Köszöntöm a Természetvédelmi Vándorgyűlés résztvevőit. Füzér Zsolt vagyok, a Hatvani Környezetvédő Egyesület elnöke.

Elöljáróban néhány szót mondanék az egyesületünkről. 1990-ben alakultunk 25 alapító taggal, jelenlegi taglétszámunk 90 fő fölött van. Nagyon sok programot futtatunk, a Mátrával kapcsolatban az erdőgazdálkodás terén például részt veszünk a „Folyamatos erdőborításért” programban, melyre az SZJA 1%-on felüli 1%-át is föl lehet ajánlani az idei évtől. A Regionális Operatív Program kialakítása során főképpen természet- és környezetvédelmi területen segítjük az arra illetékesek munkáját. Emellett a közelmúltban fejeztük be a Mátrai Tájvédelmi Körzet bővítéséhez szükséges botanikai felméréseket és elkészítettük ehhez a kezelési tervet. Hatvan környékén sok kisebb-nagyobb védett terület kezelési tervét és védetté nyilvánítási javaslatát is kidolgoztuk. Ezen a területen - bár otthoni és hazai a pálya - nagyon nehéz az előrelépés. Reméljük, hogy a Mátrai Tájvédelmi Körzet bővítését gyorsabban sikerül megvalósítani. Azért is fontos és sürgető ez, mert a pletykák szerint a közeljövőben elindítják a Mátra erdeinek is a privatizálását, amitől finoman fogalmazva bizony nem sok jót várunk. Nos, ennyit az egyesületről.

Péter engem arra kért fel, hogy többek között a Mátra természeti állapotát veszélyeztető folyamatokról beszéljek. Kétféle folyamat jöhet szóba: az egyik az, amit az ember közvetlenül okoz a Mátrának, a másik pedig közvetett módon fejti ki hatását.
Az előadás előkészítésekor elgondolkodtam: mivel is indítsam ezt a témát. Arra jutottam, hogy lehet bármilyen gyönyörű, természetszerű (nem természetes!) erdőnk, ha a vízgazdálkodása sérül, akkor az egész nem ér egy fabatkát sem, hiszen csak idő kérdése: mikor válik maga az erdő is sérültté, mikor kezd degradálódni.

Először tehát a vízgazdálkodást vettem górcső alá. Amint látják, a Mátra a Zagyva és a Tarna vízgyűjtő területe, az egész hegység lefolyó vizeit e két folyó szállítja a Tiszába. Fontos tudnunk, hogy a Mátra mint vízgyűjtő terület, és ez a két folyó nagyon szoros kapcsolatban van egymással. Ha a Zagyva vagy a Tarna sérül (akár a vízhozamot, akár a szennyezettséget vagy egyéb más tényezőt tekintve), abból igen könnyen vissza lehet következtetni, hogy a Mátra is gondokkal küszködik.
Mégis... mielőtt konkrétumokat említenék, hadd osszak meg Önökkel egy dilemmát, amelyen sokat gondolkodtam. Természetvédelem, környezetvédelem, Mátra... Miért is olyan fontos és összekapcsolódó dolog ez? Gondoljanak csak bele: ha itt kivágják a fákat és elégetik egy erőműben (ami „környezetbarát”, megújuló energianyerési mód), a Mátra sérülni fog, de mindez máshol egy pozitív hatásként jelentkezik. Sokat gondolkodtam azon is: hogy lehet azt megfogalmazni, hogy miért kell megtartani a Mátrának a jelenlegi vagy a jelenleginél jobb természeti állapotát. Azt a következtetést vontam le magamban, hogy akkor jó egy területnek, természeti egységnek (jelesül a Mátrának) a természeti állapota, ha az nem az ott lakók kis közösségének jelent előnyt vagy nem a távolabb lakók életminőségét javítja, hanem elsősorban az ott lakók nagyobb közösségének egy fenntartható módú jó életminőségű állapotot állít be úgy, hogy maga a terület nem sérül. Nos, a Mátrára ez már nem igaz. Ebben nem különleges a Mátra - hazánk összes természetes területe gyakorlatilag annyira sérült, hogy fenntarthatatlan ebben a rendszerben a „működtetése” további sérülések nélkül.

