VÁLASZ

AZ

É s z r e v é t e l e k

A GYÖNGYÖSOROSZI ÉRCBÁNYÁSZAT TELJES KÖRÛ FELHAGYÁSÁRA KÉSZÍTETT BÁNYABEZÁRÁSI MÛSZAKI ÜZEMI TERV 2005-2009 vizsgálata alapján c. anyagra

Ellenőrizte: Bánik Jenő műszaki igazgató

Összeállította:
Földing Gábor hidrogeológiai osztályvezető
Lendvainé Koleszár Zsuzsanna hatósági osztályvezető

A levegővédelmi fejezetet készítette:
Juhász Kft.

Pécs, 2006. június


Az Országos Érc és Ásványbányák a Gyöngyösorosziban az 1950-es évektől folytatott ólomcink-érc bányászatot 1986-ban megszüntette és az ipari miniszter a bánya tartós szüneteltetését rendelte el. 2003 decemberében a tulajdonos ÁPV Rt. megbízta a MECSEK-ÖKO Zrt. akkori jogelődjét a gyöngyösoroszi ércbánya bezárási, valamint az ércbányászattal kapcsolatos kármentesítési, tájrendezési és rekultivációs tevékenység elvégzését megalapozó tervezési és engedélyeztetési feladatokkal.
Így került sor a jogszabályoknak megfelelően a „Mélyművelés felhagyásának környezeti hatásvizsgálatának” c. hatástanulmány elkészítésére. 2005 januárjában az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségre beadásra került. Az engedélyeztetési eljárás során a Felügyelőség megküldte - többek között - a Mátraszentimrei Önkormányzatnak közzététel céljából. Mátraszentimre Községi Önkormányzat jegyzője közölte, hogy a környezeti hatástanulmány tartalmára valamint a tervezett bányabezárásra vonatkozóan a hirdetmény közszemlére tételétől valamint a helyben szokásos módon történő közzétételtől számított 30 napon belül észrevétel nem érkezett.
A környezetvédelmi hatóság által előírt hiánypótlás teljesítését követően a Környezetvédelmi Engedély 429-51/2005. sz.-n 2005. november 22-én kiadásra került; a Hatóság a bányabezárási koncepcióval teljes körűen egyetértve a bányabezárási munkák megkezdésének tekintetében rendkívül szigorú feltételek írt elő.
Ezt követően került sor az Ön által is ismert bányabezárási Műszaki Üzemi Terv engedélyeztetési eljárása során a Környezetvédelmi Felügyelőség szakhatósági állásfoglalásának kiadására, amely újabb szigorú előírásokat tett a bányabezárás folyamatának előkészítésének és végrehajtásának tekintetében.
Eszerint a bányabezárási munkálatokat csak akkor lehet megkezdeni, amikor kivitelezésre került a tervezett 8 db vízszint és vízminőség megfigyelő kút. A tömedékelés kizárólag a helyszínen a tervezett tömedékanyaggal végzett többhónapos geokémiai, szivárgáshidraulikai kísérletek, valamint a bányatérségek részletes geotechnikai, vízföldtani megismerése, az összegyűjtött adatok, mérések eredményei által tovább pontosított numerikus vízföldtani modellezés hatósági elfogadása után kezdhető meg.

Az alábbiakban az Ön által küldött anyag tartalmi felépítése sorrendjében adjuk meg válaszainkat:

Vízminőség, vízforgalom

A bányabezárási műszaki üzemi terv készítésekor több olyan - a bányabezárási koncepciót alapjaiban nem befolyásoló - ismerethiányból adódó bizonytalanság volt, amelyek az azóta eltelt időszakban egyrészt további archív dokumentációk beszerzése, másrészt in-situ és laboratóriumi vizsgálatok, elemzések elvégzése után pontosításra kerültek. Ezek egy része a bányabeli vízforgalomra, és vízminőségre irányult.
A műszaki üzemi tervben, illetve a környezetvédelmi hatástanulmányban korábban irodalmi adatok felhasználásával és műszaki becslésekkel, modellezésekkel elemeztük a problémákat, azonban kijelenthető, hogy az utólagos in-situ vizsgálatok alapján ezek döntő része helyesnek bizonyult. Ezeket részletezzük az alábbiakban.

