2022. szeptember 26. hétfõ (39. hét) van, köszöntjük Jusztina nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Sportok


Tájfutás - Tájfutás


A legõsibb sportág - a tájékozódási futás. Az õsembernek az élete függött attól, hogy üldözõi elõl vissza tudott-e menekülni védelmet nyújtó barlangjához, vagy eltalált-e számára fontos helyekre. A mai embernek is alapvetõ a tájékozódás: legyen az eligazodás egy ismeretlen városban nyaraláskor, útvonal megtervezése egy hivatalos út alkalmával, vagy csak egy bevásárlás a szupermarketben. A tájékozódás mindennapi szükségletünkké, készségünkké vált. A futásról, a testmozgásról pedig sajnos egyre inkább leszoktunk. A tájékozódási futás, -röviden tájfutás - lehetõséget ad e két, különbözõ (szellemi és fizikai) készség együttes próbára tételére.

Mit is jelent a tájfutás?

Szellemi és fizikai feladatot kell egyszerre megoldani: A versenyzõk egy számukra ismeretlen versenypályán haladnak végig, mely természetes környezetben, erdõben, parkban vezet. A térképen megjelölt ellenõrzõ pontokat kell - meghatározott sorrendben - megkeresni a terepen, és a legrövidebb idõ alatt a célba érni. Az útvonalat a versenyzõ a pontok között maga választja meg. A verseny eszközei a tájoló és a térkép. Ez utóbbi speciális jelkulccsal és méretarányban (általában 1:15000 vagy 1:10000), nagy részletességgel ábrázolja a valóságot. A tájfutás klasszikus formájában futva kell a feladatot teljesíteni, de bármilyen helyváltoztatási mód összekapcsolható tájékozódási feladat megoldásával. Különleges megmérettetést jelentenek az éjszakai versenyek. Sportágunk a kikapcsolódás különleges formáját adja a XXI. század emberének: sport közben visszavezeti a természetbe, az egészséges környezetbe, fejleszti a problémamegoldó és döntésképességét. A tájfutásban az élsport és a családi szabadidõsport ideálisan ötvözõdik. A korcsoport-beosztás (a 10 éves gyermekektõl a 21 év és e feletti felnõttekig 2 évenként, a 35-ös szenior korcsoporttól kezdve akár 90 évesekig 5 évenként) lehetõvé teszi, hogy a család minden tagja megtalálja a maga versenyfeladatát, ellenfeleit. Az egyes korcsoportokon belüli fokozatok pedig - Elit, A, B, C - a feladat fizikai és technikai nehézségében különböznek, kezdõk és gyakorlottak számára más-más kihívást jelentve.

Mit is kell csinálni egy versenyen?

A versenyzõk egyenként indulnak, az azonos kategóriabeliek 2-4 percenként egymás után. A rajtban kapja meg mindenki a térképet, melyen a rajt, a versenypálya pontjai megszámozva és a cél be van jelölve. A rendezõk a térképen adják meg a pontmegnevezéseket, hogy mit kell az adott helyen keresni, megtalálni (például szikla, gödör, erdõszél).
A pontokon egy ún. bója van elhelyezve. Ez oldalain átlósan megosztott piros-fehér (narancs-fehér), háromoldalú hasáb alakú jelzés, amelyen azonosító kód látható. Ebbõl lehet beazonosítani, hogy valóban jó helyen vagyunk, és nem egy másik ellenõrzõ pontnál kötöttünk ki. A bójánál lévõ lyukasztóval a versenyzõkartonunkon - melyet az egész pályán végigviszünk, és a célban adunk le értékelésre - lyukasztani kell annak igazolására, hogy valóban ott voltunk. És már jöhet a következõ pont, egészen a célig. A pálya során a futás mellett térképolvasási, terepazonosítási, útvonal-választási feladatokat kell folyamatosan megoldani. Az egyes pontok között mindenki azt az utat választja, amelyik számára a legmegfelelõbb, amelyet a legjobbnak ítél. Egy rutinosabb róka a finom tájékozódást választhatja, amíg agy kevésbé tapasztalt inkább a biztosabb megoldás mellett dönt, több futással. Fontos, hogy a futás tempóját és gondolkodást egyeztetni tudjuk, hogy mindig pontosan követni tudjuk az eltervezett útvonalat, de a tempó is kelloen gyors legyen.