A Mátrát nyugatról a Zagyva, keletről a Tarna folyó öleli körül. Baj van a Zagyvával. - valószínűleg baj van a Mátrával is! Az ábra a Zagyva 2004. április havi vízállását mutatja be grafikusan. Látható egy nagyon nagy kiugrás április 8-án, majd ennek egy nagyon hirtelen „lecsengése”. Ez nem normális. A Zagyva egyébként egy dinamikus folyó, tehát nagyok a szélsőségei még természetes állapotában is. Történelmi leírásokból tudjuk, hogy szabályozás előtti állapotában is voltak ingadozások hirtelen hóolvadások és nagy esőzések idején. Ekkorák, ilyen komoly vízszint-ingadozások azonban nem voltak! Ez problémára utal, a probléma pedig maga a hegyen felfogott víz. Jelesül azok a víztározók, amelyek völgyzáró gátakkal és tavakkal kiegészülve tartják vissza a hegyen a vizet, abnormális felszíni és felszín alatti vízállapotokat létrehozva.

A képen a Mátravidéki Erőmű látható, amely a Nyugati-Mátra lábánál, Lőrinciben van. Hűtőtavában évente 1.5 millió m³ víz szivárog ill. párolog el. A Zagyvából a vízszint fenntartásához kiszivattyúzott víz mennyisége mért és bizonyított adat.



A következő képen a Hasznosi-víztároló szemlélhetjük, amelyet a tavalyi mátrakeresztesi dráma kapcsán (a víztároló fogta fel a vizet, ami a fölötte lévő települést elmosta) biztosan sokan ismernek. Azóta is fennáll a kérdés: miért történt mindez? Sokan mondják, hogy a mértéktelen erdőirtások következtében. Részben igazuk van. Ha valaki fölment és megfigyelte, hogy milyen házakat vitt el a víz, milyen urbanizációs hatások következtében pusztultak el azok a házak, jól látja, hogy ezek a 70-es évektől épült házak olyan területen vannak-voltak, ami a régiek szerint egyszerűen logikátlan. Ugyanis a település alsó részén, a két patak találkozása után, potenciálisan veszélyeztetett helyre épültek. Megkérdeztük az embereket: miért építkeztek oda? Természetesen sajnáljuk az ottaniakat, a sok veszteséget, az életek tönkrement munkáit. De találkoztunk például olyan háziasszonnyal, aki úgy felelt a ház elmosott hátuljánál sírva, hogy azért építkeztek ide, mert olyan aranyosan csörgedezett a patak tíz méterre a háztól. Mi pedig elgondolkodtunk, hogy árvízveszélyes területre logikus-e építkezni...
Nos, térjünk vissza egy kicsit a Hasznosi-víztárolóhoz. Ez a víztároló egy „állatorvosi ló”. Először is nagyon sok vizet tart vissza, ami a Mátra nyugati lábai alatt vízdeficitet okoz. Olyan területek száradnak ki, ahol régen vizes, mocsaras élőhelyek voltak vagy vízigényes növényzet takarta. Jelenleg az tapasztalható, hogy a Mátra fölfelé szárad ki. Emellett a kétoldali hegyvonulat túloldalán új források törtek felszínre annak következtében, hogy a vízszint a vízzáró agyagréteg fölé emelkedett, így átszivároghat a hegy túloldalára. Mondhatnánk: ez nem baj, mert összességében ebbe a vízkészletbe tartozik - viszont jelentősen megváltoztatja az ottani hidrológiai viszonyokat. Emellett csúszik a hegy. Az elmúlt időszakban végzett mérések alapján kimutatható, hogy tízévente három centiméterrel csúszik a hegy. Tehát... komoly problémák vannak többek között a Hasznosi-víztárolóval.
Nos, az előbb az ember által túlszabályozott vízzel foglalkoztunk (megemlíthetném még a Maconkai-tározót, a Recski-tavat és még sok mást, melyek folyamatosan deficitet okoznak a felszíni és a felszín alatti vízkészletben). Utóbbiaknál komoly probléma még az is, hogy a Mátra vulkanikus hegység, a Bükkel ellentétben nem vagy csak kisebb mennyiségű vizet tart magában, mint a mészkőhegységek. Ebből kifolyólag ha a Mátrából folyamatosan vesszük el a vizet, sokkal inkább problémát okozunk, mintha ugyanennyi vizet a Bükkből nyernénk ki. Mégis a Mátra az a hegység, amely például Visontánál folyamatosan felszín alatti vizet veszít. A lignittermelés során ott ugyanis folyamatosan szivattyúzzák ki e vizeket, és engedik le a vízfolyásokba. A végén ugyanoda kerül, mint egyébként, csak közben nem tölti be azt az ökológiai szerepet, amire a természet által hivatott. Emiatt is érthető: sokszor miért nem sikerül újraerdősíteni bizonyos területeket, miért kisebb a biomassza-állomány újratermelődése a Mátrában.
Körülbelül ennyit a vízről - bár mélyebben is boncolgatni lehetne: milyen irányban változik a kémhatása, hogy kerülnek a szerves anyagok a vizekbe, milyen veszélyek fenyegetik az ivóvíz-bázisokat...