A mátraszentimrei telérben lévő öregségi bányavizek minőségének megismerése céljából az üzemudvarról indítva lehetőség nyílt egy fúrás lemélyítésére, amely a felszíntől számított mintegy 340 méteres mélységben közvetlenül a +424 mBf (az Altáró szintje a telérben) szinten sikeresen bányatérségre lyukadt.

A fúrás mélyítésének céljai az alábbiak voltak:

• Egyrészt a földtani, és elsősorban a hiányos vízföldtani paraméterek megismerése, pontosítása. A hatástanulmány készítésekor felépített hidrodinamikai modell így a korábbiaknál jóval részletesebb földtani modellre épülhetett, másrészt vízföldtani vizsgálatok elvégzése volt a cél a hidrodinamikai modell bemeneti paramétereinek pontosítása, és a mért potenciálértékek alapján a modell hitelesítése céljából.


• Másrészt cél volt a mátraszentimrei telér aknarakodójára lyukadva a vágatokban uralkodó víznyomás viszonyok pontos megismerése, és hosszabb távon - a bányabezárási munkálatok folyamán - a víznyomásviszonyok monitoring jellegű vizsgálata.

A 2005. áprilisában elvégzett hosszú idejű, több mint egy hetes időtartamú, mintavétel eredményei alapján a mátraszentimrei bányatérségből származó öregségi víz az alábbi vízkémiai paraméterekkel jellemezhető:

paraméter		mért érték	10/2000. (VI.KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet „B” határérték
pH	-	4,9	-
Fajlagos vezetőképesség	mS/cm	1280	-
Összes oldott anyag	µg/dm3	1375	-
Szulfátion		790	250
Kloridion		16	-
Arzén		445	10
Cink		48219	200
Kadmium		184	5
Mangán		5,58	-
Ólom		196	10
Réz		68,3	-
Szelén		<20	5
Vas		147000	-

Az adatokból látható, hogy a mátraszentimrei telérben erősen szennyezett bányavíz található jelenleg. Ionmérlegszámítások, a kiegészítő in-situ vizsgálatok, numerikus modellezés eredményei alapján ez a kifolyó víz mennyiségének (az észrevételben is helyesen) mintegy 15-22 %-a.

A megfigyelőkút alkalmas a telérben uralkodó víznyomás viszonyok folyamatos nyomon követésére, amely alapján elmondható, hogy a V-2 gát mögött jelenleg mintegy 20-25 Em³ erősen szennyezett bányavíz van feltorlasztva.

Jelenleg az Altárón elsősorban a cink tartalmat tekintve szennyezett (a 2003-2005 időszak elemzési eredményei átlaga 14,47 mg/l) bányavíz kerül a felszínre, amelyet a hatályos jogszabályok és hatósági kötelezések alapján tisztítani szükséges.
A kifolyó víz szennyezettsége 1987 óta a 90-es évek végéig exponenciálisan csökkent, azóta a jelenlegi - jóval határérték feletti - érték körül stabilizálódott, ami alapján továbbra is szükséges a víz tisztítása.
A víztisztítás maradékaként - hosszú távon - veszélyes hulladéknak minősülő iszap keletkezik, amelyet korábban a Bence-völgyi zagytározón tároltak. A gyöngyösoroszi ércbányászat okozta károk teljes körű felszámolási programja keretében 2005-ben elkezdődött a tározó rekultivációja, amely magában foglalja az iszap és a szennyezett altalaj veszélyes hulladéktárolóba történő szállítását és a terület tájrendezését.
A vízkezelő üzemben keletkező hulladék elhelyezése ezek után így nem történhet a Bence-völgyi zagytározón. Egy idén tavasszal befejezett fejlesztés keretében a vízkezelő üzem technológiája ezért a víztisztítási csapadék intenzívebb sűrítésével át lett alakítva, amely által jóval kisebb mennyiségű (magasabb szilárdanyag tartalmú) iszap (veszélyes hulladék) keletkezzen. Ezt a kisebb mennyiségű hulladékot a jövőben konténerekben veszélyes hulladéklerakóba kell szállítani. A keletkező iszap mennyisége természetesen nagymértékben függ a kifolyó bányavíz minőségétől és mennyiségétől.

