2005. október 01., szombat


...s összejöttünk, mint fecskék a villanydróton...
 
Peregnek az évek... Az õszi mélabút a csepergõ esõ s a fonnyadt szõlõtáblák, vagy inkább a kor, a korom mondatja így velem?! Nem tudom, de egyre sûrûbben kattan ide a gramofon tûje...
Peregnek, szépen csobogva. Három éve, hogy kibontottuk a zászlót, s ma már kilencedik csatáját vívtuk meg az emberhez méltó környezetért folyó kis háborúnknak. 2002-ben az volt a csoda, a felemelõ, hogy egy tavaszi könnyed ötlet õszre már tetté is érett; ennyire várta már kis világunk a mozdulatot, a kéz rutinos tördelése helyett a fej, a tekintet felemelését, a szó kimondását és az élre vágó lépéseket. S ez a mozdulatsor azóta egyre csiszoltabb, azóta folyamatos mozgásba fejlõdött át; akik ma járták a Mátra útjait, már nem csak a szemetet szedték; helyenként meg-megállva megsimogatták tekintetükkel a megfáradt, a pihenéshez készülõdõ tájat, köszönték így Neki a testet-lelket tisztító téli, tavaszi és nyári csodatevéseit. Jogos e gazda-büszkeség, már nem csak kapnak, már adnak is; újra megtanulták az adás, a törõdés, a másikra figyelés örömét, s büszkén viselik „Tiszta Mátra” száz-szirmú embléma-virágját.
Peregnek, kattogva és zötyögve, verve a reményvesztõ ütemeket. Ugyanazok, akik akkor..., hol a követõk csapata, kinek adjuk át a tanulságot?... s kinyújtott tenyerünk a semmit kaparássza...
Már nem tudunk magunknak élni, s még nem tudjuk a másikat megszólítani. Kopogunk homlokán a Szóval – csak mi halljuk meg társunk rádiószavát?; az Írással – csak mi olvassuk el plakátjainkat, íméljeinket?, a Példával – csak mi látjuk a mozdulat szépségét?
Utóirat: Négy (banális) epizód

1. A vége felé érkezett a Bene-patak melletti végponthoz két olyan hölgy, akikkel még nem találkoztunk két tele zsákkal és egy drótkerítés darabbal. Kiderült, hogy nem tudtak velünk elõzetesen kapcsolatba lépni, s így, biztos információk híján saját védõkesztyûvel és otthonról hozott zsákokkal elutaztak Mátraházára, s onnan ötletszerûen, amerre több szemetet láttak, arra jöttek le. Címet cseréltünk, mert máskor is szeretnének jönni.
   
2. A kellemetlen idõ ellenére elég forgalmas volt a patak menti út. Egy idõsebb házaspár, akik sokáig ültek a „Sziget”-en, odajöttek beszélgetni. Elmondták, sokáig nem értették, mit keresünk ezekkel a zsákokkal a kezünkben, itt aligha találunk gombát. Nagyon jól esett nekik a felismerés, hogy mi összeszedjük mások után a szemetet.
   
3. A Gyöngyösi TV-bõl elõzõ nap szóltak, hogy kijönnek a Híradóhoz felvételeket készíteni. Mikor kiérkeztek, nagyon meglepõdtünk: a riporterlány régi ismerõsünk, kisebb lányunk óvodás barátnõje, teljesítménytúráink rendszeres résztvevõje volt. Milyen könnyû interjút adni olyannak, akit ismerek, s ráadásul még érti is a témát!
   
4. Szõke Gyuriék miatt aggódtam, hogy az esõs idõ nem veszi-e el Kristóf fia kedvét, mikor s milyen lelkiállapotban érnek le, ezért eléjük mentem a Benevárhoz. Kis idõ múlva õk is odaértek, de nem hárman, ahogy én vártam, hanem négy felnõtt és négy kisgyerek, ugyanis Bodzási Lotti, aki már harmadszor jött, most elhozta két barátját is. A fiúk büszkén cipelték a saját zsákjukat, vigyázva, nehogy valaki szemet vessen arra. A lelkes hangulatot még fokozta a „díszkút” állapota, amit az arra járók szemetesgödörnek használnak, s oda mind a négy gyerek lemászhatott. Az ott szedett zsákmánnyal még jobban kitömték a zsákjaikat, én pedig négy boldog kölyköt láthattam a szomorkás Benevárnál.
   

 
Merva LászlóKékes Turista Egyesület
 

A 2005. október 1-i Tiszta Mátra hulladékgyûjtõ túra résztvevõi és eredményei a számok egyszerûsítõ tükrében Hetvennégyen voltunk; éppen elegen, hogy elvégezzük, amit akartunk.Tehát a szervezés megfelelõ volt. Egyharmada elõször, egyharmada másodszor, harmadszor vagy negyedszer, egyharmada ötödször vagy annál is többedszer volt itt.Az újak magas részaránya fõleg a Mátrafüredi Sportegyesületnek köszönhetõ.A törzsgárda most is helytállt, viszont aggasztóan kevesen voltak a nem rendszeresen jövõk. Fele szervezett természetjáró, másik fele egyesületen kívüli természetbarát (köztük két pedagógus).Egészségesnek tûnõ arány, a jövõ esélyét az egyesületen kívüliek természethez való kötõdésének erõssége határozza meg. Reményt ébreszt a két pedagógus megjelenése. A szervezõ egyesület képviselete lényegesen visszaesett, ennek okát és a tendencia tartósságát a mozgalom jövõbeli irányainak meghatározásához feltétlenül tisztázni kell. Tizennégyen mátrafürediek, ketten budapestiek, a többiek gyöngyösiek vagy környékbeliek.A fürediek aktiválódása remélhetõleg belsõ motiváltságú, s ezáltal tartós lesz. Kilenc gyerek, tizenegy fiatal, negyven felnõtt és tizennégy nyugdíjas. A korfa nagyjából az országos arányokat tükrözi, s ez jó. A hosszabb úton a szokásosnál kevesebb szemét gyûlt össze (10 m3 /103 km)Egyik oka az eddigi munka jótékony hatása, másik a sok újonc és az útvonalak eltérõ népszerûsége miatti egyenetlen lefedés, ami felületességre késztethette a kisebb létszámú (2-3 fõs) csapatokat. A szervezõ igazán rugalmasan csak a saját egyesületi tagságát tudja irányítani, onnan meg most kevesen jöttek (ld. fent).

◄ Túrázunk

Hatvani hatvanas ►