Következő témánk még mindig szorosan az emberi tevékenységhez köthető: az invazív fajok megjelenése. Tudjuk: a fenyő a Mátrában nem őshonos, hanem telepített - viszont nagyon látványos. A fenyőtelepítéseknek pusztán gazdasági okai vannak, fenyveseink szinte ökológiai sivatagok. Az állatok (nagyvadak, apróvadak, madarak) csupán átjárónak használják őket, még búvóhelynek sem igazán. Szaporodásra és táplálkozásra pedig alkalmatlan, hiszen aljnövényzete igen gyér vagy egyáltalán nincs is. Tehát amekkora területeket elveszünk fenyvesekkel a Mátrából, annyival kellene csökkentenünk az állatállományt is. Minimum annyival!
De itt van nekünk az akác is. Milyen szép, amikor virágzik... Az akác komoly ökológiai probléma ma Magyarországon. Nem közismert, de az akác európai állományának fele hazánkban található. Emellett pillangós virágú - gyűjti a nitrogént - és teszi tönkre az egyébként is silány minőségű talajt, hiszen annak idején annak megfogására telepítették. Az sem közismert, hogy ugyan mindenki a Tisza szabályozása idejére teszi az akác megjelenését, valójában a negyvenes években elkezdődött intenzív erdősítésnek köszönhető ez a mennyiségű akác. Ezért a hatásait még csak nyomokban tapasztaljuk. Az akác ugyani harmadik generációjának felnövése után annyira kiöli a talajt, hogy gyakorlatilag semmi nem ültethető utána. Hogy ezt megelőzzük, ugyanolyan ötéves „vetésforgóval” kellene kezelni, mint ahogy azt a lucernával teszik. Ezzel szemben az akác negyven évet áll egy helyen - és sokkal nagyobb a biomassza-állománya, mint a lucernának, tehát a hatásai is jóval komolyabbak. Mostanában a Mátra alsóbb régióiban igen intenzív az akácosodás - ez mind a vadszaporulatnak, mind a tudatos telepítéseknek köszönhető. Hosszú távon ez komoly problémát fog jelenteni. Nyilván a többi nem őshonos, telepített fafaj (a luc-, az erdei-, a fekete-, a vörösfenyő, vöröstölgy stb.) is teljesen idegen a Mátra természetes flórájának és faunájának.
Nem szóltam a klímaváltozás kapcsán beálló hatásokról. A Magyar Tudományos Akadémia által készített VAHAVA tervben megemlítik, hogy a fenyvesek lesznek azok, amelyek néhány évtizeden belül a legérzékenyebb módon válaszolnak a klímaváltozásra. A fenyvesek nehezen viselik ugyanis a szélsőséges hőingásokat és a hazai csapadékviszonyokat. Ezért lassabban fejlődnek, betegségekre fogékonyabbak, gazdaságilag szinte hasznosíthatatlanok lesznek. A kipusztult fenyvesek helyén pedig akár évszázadokba is telhet, amíg őshonos fajokat tudunk visszatelepíteni.