Az in-situ mérésekkel és további archív adatokkal alátámasztott geokémiai modell alapján (amely figyelembe veszi a bányabérci, valamint a központi bányamező +400 mBf feletti és alatti vízminőségét is) a bánya tervezett bezárása után a tömedékelés, a tömedékanyag kedvező fizikai-kémiai, szorpciós tulajdonsága révén a kifolyó, tisztítandó bányavíz az alábbi paraméterekkel lesz jellemezhető:

pH	TDS	SO4	HCO3	Cl	Ca	Mg	Na
mg/l
6,5-7	1500-1600	1000	50-100	30-40	250-300	50-60	60-70
As	Cd	Fe	Mn	Zn
µg/l		mg/l
<12	4-7	10-21	1	4-7

A tervezett bányabezárás következményeként látható, hogy a kifolyó víz minősége lényegesen kedvezőbb, mennyisége mintegy 10-15% kevesebb, és így a keletkezet hulladék mennyisége is mintegy fele lesz a jelenleginek.


Havária

A havária helyzet meglétét a kiegészítő vizsgálatok eredményei is kellőképpen bizonyítják.

• A bányászat során többször történt meg öregségi vízbetörés, amelynek oka a felhagyott vágatokban bekövetkező omlások, szakadások mögött tárolt víz növekvő víznyomás hatására történő gyors árvízszerű levonulása. Ilyen történt 1951-ben a Péter-Pál aknából származó, 1985-ben a malombérci öregségi víz nyomásának hatására, illetve 1986-ban mikor a mátraszentimrei harántból származó vízbetörés söpört végig az Altárón.
• Konkrét haváriaeset - amelyről részletes adatokkal is rendelkezünk - a V-2 gát sérüléséből 1988. augusztus 15-én következett be, amely által a Vízkezelő Mű tisztítási kapacitását jóval meghaladó ütemben kitörő mintegy 40-45.000 m3-nyi bányavíz tisztítatlanul került a Toka-patakba, elszennyezve azt, valamint a mentén elhelyezkedő víztározók iszapját egészen Gyöngyösig. Az így szennyeződött Toka-patakból azóta, közvetve nagyobb intenzitású csapadékhullások alkalmával szennyeződtek el az öntésterületek szántói, a kiskertek gyümölcsösei.
• A bányabeli állapotok megismerése céljából kísérletet tettünk a Károly akna felöl a bányatérségbe történő bejutásra. Célunk volt az Altáró, a központi bányatérség geomechanikai állapotának, a vágat tönkremeneteli folyamatainak megismerése. Sajnálatos módon az akna környezetében, beleértve az Altáró is, olyan mérvű omlások, és iszapfelhalmozódások voltak, több helyen teljes vágatszelvényben, amelyek meghiusították az eredeti célok elérését és előrevetítették, hogy a bányatérség nagy részén hasonló jelenségekre lehet számítani, amely a havária helyzetet eredményezhet.
• Az újonnan mélyített Mszi-1 fúrás vízszintregisztrátumai alapján is mintegy 20-25 E m³ öregségi szennyezett bányavíz van a mátraszentimrei telérben.

Az ércbányászat okozta károk teljes körű felszámolása keretében a Toka-vízgyűjtő területén lévő összes potenciális veszélyt jelentő szennyezőforrás (zagytározók, víztározók, meddőhányok, vízfolyások stb.) kármentesítése idén megkezdődik és a tervek szerint 2010-re teljes körűen be is fejeződik. Egy a bánya által okozott esetleges jövőbeni havária az addig elvégzett munkálatokat teljes mértékben feleslegessé tenné.

A bekövetkezett 1988. évi esemény, a bányabeli, valamint a nemzetközi - hasonló települési környezetben lévő bányák tapasztalatai - alapján szükséges, kell is havária helyzetről beszélni.
Ugyanis előfordulhat a bányatérségben szelektív feltelés, omlások miatt elzárt bányaterek önálló feltelése, ahonnan ellenőrizhetetlen útvonalon indul meg a kiszivárgás, a felszínen szennyezett forrásvizek megjelenésével. Ezt alátámasztják 2005. évi in-situ mérési adatokkal kalibrált vízföldtani modellezés új eredményei, amelyek szerint ilyen esetekben nem zárható ki az ÉNY-i irányú, a Hasznosi tározó felé irányuló szivárgás sem. Vizsgálták a bányatérség különböző - archív bányatérképek alapján kiválasztott, tönkremenetelnek jobban kitett - pontjain feltételezett omlások hatását is, amely a +400 - +650 mBf terepszint között a Toka-patak vízgyűjtőjén szennyezett források megjelenését és a Toka-patak ismételt elszennyezését vonhatja maga után.

