2008. október 12., vasárnap



Egy szép vasárnap reggel Gyöngyösön a Fõiskola melletti parkolóban találkozott az az elszánt kis csapat, akik vállalták, hogy a pihenõnapjukat túrázással töltsék. Nagyon örültem, hogy a megszokott társak mellett jelentkezett néhány új résztvevõ is. Így 12-en indultuk a Sárhegy meghódítására, szerencsére az idõjárás egész nap nekünk kedvezett.


Kisebb nehézségbe ütközött néhány túratársunknak a Sár-hegy megmászása. A Szent Anna-kápolnánál elénk táruló gyönyörû tájképben viszont már mindenki kedvére gyönyörködhetett. Itt egy rövid pihenõt tartva indultunk tovább Mátrafüredre. Elõször elmentünk az Avar Szállóhoz, hogy kis igazolófüzetünkbe az elsõ megálló pecsétjét érvényesítsük. Ezután a büfésoron egy asztal elfoglalása és a reggeli kávé elfogyasztása közben többen is jelezték, hogy nem tudnak Parádsasvárig velünk tartani. Két résztvevõnek a hegy megmászása után sajnos már nem maradt több energiája, így õk visszafordultak. A többiekkel megbeszéltük, hogy az eredeti útvonalhoz képest egy másik, szerintem látványosabb irányba folytatjuk utunkat, és aki úgy gondolja, innen könnyebben tud visszafordulni.


A Máriácska – kegyhely – érintésével jutottunk el a 476 méter magasan fakadó Rákóczi-forrásig, mely nevét II. Rákóczi Ferencrõl kapta. Más esetben itt is kellemesen el lehet tölteni egy napot, hiszen kiépített tûzrakó helyet és esõbeállót találunk. Innen egy társunk nem jött velünk tovább, mi pedig egy rövid emelkedõ után folytattuk túránkat Mátraháza felé. Útközben többször is megcsodáltuk az õszi táj szépségét, sokszínûségét.
Mátraházán egy meleg tea elfogyasztása közben rövid ismertetõt tartottam neves költõnk,

Vörösmarty Mihály életérõl, munkásságáról, majd következett a pecsételés. Ezután utunkat az eredeti, elõre megadott útvonalon folytattuk. A Vörösmarty turistaháznál a szokásos pecsételést követõen, nehéz szívvel váltuk el egy társunktól. Ennél a megállóhelynél egy szép egyemeletes ház mellett további víkendházak állnak, s így 110 személyt tudnak elhelyezni. A hely szorosan kapcsolódik Vörösmarty Mihályhoz. 1829-ben Gyöngyösrõl Parádra és vissza 8 órás gyalogtúrát tett, amely ebben az idõszakban komoly eredménynek számít. Ennek emlékére kapta nevét a turistaház.


Innen kitartóan folytatva utunkat, egyre jobban megközelítettük a célunkat. Az utolsó pár kilométer egyéb esetben nem valami izgalmas, de a lányok és egyetlen férfi résztvevõnk kitalálták, hogy õk este, otthon bizony gombát szeretnének vacsorázni. Ehhez a legfontosabb hozzávalót el is kezdték bõszen gyûjtögetni. Elõkerültek a táskák, a bicska, és kirándulásunk részben átmódosult gombagyûjtõ túrává. Mindenki fokozottan figyelte az út szélét, hogy a vacsorának valóból minél többet gyûjtsön. Mire a táskák megteltek, sétánk is véget ért, beértünk Parádsasvárra. Ez a kis település messze földön híres idegenforgalmáról. Az egyik kiemelkedõ jelentõséggel bíró nevezetesség a Kastélyhotel. 1881-ben épült neoreneszánsz stílusban Ybl Miklós tervei alapján. A másik erõssége még a gyógyvíz.


Az utolsó pecsételést követõen az autósbüfé padján múlattuk egy kicsit az idõt, majd átsétálva a túloldalra megvártuk a buszt. Hazafelé mindenki csendesen, magában átgondolva a nap eseményeit próbált pihenni.


Azt hiszem, annak ellenére, hogy többen nem sétáltak velünk végig, a kirándulásunk jól sikerült, és Vörösmartyról is méltóképpen megemlékeztünk.




Gedei Dóra