Előadásom következő fejezetének a „Fejlesztések, beruházások veszélyei” címet adtam. Komolyan szembe kell ugyanis néznünk azzal, hogy a Mátrába tervezett beruházásokat, fejlesztéseket nem az itteniek fogják elkövetni, és ezek nem az itteniek életminőségének a javítását fogják szolgálni.
Első példánk: egy olasz bejegyzésű cég színes- és nemesérc kutatására kért engedélyt a Miskolci Bányakapitányságtól, melyet meg is kapott - gyakorlatilag a Mátrai Tájvédelmi Körzet közvetlen közelében és bizonyos területein belül is. E területek láthatók az alábbi térképeken.



A környéken egyébként bezárt bányák vannak, melyeknek a rekultivációja is komoly gondot jelent. Tudomásom szerint például a gyöngyösoroszi bányatárókat a visontai erőmű salakjával fogják eltömedékelni. Gondoljanak csak bele: ez bizonyosan nem lesz jó hatással a Mátra vízkészletére. A lignit elfogyásakor leállítják az erőművet, a salak pedig itt marad szennyeződésnek a mátraiaknak - mert abban biztosak lehetünk, hogy a német tulajdonos nem fog ideköltözni.
Apcon újból megnyitják a kőbányát (a Somlyó és a Kopasz-hegy értékes, védett növényzettel bíró területén). A megnyitást illetően a Bükki Nemzeti Parktól kértek állásfoglalást, de a Nemzeti Parknak (hatósági jogkörének elvesztésével) sajnos már csak javaslattételi joga van.
Recski-tó. Ugye a vízkészlet szempontjából fontos, hogy ne legyenek nagy mennyiségű vizek a hegyen pufferolva. Itt viszont tervezik a tó további bővítését, a tervek szerint a technikai sportok (vízisí, jet-ski stb.) részére építenének ki pályákat. Gondoljanak bele abba a logikába, ami ezt működteti...
Egerszalókon - bár ez már a Mátra és a Bükk közötti átmeneti térség - golfpályákat építenek. Ez ismét számos védett növény kipusztításával jár. Képzeljék el: a beruházás megkezdése előtt megkérdezték az egri Életfa Környezetvédő Szövetséget, hogy milyen védett növényekre kell itt vigyázni. Naívan elmondták, hogy ilyen és ilyen védett, sőt fokozottan védett növény található a területen nagy tömegben. A következő évben pedig megdöbbenve tapasztalták társaim, hogy fel van szántva az egész terület. Ezáltal megszűnt a beruházás akadályát jelentő ok, hiszen a védett növények elpusztultak. Hihetetlen... egy év alatt eltüntettek cca. 15 millió forint eszmei értékű növényt... Ezek után kénytelenek vagyunk megvárni, míg valaki elindít egy beruházást, és csak azután hozakodhatunk elő környezetvédelmi aggályainkkal - hogy ne dolgozhassanak elő a beruházás érdekében ilyen módon.
Lépten-nyomon elkerülő utakat terveznek a Mátrában olyan területeken, ahol elképzelhetetlenül nagy munkával és költséggel jár az út kialakítása. De miért maradjon ki a vasút fejlesztése? Az országban ilyet nemigen csinálnak, a Mátrában viszont fognak. A terv az, hogy az erdei vasút mátrafüredi és lajosházai végállomását összekössék. Ennek a környezetvédelmi hatástanulmányának az elkészítésére vonatkozó engedélykérés már a környezetvédelmi felügyelőség asztalán van. Mátraházán keresztül... hihetetlen...
Eljutottunk a „környezetbarát” nagy üzlethez: energiaerdőkhöz. Ugye említettem az akáccal kapcsolatos természeti problémákat. Nos, úgy tűnik: azt tervezi a mezőgazdasági minisztériumunk, hogy Magyarországon 1 millió hektárnyi területet energianövény-ültetvényekkel borítanak be. Ez igazából nem is volna gond, hiszen vélelmezhetnénk, hogy őshonos fák és növények felhasználásán gondolkodnak. Ez egy jól működő rendszerbe talán még beleférne. A probléma az, hogy akác és gyalogakác hibridekkel akarják ezt a dolgot megoldani. Itt a Mátrában is. Azokat a kaszálókat, amelyek évszázadokon keresztül az irtásterületeken kialakult településeknek, kis mátrai falvaknak a megélhetését biztosították a legeltetés kapcsán, még azokat is be fogják ültetni. Hihetetlen: a Mátrában most két ellentétes erdészeti folyamat zajlik. A véghasználati üzemmód és a mindent betelepítünk „erdővel” üzemmód... Sajnos úgy tűnik, hogy a telepítéshez egyáltalán nem veszik számításba az őshonos fafajokat és a természetszerű erdőterületek kialakítását.
Körülbelül ennyit arról: milyen beruházások és fejlesztések várhatók a Mátrában, bár még sokkal több ilyenről tudunk...