Összefoglalva: havária esemény a bányában bárhol bekövetkezhet, amely negatív környezeti hatása a Toka-patak (elsősorban Gyöngyösoroszi) és a Hasznosi-víztározó vízgyűjtőjét érinti.
Mivel - vizsgálatok alapján - a toxikus fémekben szennyezett víz nagy része egyértelműen Mátraszentimréről származik, a fejtési üregek kitöltésével ezt a potenciális veszélyt kell megszüntetni, amely így hosszú távon biztosítja a Toka-patak (és a Hasznosi-víztározó) vízgyűjtőjének vízminőség védelmét.


Levegővédelem

A hatástanulmányok készítése során az esetek nagy számában alapvető problémát jelent a beruházásokat megelőző, tehát a „jelenlegi” levegőminőségi (immissziós) értékek meghatározása, rögzítése. Ennek oka, hogy az ország területén csak 53 db levegőminőségi mérőállomás került telepítésre, és miután ezeket is jórészt a nagyobb városokban üzemeltetik, konkrét mérési adatok sok esetben nem állnak rendelkezésre. Így volt ez jelen tanulmány készítése esetében is.
Ahhoz azonban, hogy prognosztizálható legyen a várható légszennyezettségi helyzet, szükséges a kiindulási adatok rögzítése, a szennyezőanyagok alapterheltségi koncentrációinak számszerűsítése. Erre vonatkozóan bizonyos mértékben támpontot a 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet ad, melyben a légszennyezettségi zónákat kategóriákba sorolták. A számítások során azonban problémát jelent pl. „..a koncentráció az alsó vizsgálati küszöböt nem haladja meg” meghatározás. Megoldást jelenthet egy korábbi levegőtisztaság-védelmi jogszabály, amelyben az ország minden településére terhelési indexeket állapítottak meg. Ez a számhármas (Mátraszentimre esetében: 40-30-30) azt jelöli, hogy a légszennyező anyagok az egészségügyi normaértékhez képest feltételezhetően milyen százalékban vannak jelen. A fenti terhelési index szerint tehát: a szilárd (nem toxikus) por a normaérték 40%-át, míg az ú.n. „hagyományos” szennyező anyagok (SO2, CO, NOx) 30%-át érik el a településen. Tekintettel azonban arra, hogy ezen terhelési indexek 1986-ban kerültek meghatározásra, sok esetben erősen megkérdőjelezhető ezek pontossága a változó ipari környezet miatt.
A terület levegőminőségére leginkább a környező települések lakossági- és intézményi fűtéséből és - kisebb mértékben - a közlekedésből eredő légszennyezés van közvetve hatással. Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül a Mátrai Erőmű Rt. visontai erőművének légszennyezése sem, amely transzmisszió útján befolyásolhatja az immissziós helyzetet. Az elmúlt években azonban levegőtisztaság-védelmi szempontból nagyon kedvező hatású környezetvédelmi beruházások történtek meg az erőműben (pl. kéntelenítő berendezés üzembe állítása), amely a térség levegőminőségében pozitív változást hozott. Erre konkrét példa, hogy a kéményen kibocsátott kén-dioxid koncentráció az 1999-ben mért 7600 mg/m3-es értékről 2001-ben 400 mg/m³-es értékre csökkent. [1]

Jelenleg a térség levegőminősége - szubjektív megítélés szerint - jónak mondható, amely elsősorban a települések fekvésének (pl. Mátraszentimre Magyarország legmagasabban fekvő települése), a nagy kiterjedésű erdős területeknek, valamint a nagyobb, iparral is rendelkező települések viszonylag nagy távolságának (valamint a légszennyezettség szempontjából meghatározó üzemek környezetvédelmi beruházásainak) köszönhető. Ezt a kedvező környezeti értéket a turizmus fejlődése is igazolja.
Ez alapján csak minimális háttérszennyezettséggel kellett volna számolnunk, ezt azonban nem tudtuk volna jogszabályi háttérrel, vagy mérési eredményekkel alátámasztani.


