2008. június 11., szerda



Zöld nagycsoportunk tagjai zömében 4 tanévet töltöttek együtt, jól összekovácsolódott nem csak a gyerekközösség, hanem a szülõké is. Sok-sok közös programot, ünnepet töltöttünk együtt. Közös természetjárásunkat sem akármivel kezdtük, elsõ közös kirándulásunk még 2004 tavaszán a Parádi-Mátra területére vezetett. A „Vízesés-túra” keretében a Cifra-istálló megtekintése után jót túráztunk az akkor még háromévesekkel a piros kereszt jelzésû ösvényen, majd az Ilona-völgyi vízeséshez jutottunk.


Azóta sokfelé jártunk, de ha a Mátrát járva kezdtük, fejezzük is be ott, mintegy keretet adva az együtt töltött idõnek. Kezdetben is az volt a cél, hogy a szülõket, hozzátartozókat is olyan természeti környezetbe vigyük, ahol még feltehetõen nem jártak, most is olyan területet választottunk, amely valószínûleg ismeretlen számukra, s vélhetõen maguktól nem is keresnék fel.


Így esett a választás a Rákóczi túra útvonalának egy könnyebben járható, de nagyon változatos szakaszára Parádsasvár és Parádóhuta között. Itt az 5,5 km-en megtalálható a fiatalos, felnövekvõ erdõ, járhattunk bükkösben, gyertyános tölgyesben, fenyõerdõ szerpentinjén is sétálhattunk a puha talajon. A bokorcsoportos rét alkalmat adott egy kis pihenésre, játékra is, majd a Kétbükk közi-patak szemet gyönyörködtetõ szurdoka peremén jutottunk be a bájos mátrai kis faluba. Igyekeztünk minden szocializációs igényt kielégíteni - a felnõtteknek reggeli, déli kávézás, mosdó, stb. – ezért kiinduló pontunk Parádsasváron az Autós Büfé volt, az útvonal másik végén pedig a Hubertus Sörözõ várt minket. Ez utóbbi direkt a mi kedvünkért nyitott ki, s várt minket elegendõ üdítõvel, egyebekkel. Minkét helyen nagyon kedvelik a turistákat, nem haragszanak az összesarazott járólapokért sem, igazán ajánljuk minden természetjárónak. Hálából fogyasztottunk is rendesen. Az urbanizáció kicsit üldözött is minket, mert Fényespusztánál átkelve a mûúton nem egy Family-frost autóval találkoztunk?! A kedves szülõk persze rögtön vásároltak egy karton jégkrémet, ami a programot kicsit átvariálta, de a gyerekeknek nagy örömet szerzett.


Azért jutott idõ egy kis környezeti nevelésre is, a napsütötte erdõszélen szépen virított a magyar szegfû és a kánya szegfû, a legjellegzetesebb fákat kérgükrõl már jól felismerik a gyerekek, alkalmas helyen több fordulóban is játszottuk kedvelt vadászos játékunkat, s a réten is több játékot terveztünk. Sajnos, ott csak a „vaksárkány”-ra jutott idõ, mert olyan fenyegetõen kezdett dörögni, hogy nem mertünk már más tevékenységbe belefogni, inkább tovább indultunk. Szerencsére az esõfelhõket elvitte a szél, s így elgyalogoltunk a Klarissza-csehvicéhez is. A büdös vizet éppen csak megkóstoltuk, így is kisebb idegbajt hoztunk az éppen flakonrengetegjét töltögetõ bácsira, aki elõször készséges volt, de szegény nem gondolta, hogy a „csak megkóstoljuk” is ilyen sokáig tart.


A gyerekek szerint „rémes az a víz”. Leírhatatlan arckifejezésekkel és azonnali kiköpésekkel fejezték ki mindezt, viszont a forrás környezete a jól látszódó gyökérrendszerekkel megvigasztalta õket, s azonnal megmutatták mászó tudományukat a nem mindennapi terepen. Alig lehetett összeterelni õket, hogy visszainduljunk.


Külön autóbuszunkkal a hazafelé vezetõ úton még megálltunk Parádon, s megnéztük Asztalos Joachim fafaragó monumentális, egy tömbbõl faragott alkotásait.


Ismét kellemes és tartalmas napot töltött együtt 20 zöldcsoportos kisgyerek s 21 hozzátartozója csoportunk 3 felnõttjével. Sikerült újra megmozgatnunk a kis csapatot, hiszen mégiscsak gyalogoltunk 7 km-t, s megmutatnunk, hogy a Mátrában rengeteg szép és változatos természeti szépség rejlik, s nem csak a Mátrafüred - Sástó közötti ösvény járható.


Kicsit szomorú volt a búcsú, hiszen ez volt az utolsó együttlétünk ebben a formában. A szülõk hazafelé a buszon nem akarván elfogadni ezt a tényt máris szervezkedésbe kezdtek, ennek eredményeképpen augusztus utolsó napjaiban, még az igazi iskolakezdés elõtt összegyûlünk a Gyöngyösi-tó partján egy szalonnasütéses esti búcsúzásra. Hiszen Feri apunak még tartozunk egy „tésztás játékkal” is...




Tóthné Kelemen Mária