Ezek után itt van az én nagy kedvencem, a korzikai vendég - a muflon. Nagyon jól érzi magát nálunk. Mondhatnánk azt is: mi baj van vele egyáltalán? Hiszen fönt él valahol a hegyen, aztán egyszer majd lelövik a vadászok. A probléma az, hogy túlszaporodott az állomány. Ez két dolognak köszönhető: egyrészt a tudatos tenyésztésnek, másrészt annak, hogy olyan helyeken is megél, ami a mostani „kényelmes” vadászoknak nehezen elérhető.



A muflon pedig mindent lerág, mindent megeszik, és mindent letapos - hiszen egy vadon élő kecskeféle. A következmény: a klímaváltozás által is generált hirtelen nagy esőzések ezt a letaposott, nem megkötött csupasz talajt lemossák. A talaj nem csak a fakitermelések során erodálódik, hanem azért is, mert például a muflon (és minden egyéb nagyvad) tönkreteszi a természetes növénytakarót, ha túlságosan elszaporodik. Gond, hogy az erdő- és a vadgazdálkodás nincs összehangolva. Ellenérdekelt felek, pedig szinte azonos kört alkotnak - érdekes. Nagyon jól behatárolható az az erdészeti és vadásztársasági vezető kör, akik egyébként egy csapathoz tartoznak, mégis ellentétes üzeneteket küldenek, ellentétesen tevékenykednek egy adott területen. Ebben az esetben az erdészek „hisztiznek” a sok vad miatt, a vadászok meg azt mondják, hogy ne kerítsék el az erdőket, és ne ültessenek fenyvest. Mind a két félnek valahol igaza van. Mindkét félnek engednie kellene valahol, de nem teszi meg. Ki issza meg a levét? A Mátra és a mátraiak. Mert kétség ne férjen hozzá: minden probléma a Mátrában lakók nyakába zuhan - előbb vagy utóbb, de ők isszák meg a levét.

Ezen a képen például látható, hogy az erdő alsó két méterén semmilyen növényzet nincs. Ez nem az erdő természetes feltisztulása miatt van (egyébként van ilyen folyamat), hanem azért, mert a vadak lezabálják a friss hajtásokat és rügyeket. Tudjuk: ahol sérül a fa, ott betegségek támadják meg, gyengül az állomány (főleg ha nem elegyes, hanem homogén állományról van szó, mint - sajnos - legtöbbször), mert minden homogén természeti közösségben a betegségek sokkal intenzívebben jelennek meg, mint heterogén állomány esetén. A muflonnal szemben a szarvasnál könnyen el lehetne érni az optimális létszámot. A vadászok azonban már nem csak télen, hanem nyáron is etetik a vadakat - így nemhogy csökkenne az állománya, hanem folyamatosan nő.