Egészségügyi határértékek használata


A légszennyezettségi prognózisok, illetve a várhatóan kialakuló hatások vizsgálata során mindig a legnagyobb biztonságra törekvés elvét követjük, nevezetesen minden esetben felülbecslésekkel dolgozunk. Erre azonban az éves határértékek és a többlet terhelés összehasonlítása során nincsen szakmai lehetőség, hiszen ez csak abban az esetben lenne indokolt, ha az év 365 napjában az uralkodó szélirány azonosan a település irányába történő légmozgást, és ezzel együtt a szennyezőanyagok transzmisszióját jelentené.

Amennyiben azonban dokumentációra tett észrevétel szerint mégis az éves határértékből határoztuk volna meg az alapterheltségi értékeket (lásd a dokumentáció 26. táblázatában) a következő koncentrációkat kaptuk volna immissziós adatként:

• kén-dioxid: 50 µg/m³ x 30% = 15 µg/m³
• szilárd: 40 µg/m³ x 40% = 16 µg/m³

Az ismételten elvégzett számítások (éves határértékkel) szerint az éves egészségügyi határérték a kén-dioxid esetében az aknától mérve 105 m-en, míg a szilárd szennyezőanyagra vonatkozóan 115 m-ig teljesülnek (lásd az alábbi térképet).

Tehát a szellőző kürtő által okozott többletterhelést és az alapterhelést együttesen vizsgálva az éves határértékek teljesülése az alábbiakban módosítaná a táblázatot.

Szennyezőanyag megnevezése	Éves határérték (µg/m3)	Határérték teljesülése [2] (alapterheltség + emisszió által okozott többlet) (µg/m3)	Emissziós ponttól mért távolság (m)
Kén-dioxid	50	15 + 35 = 50	105 m-nél teljesül
Szilárd	40	16 + 24 = 40	115 m-nél teljesül

Megállapítható tehát, hogy az aknaszellőztetésből származó szennyezőanyag kibocsátás következtében a területen az aknától számított 115 m távolságon túl már a módosított feltételekkel meghatározott módon sem várható az egészségügyi normaértékek túllépése egyik légszennyező anyag vonatkozásában sem.

„Ökológiailag sérülékeny terület” pontosítása

A 14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet (a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről) 2. számú melléklete szerint:

„II. A légszennyezettség szempontjából ökológiailag sérülékeny területek

• erdők, kivéve az elsődleges rendeltetésük szerint védelmi célokat szolgáló erdők közül a városok, községek, a lakótelep és más települést védő településvédelmi erdők, valamint az új létesítmények védelmi övezetében létrehozott erdősávok,
• történelmi borvidékek szőlőterületei,
• természetvédelem alá vont területek (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek),
• mező-, kert- és erdőgazdasági kutató és kísérleti területek,
• arborétumok, botanikus kertek, génbankok területei.”

Mátraszentimre - mint település - nem tartozik az ökológiailag sérülékeny területek közé, hiszen településre vonatkozóan nem jelölhető ki ilyen övezet, csak természeti környezetre.
A dokumentációban erre történő hivatkozás a bányatelekkel határos természeti környezetre értendő.

Érdességi paraméter megválasztása

A transzmissziós számítások egyik paramétere a turbulens szóródási együttható (δ_y, δ_z)., amelynek meghatározásához fel kell venni a talajérdességi paramétert. A témával foglalkozó, számunkra alapműként szolgáló szakirodalom (Vesztergom János: Levegőtisztaságvédelmi eljárások I., Transzmisszió: JPTE - 1997.) táblázatos formában közli a talajfelszíni jellegeket (3.1.2.2.1. fejezet 84. oldal). Erről a következőt írja: „A táblázat elég sok szubjektív megítélési lehetőséget kínál részint a kiterjedtség (erdő vagy erdőség; kis falu, vagy éppen a várossá nyilvánításra váró nagyközség, stb.) részint a vertikális egyenetlenség tekintetében...”
Választásunk az „erdő” érdességi értékére esett, mert a „sík, növényzettel borított terület” paraméterét a szakmában az alföldi tájegységre alkalmazzák.
Megjegyezzük, hogy ennél az alacsony effektív kéménymagasságnál a környező üzemi épületek hatásai miatt lehetőség nyílott volna a „település”-re vonatkozó érdességi paraméter felvételére is.