Egy kis történelem

1999-ben a tájékozódási versenyek 100 éves évfordulóját ünnepeltük. Az elsõ versenyeket Skandináviában rendezték meg, ma is ez a régió a sportág Mekkája. Itt a legeredményesebb, a legtöbb embert itt mozgat meg a sportág. Hazánkban az elsõ tájékozódási versenyt 1925-ben rendezte Ripszám Henrik, bólyi festõmûvész, aki az orosz hadifogságból Skandinávián keresztül való hazatértében „fertõzõdött meg” a tájfutással. Néhány éves Csipkerózsika-álom után a negyvenes évek elején indult újra útnak a sportág, és erõsödött napjainkig. Két irányzat alakult ki: az egyik a tájékozódási feladatok megoldására fektette a hangsúlyt, ez vezetett a mai túraversenyekig; a másik irányzat a sportág fizikai oldalát, a gyors feladatmegoldást is fejlesztette. A Magyar Tájékozódási futó Szövetség 1970-ben vált önállóvá, kilépett a természetbarátok akkor már szorongatónak érzett kötelékeibõl. A mai napig három felnõtt világbajnoki aranyérmet szereztünk (1972-ben Monspart Sarolta, megtörve a skandinávok hegemóniáját; 1991-ben és 1995-ben Oláh Katalin, az elsõ Skandinávián kívüli, aki ismételni tudott). A Junior VB-k történetében is szolgálunk legekkel, Domonyik Gábor az 1995-ös VB-rõl két, egy évre rá egy aranyéremmel tért haza.

Nemcsak futva

A tájékozódási futás mellett napjainkban egyre nagyobb népszerûségnek örvendenek a tájékozódás egyéb formái is. Hivatalosan elismert kategória a tájkerékpár és a sítájfutás, de rendeznek versenyeket lovas tájékozódásban is, és próbálták már görkorcsolyával, triatlon formájában - úszva-kerékpározva-futva -, sõt evezve is. Sportágunk speciális formája fogyatékosok részére a kerekes-székes tájékozódás.

Tájbringa

A tájfutás gyönyörû sport. A vad természet utolsó megmaradt szigetein, - az erdõkben, ligetes mezõkön, réteken - ott áll egyedül az ember; az eszére, a határozottságára, a bátorságára, a helyzetfelismerõ képességére, a jó döntéseire, és a saját fizikai erejére, gyorsaságára utalva. Akár az õsi vadászok. Ezért fantasztikus, a génekbe programozott érzés a természet örökké változó „stadionjában” az embernek sikerrel teljesíteni minden egyes részfeladatot. Nemes versengésben összemérni, ki a jobb. Hogyan lehet ezt még fokozni? Vagy a XX. századi technikához, felgyorsult világhoz szokott emberhez úgy közelebb vinni, hogy a sport jellege és a természet csendje is megmaradjon? Cseréljük a futócipot mountain bike-ra. Az ellenõrzõpontokat hozzuk ki a sûrûbol az utak, ösvények mellé. Tegyünk egy térképtartót a kormányra. Tûzzünk ki pályát olyan terepen, ahol sok út közül választhat a versenyzõ és meg is született a tájbringa. A tájfutáshoz szükséges képességek mellett, a kerékpározási technika, ügyesség, plusz követelmény a tájbringásoknak. Nem elhanyagolható „hobby” a kerékpár fejlesztgetése, újabb és újabb technikai csodák beszerzése, beépítése.

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESÕ


településen

HIRDETÉS

Szállás AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATNK

PARTNER

Jooble álláskeresés
Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplõ tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítõk engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum

Oldal tetejére