Következő témánk az erdőgazdálkodás. Talán nagyobb probléma ez, mint a vadgazdálkodás. Talán nagyobb probléma, mint a fejlesztések a Mátrában. Talán nagyobb probléma, mint az urbanizációból keletkező közvetlen emberi szennyezés és terhelés. A gond az, hogy a területeket „túlpusztítják” az erdészek. Nem csak arról van szó, hogy kivágják a fákat, hanem az is komoly baj, hogy felaprózódik az összefüggő erdőterület. Képünk jól mutatja ezt a helyzetet - a vadnak nincs egy összefüggő, változatos összetételű élőhelye, ahol megbújhat, ahol táplálékot talál, ahol szaporodhat. Ez ugyanolyan probléma, mint a túl nagy vadállomány, ugyanis ez által abnormális viselkedési módot vesznek fel az állatok, egyszerűen kiszámíthatatlanná válnak. Ezért az erdészek körbekerítik az újulatokat, biztosan Önök is találkoztak már túráik során ilyen kerítésekkel. Gondoljanak bele: kerítések garmadája egy hegységben... érthetetlen.


Ez a kép is egy jó példája a vágásos üzemmódnak. Az a terület, ahol az a néhány fa állva maradt, nem nevezhető tarvágásnak, hanem „csak” végvágásnak - ez pedig engedélyezett üzemmód. Ha az a néhány fa nem marad ott, akkor hivatalosan is tarvágás lenne, ami tiltott. Kérdem én: mit számít ott az a néhány fa...? De nem csak a vágásos üzemmód, hanem más is problémát jelent az erdőben. Simon Péter barátommal és egy botanikus kollégámmal tavaly nyár vége felé kimentünk a Mátrai Tájvédelmi Körzet területére - ugyanis e térségekről meg tudjuk szerezni az erdészeti üzemi terveket anélkül, hogy az erdészettől kellene elkérnünk azokat. E dokumentáció átnézése során olyan pontokat választottunk ki, ahol a megadott lejtőszög közelített a 30 fokhoz. Azért tettük ezt, mert létezik egy olyan irányelv erdészeti szakmai körökben, miszerint 30 foknál nagyobb lejtő esetén már nem célszerű üzemszerű erdőgazdálkodást folytatni, itt már az erdő védelmi funkciójának kell dominálnia. A tíz kiválasztott helyünkön 9 esetben 30 foknál meredekebb lejtést mértünk. Ez azt jelenti, hogy már az üzemtervben megadott adatok sem igazak. (Természetvédők szerint egyébként még a 30 fok is „erős”, ők 20-25 fok közé tennék kitettségtől függően azt a határt, ami fölött célszerű az erdőket békén hagyni.) Egyébként is sokkal természetközelibb volna a vágásos helyett szálaló üzemmódot alkalmazni, amely sokkal kíméletesebb erdőgazdálkodási mód.


Ez a kép egy tipikus példa arra: hogyan lehet tönkretenni egy területet még a tarvágáson túl. A hegyről való lehordás, szakszóval „közelítés” módja egyszerűen brutális. Ahol lehet, ott nehézgépekkel ráncigálják a farönköket - mint például itt is. Ahol az esésviszonyok ezt már nem engedik meg, ott kötélpályát építenek, és azzal húzzák a fát a rakodási helyre. Mind a két módszer minimum azzal jár, hogy a talajt tömöríti a területen. Ez azt eredményezi, hogy ott minden felszíni víz egyszerűen lefut - hiszen nincs hová beszivárognia. Következő lépés: a tömörödött talaj nem engedi felnőni a növényzetet. Harmadikként pedig elkezd erodálódni, és szépen leviszi a víz. Tehát néhány éven belül több lépcsős tönkretétel következik a talaj tömörítéséből.