Kén-dioxid emisszió kérdése

A műszaki számításokkal meghatározott kén-dioxid emisszió (0,72 kg/h) értéke relatíve magas érték, amely kb. 18 kg 2%-os éghető kén-tartalmú szén elégetésekor keletkező szennyezőanyag mennyiségnek feleltethető meg. A dokumentációban az emissziós értéket semmilyen formában nem minősítettük, különösképpen nem elhanyagolhatónak; nyilvánvalóan számoltunk vele (valójában azonban önmagában nem értékelhető a jelenlegi jogszabályok értelmében).
A kén-dioxid emisszió alapját képezte a tevékenység által okozott többletterhelés meghatározásának, és a terjedésszámításnak, tehát a hatásterület meghatározásában jelenik meg az értéke.

Munkaterület kén-dioxid terheltsége

A dokumentációra tett észrevételek között felvetésre került a bányaudvaron dolgozók veszélyes kén-dioxid expozíciója, amelyre az alábbi választ adjuk:

A munkahelyek kémiai biztonságáról a 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet ad iránymutatást. A jogszabály 1. sz. mellékletében kerültek meghatározásra a munkahelyeken megengedhető ÁK, CK és MK értékek.
A kén-dioxid vonatkozásában ez így alakul:

• ÁK-érték: 5 mg/m³
• CK-érték: 5 mg/m³

A szellőztető kürtő által okozott maximális kén-dioxid koncentráció a kürtőtől 6 m-re alakul ki, értéke 1148 µg/m³, vagyis 1,148 mg/m³. Az összehasonlítást elvégezve látható, hogy a maximális érték is alatta marad mindkét megengedett koncentrációs értéknek.

A Mátraszentimre területén lévő szállítási útvonalat (Dózsa Gy. u.) a bánya tömedékelésének megkezdése előtt szilárd burkolattal látjuk el, (környezetvédelmi előírásoknak megfelelően), és a munkálatok ideje alatt folyamatosan karbantartjuk.

A környezeti hatástanulmány és a bányabezárási Műszaki Üzemi Terv összeállítása széleskörű szakmai együttműködés eredménye, melynek résztvevői között a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem szakértői, valamint a Gyöngyösoroszi Ércbányában valaha dolgozott szakemberek vettek részt. A széleskörű szakmai munka eredményeként összességében véleményünk szerint a bányabezárási koncepció mátraszentimrei bányamezőre vonatkozó részei megalapozottak, a kiegészítő vizsgálatokkal, elemzésekkel, modellezésekkel alátámasztottuk a korábban kényszerből több ponton műszaki becsléssel és archív adatok felhasználásával tett következtetéseket, a tervezett műszaki beavatkozás szükségességét kellő mértékben alátámasztottnak látjuk, amely csak pozitív hatással lehet Mátraszentimre településre: számottevő környezeti és gazdasági károkat középtávon sem eredményez.

Elmondható, hogy a bányabezárás folyamatának ideje alatt kétségtelenül átmeneti rosszabbodás történik, ez sajnos a rekultivációs folyamatok sajátossága. Azonban, hogy hosszabb távon a Mátra idegenforgalmát ne befolyásolják a meddőhányók, zagytározók mint tájsebek, hogy a mátraszentimrei térségben felgyülemlő víz ne veszélyeztesse Gyöngyösoroszit, és környezetét, hogy az üzemudvar ne rendezetlen mementóként maradjon ott, hanem a település rendezési tervének megfelelően újrahasznosításra kerüljön, az átmeneti rosszabbodást a környezetet érő terheket illetően, ezen hosszú távú célok elérése érdekében véleményünk szerint el kell tudni fogadni.

---------------------------------------------------------------------------


[1] Forrás: A Mátrai Erőmű Rt. honlapja

[2] A terhelési indexeket vettük alapul