nagy felvonulási területet igénylő gazdasági gépek számát, munkaidejét.
• Nem szabad növelni az erdészeti célból kialakított üzemi utak hosszát, szélességét.
• A leközelítések során kialakult „vágatokat” a munkák befejeztével fel kell számolni.
• Az ún. „holt anyag”-ot (gallyak, nyesedék, korhadt fa, stb) a gazdálkodási területen egyenletes terítésben kell „visszaadni” a területnek. (Ez a kötelező mennyiség Ausztriában 6 m³/ha, Magyarországon nincs ilyen kötelezettség.)
• Folyamatos humuszvastagság, összetétel vizsgálatot kell végezni. Az így gyűjtött adatokat, figyelembe kell venni az üzemtervek kialakításánál. A humusz rétegre vigyázni kell. (Kell a holt anyag!!)

Természetesen javaslataink csupán a közvetlen erdőgazdálkodással kapcsolatosak. Valószínűleg költségnövekedést is jelentenének. Ám a hazai erdőgazdálkodás csupán a GDP 0,02%-át, jelenti. (Viszonyítási adat: a hazai turizmus a GDP 0,9%-át!)

Javaslatainkat kidolgozásában egyesületünk erdész, botanikus, vízügyes-, környezetvédelmi- szakembereink közös munkája alapján állítottuk össze. A felsoroltak mellett egyesületünk támogatja a környezet- és természetvédő társadalmi szervezetek XV. Országos Találkozóján (Zalaegerszeg-2005.) született állásfoglalását (Alább...)

A környezet- és természetvédő társadalmi szervezetek XV. Országos Találkozója állásfoglalása

ERDEINK JÖVŐJÉRŐL

Zalaegerszeg, 2005. április 2.

Az Országos Találkozó résztvevői sajnálattal vették tudomásul, hogy az előző két évben több száz szervezet delegált képviselői által elfogadott állásfoglalásait az illetékesek nem vették figyelembe. Azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt időszakban sok esetben az erdőtörvény és a természetvédelmi törvény szellemisége nem érvényesül, természeti értékeink fogynak és pusztulnak.

Erdeink megőrzése és jövőben kívánatos kezelése érdekében, fenntartva és megerősítve eddigi állásfoglalásaikat, felkérik az Országgyűlést, a Kormányt, az illetékes hivatalokat és intézményeket az alábbi intézkedések megtételére.

Szükségesnek tartjuk egy olyan testület létrehozását, mely az Országos Környezetvédelmi Tanács mintájára működik. Résztvevői az erdők ügyében érdekelt szakminisztériumok, gazdasági társaságok, szakmai érdekképviseleti szervezetek mellett a környezet- és természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek (OT által delegált) képviselői. Ezen testület (Országos Erdészeti/Erdőügyi Tanács) feladata lehetne jogszabályok/jogszabály-módosítások kezdeményezése, szakmai koncepciók ill. stratégiák, tervezetek véleményezése.

Kezdeményezzük, hogy a Nemzeti Erdőprogram végrehajtását nyomon követő Monitoring Bizottságban zöld szervezetek delegált képviselői is helyet kapjanak.

Továbbra is fenntartjuk azon álláspontunkat, hogy az állami erdőterületek maradjanak tartós állami tulajdonban, ezeket ki kell vonni a profitorientált (ÁPV Rt. által felügyelt) gazdálkodás alól. A védelmi és közjóléti funkciók érvényesítése érdekében megfelelő, az erdővagyon gyarapításában érdekelt kezelő szervezet kialakítását tartjuk szükségesnek.

A védett állami erdők kerüljenek a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésébe a szükséges erdészeti szakszemélyzettel együtt.

A természetvédelmi szakigazgatási struktúra átalakítása valamint a szakmai és társadalmi konszenzus hiánya miatt szükségesnek tartjuk a fokozottan védett területeken a fakitermelési moratórium bevezetését, amelyet a szakmai és társadalmi érdekegyeztetési mechanizmusok kiépítéséig fenn kell tartani.

A fokozottan védett erdőterületek kerüljenek ki a faanyagtermelésre kötelezett erdők közül, amit az erdészeti üzemtervekben is meg kell jeleníteni, ezekre a természetvédelmi kezelési tervek előírásai legyenek irányadóak.

A vonatkozó jogszabályok betartatásának érdekében meg kell erősíteni az erdészeti és természetvédelmi hatóságokat.

Továbbra is aggasztónak tartjuk az erdeink létét veszélyeztető túlszaporodott nagyvadlétszámot. Szükségesnek tartjuk, hogy a vadászati terveket az erdészeti, és a természetvédelmi hatóság is szakhatóságként elbírálhassa. Az erdőben való szabad mozgást is akadályozó vadkárelhárító kerítéslabirintus csak látszatmegoldás, melyet hosszú távon meg kell szüntetni. A vadgazdálkodást úgy kell végezni, hogy kerítések építése nélkül is lehessen erdőket felújítani.

Az OT részvevői együttműködésre hívnak minden, az erdők sorsáért felelősséget érző és azért tenni is akaró szervezetet. Ezennel kezdeményezzük az autonóm szervezetek hálózati elvén működő ERDŐSZÖVETSÉG létrehozását.