2009. március 07., szombat



Tavasz eleji nagyrendezvényünk a Nemzetközi Nõnap idõszakába esik.

Illõ hát, hogy külön is köszöntsük a hölgyeket.


A lányokat, akik nem nyafogósak, nem a TV és számítógép elõtt ülést választják, inkább dagasztják a sarat.

A fiatal nõket, akik frizurát, sminket sutba dobva hátizsákkal indulnak az ösvényen.

A háziasszonyokat, akik a hétvégi házimunkát átcsoportosítva, pénteken este-éjszaka megfõzve, elõre dolgozva jönnek a túránkra.

Az anyukákat, akik logisztikai szakértõként készítik össze az összes hátizsák tartalmát, s jönnek kicsinyeikkel-nagyjaikkal.


Akik korán kelnek, messzirõl utaznak...s még sorolhatnánk.


S akkor még nem beszéltünk az utó munkálatokról...a nadrág, amely megáll magától is térdig, a bakancs, - aminek milyen színe is volt eredetileg? – A hátizsák, amiben kifolyt az innivaló, a túra után még mind-mind rájuk vár.


A szervezõk, rendezõk között is sok hölgy van – az õ munkájukat most nem sorolom, aki bele gondol, érti, hogy az is egy nagy feladat – más elvégzendõ nõi tevékenységek terhére.


Mindenképpen kedveskedni akartunk hát hölgy résztvevõinknek, s ennek megvalósítását kis Manóinkra bíztuk.

A két nagy, és két középsõ csoportba járó Mátra Manók mintegy 102-en vettek részt a készülõdésben, ehetõ virágot készítettek ajándékképpen.

Mind a négy csoport kedve, tetszése szerint díszítette virágát.


Úgy láttuk, tervünk megvalósult. A célban sikerült meglepetést s örömet okozni, mosolyt varázsolni a kipirult, s kicsit fáradt arcokra.




Kedves Hölgyek!

Jövõre is tartsanak velünk!