A következő képen a bagolyirtási tarvágás látható.

A megdöbbentő, hogy fenyőt telepítenek a helyére. A legnagyobb veszélynek látom, hogy a különböző gazdasági ágazatok (erdő-, vadgazdálkodás) és azok a tudományos intézmények, akik valamiféle természettel kapcsolatban álló kutatást végeznek, még beszélő viszonyban sincsenek egymással. Fenyőt ültetni ma a Mátrában például a VAHAVA projekt következtetéseit figyelembe véve... több, mint botorság. Ez pedig egy egy-két éves ültetés - ekkor már komolyan lehetett tudni, hogy a klímaváltozás következtében beálló csapadékhiányos és szélsőséges időjárási viszonyok nem fogják lehetővé tenni a fenyő optimális növekedését. Egyébként sem, hiszen a fenyő nálunk lassabban nő és kisebb a hozadéka, mint természetes élőhelyein.

Utolsó két képünk arra világít rá, hogy a Mátrában óriási a turizmus. A töredékének kellene lennie. Nagyon jól látható és tudható: hegységeink közül a Mátra az egyik olyan (Budapest közelsége miatt is), ami állandóan tele van. Hétvégenként Gyöngyösnél nyugodtam ki lehetne tenni a „megtelt táblát”. Mit is jelent ez? A természetet egy pihenő állapotánál például, mint a tél, nem a legszerencsésebb dolog zavarni, főleg ily mértékben. Emellett mára már rengeteg olyan program, olyan tömegrendezvény, tömegtúra van, amely a Mátra természetes területein zajlik - gondoljunk csak a Mátrabérc, a Hanák Kolos, a Téli Mátra, a Pásztó teljesítménytúrákra, melyeket egy időben bizony még én is jártam - ami hihetetlenül nagy zavarást okoz a területnek. Nagyon sok a kijelölt turistaút is - szerintem a kétharmada elég lenne. A kevéssé használt utakat meg kellene már szüntetni, újakat pedig nem célszerű kialakítani. A Mátrában jelentkező turizmusnak legalább a felét el kellene mozdítani a hegység központi részéből a peremterületek felé.

Ha már a vízzel kezdtem, legyen a záró gondolatom témája is a víz - talán így egész ez a kis előadás. Rengeteg a forrásfoglalás a Mátrában. Nagyon sok olyan van, ami lezárásra került - Kékes környékén például 48 ilyen befoglalt, lezárt forrás fakad, amiknek a vize nem szabadul ki a felszínre, ami nem ad az állatoknak ivóhelyet, plusz vándorlásra késztetve ezzel őket. És persze nagyon sok munkát ad azoknak az embereknek, akik - szerintem fölöslegesen - védik ezeket a forrásokat. A forrásnak nem az a dolga, hogy be legyen védve, hanem hogy folyjon. Folyjon a maga természetes módján, ott, ahol utat talál, a természetes erdőben, a természetes hegyen. Ha ezt meggátoljuk, akkor bármennyire is szeretjük a Mátrát, nem fogjuk megismerni teljes és természetes valójában.

Tudom: előadásom és az abban ismertetett tények nem voltak a legfelemelőbbek, de bízom benne, hogy a jövőben minden olyan tevékenységről és fejlesztésről, ami a Mátrával kapcsolatos, nem csak országunk GDP-növekedése jut az Önök eszébe, hanem az is, hogy bizony ezeket egyszer komolyan meg kell fizetni. Nem nekünk, akik évente jó néhányszor idejövünk kirándulni, túrázni, hanem azoknak, akik itt laknak. Azoknak az embereknek, akiknek bizonyos területeken már most is teher a terület túlzott igénybevétele.

Köszönöm, hogy meghallgatták előadásom.