2009. május 22., péntek



Avagy egy fanatikus jelvénygyûjtõ beszámolója



A Kékes Turista Egyesület éves közgyûlésén hallottam elõször errõl a túráról, ahol Nagy Laci bácsi ajánlotta mindenki figyelmébe ezt a kezdeményezést. Felcsillant a szemem, végre egy új jelvényszerzõ túra, ahol nem kell rohanni! Elég izgalmasan hangzott, és még utazni sem kell sokat, hiszen itt van a Mátrában.


Következõ héten berobogtam a gyöngyösi TOURINFORM irodába igazoló füzetért. Miután megszereztem már csak a teljesítés dátumán kellett gondolkoznom. Nagyon tetszett, hogy minden egyes templomról volt pár szó a füzetben.


Május 10-én egyedül vágtam neki az útnak. Gondoltam, nem árt kicsit kiszellõztetni a fejem, és persze az utóbbi idõben elszoktam a térkép forgatásától is. Szóval Gyöngyösrõl busszal mentem Galyatetõre. Az elsõ pecsételõ hely (OKT pecsét) itt volt. Nagy meglepetésemre az oszlopon lévõ bélyegzõrõl eltûnt a gumi rész. Ki visz haza ilyesmit, vagy miért jó ezeket leszedni, számomra rejtély! De szerencsére a szállóban kaptam egy „lenyomatot”.


Az útvonalat elõre nem terveztem. Úgy gondoltam, megyek az érzéseim után, és a nekem tetszõ „színeken”. Így hát Galyatetõrõl a kéken indultam el, majd a Csillagvizsgálónál egy hirtelen mozdulattal áttértem a pirosra. Mátraszentimrén keresztül nyargalva a piros után a zöldet választottam. Ezen ballagtam be Bagolyirtásra. Szerencsére a táblák jól jelezték a következõ igazoló helyet, ami a Stella üdülõ volt. Elsõ benyomásra elég barátságosnak tûnt a hely, és még sátrazni is lehet. Ez külön jó!


Innen a zöld háromszögön folytattam tovább utamat Fallóskút felé. Az elõzõ túrák tapasztalata alapján azt vártam, hogy ez a rész tele lesz emelkedõvel, de szerencsére nem így volt, és csak a napsütés izzasztott meg! Fallóskúton a Remete aláírása kell – mint igazolás – aki egy nagyon egyszerû és kedves ember. Beszélgettünk pár szót, aztán körbenéztem, mivel erre sem jártam még.


A zöld körön visszamentem Mátraszentimrére, ahol a Hóvirág italboltból kellett a pecsét. Persze én elsõre egy másik kocsmába mentem be. Ott kaptam meg az eligazítást, hogy bizony õk szívesen adnak nekem pecsétet, de szerintük a másik hely lesz a nekem való. Miután csak meglett a pecsét a kék kereszten fölmentem a Három falu templomához, ahol követ kellett vizsgálni. Innen a kéken nyargaltam vissza Galyatetõre. Ugyanezen a „színen” le a Nyírjesi erdészházig, majd onnan a zöld négyzetet találtam elég izgalmasnak, így azon mentem egész Mátraházáig. Kicsit izzasztós volt ez a rész. Útközben szembesültem az ember romboló természetével, valamint a szemétlerakási kényszerével. Hát nem is tudom, de nekem eddig még soha nem jutott eszembe, hogy az erdõ közepére zsák számra vigyem a szemetemet!


Mátraházán az éppen ebédelõ butikostól elkértem a kéktúra pecsétet, mert azzal kell igazolni az itt jártamat! Megnéztem a templomot, majd a piroson elindultam le Füredre. Máriácskánál megálltam egy szusszanásnyi idõre. Néha eszembe villant - a lovagok kapcsán - hogyha ez a Mátra mesélni tudna a középkori idõkrõl, én lennék az elsõ, aki szívesen meghallgatná! Füreden a büfésoron kaptam egy újabb pecsétet az igazoláshoz.


Innen tovább a zöldön majd a zöld kereszten benyargaltam Gyöngyössolymosra, ahol egy pillantást vetettem az itt található templomra, mert ezt kivételesen már körbejártam egy másik jelvényszerzõ alkalmával. Mivel vasárnap volt, így csak a kocsmából tudtam megszerezni az utolsó plecsnit a papíromra.


Hétfõn büszkén vittem az igazoló füzetet a TOURINFORM-ba, ott kaptam meg a kitûzõt, mint sikeres teljesítõ! Nekem tetszett ez a túra! Fõleg azért, mert útközben találkoztam emberekkel, akik a templomba igyekeztek, vagy csak úgy sétálgattak. És végre nem az volt az érzésem, hogy az ilyen kiesõ turista utakat kevesen használják!



Gedei Katalin