2024. október 3. csütörtök (40. hét) van, köszöntjük Helga nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Mária-út a Mátrában

2008. április 06., vasárnap



Az elmúlt hétvégén különös túraélményem volt.


Néhány héttel ezelõtt elképzelhetõnek tûnt, hogy az idén végre részese leszek a csíksomlyói búcsúnak. Keresvén a csatlakozás lehetõségeit, bukkantam a Mária-úti zarándokok nyomára. Idõközben rájöttem, hogy ez most még nem aktuális, de legalább szerettem volna azokkal találkozni, akik mennek (ráadásul úgy, ahogy én is szeretnék majd egyszer: gyalog!).


A Mária-út (www.mariaut.hu) Mariazell és Csíksomlyó között épülõ magyar zarándokút, melynek a Budapesttõl keletre tartó szakaszán zajlik éppen a próbazarándoklat (vagy ahogy mi mondanánk, a bejárás).

Április 1-jén, a Normafa melletti Szent Anna kápolnától indultak el néhányan, hogy egy-két hetes szakaszokban hozzásegítsék Ildikót (aki mellesleg teljesítménytúráink többszörös résztvevõje is) nagy célja beteljesítéséhez, hogy Pünkösdre elérje a magyar Mária-kultusz legkeletibb búcsújáróhelyét. Útközben igazi zarándok-szemmel figyelhetik a sokszor végigtervezett, kisebb szakaszokban többszörösen bejárt utat, visszaigazolják, vagy módosításra késztetik õket a mostani tapasztalatok.


Szombaton reggel a lõrinci templom elõtt Molnár Zsolttal vártuk õket, hogy belekóstoljunk e különleges túra hangulatába, s ha tudjuk, segítsük õket a Mátraalján.

Négyen voltak, két fiatal és két idõsebb, két nõ és két férfi, négy vidám, kiegyensúlyozott ember, akik Isten bizonyosságával áthatva rendületlenül haladtak az Úton: Dominika, Ildikó, János és Pali. Kísérõik közül néhányan itt váltak le, s az elõzõ este hazautaztak, de rajtunk kívül is akadt erre a napra két új útitárs, Kati és Karcsi jött most Pestrõl. Aznapi célunk Ecséden és Nagyrédén keresztül Gyöngyös volt, elég határozott útvonal-elképzeléssel. Jánoson, aki e szakasz szervezõje és Palin, a térképészeti felelõsön látszott, hogy jól felkészültek, nemcsak fejben, de autóval is alaposan bejárták már a terepet.


A várost a Zagyva-hídon hagytuk el, ahol Zsolt rögtön útvonal-módosítást javasolt: hagyjuk az aszfaltot, menjünk inkább a gáton, aztán majd találunk egy átkötést. S mivel kerékpárral volt, engedélyt is kapott a felderítésre, de nem bizonyult egyértelmûen nyerõnek az ötlet. Én egy temetõi kitérõt iktattam be, részben azért, hátha van egy hátsó kapu, amellyel rövidíthetünk, de fõleg a tavaly odatemetett munkatársam sírját akartam felkeresni. Utat a temetõn át nem leltem, de a sírt sikerült megtalálnom, s kicsit elbeszélgethettem szegény Lajossal.

Az országutat nemsokára elhagyva, a kisgombosi öreg tölgyes tanösvényének elsõ állomásánál tartottuk az elsõ pihenõt, s rájöttem, ez nem egy teljesítménytúra: akkor állnak meg, amikor valamelyikük fáradni látszik, s akkor indulnak tovább, amikor jól esik... Persze, ez már az ötödik napjuk volt, közeledtek a századik km-hez, volt idejük egymás gyalogszokásait kiismerni.
Rövidesen elértük a Hatvanból Rózsaszentmárton felé vezetõ, pirossal jelzett utat, melyet három éve éppen mi, a Hérics és a Kékes turistái festettünk fel (nem is felejtettük el ezt hangsúlyozni!). Sajnos a Mátraalja nem csábítja gyaloglásra az idegent a turistaútjaival, s a helyiek is ugyancsak elszoktak a közlekedés e módjától (mindenhol megnéztek maguknak minket; abból az irányból rég nem láthattak gyalogosokat jönni, pláne hátizsákkal! Na, majd megszokják!). Reméljük, egy-két év múlva az új jelzésen nemcsak „idegenek”, de a helyiek is közlekednek majd; például a lõrinciek és a rédeiek az Ecséd melletti Szentkút-völgyi Szûz Mária kápolnához, ahol minket oly nagy szeretettel fogadtak! (Zsolttal elõtte próbálkoztunk Rózsaszentmárton és Gyöngyöspata felé téríteni a csapatot, de õk tudták, miért inkább ezt a szép, új templomocskát választották. Reméljük, a patai templom sem marad ki a végleges útvonalból...). Nagyon komoly és elszánt, de amellett szívélyes emberekkel találkoztunk itt, akiknek láthatóan az életcéljuk a kegyhely kiépítése; most éppen zarándokszállást terveznek, amit napkollektorokkal és egy szélkerékkel fognak ellátni! S ilyen finom gulyást sem ettem mostanában (fõleg templomban!).

Innen esõben folytattuk az utat Nagyréde felé. Mivel közülünk még senki nem lelt igazán esõálló kabátot és cipõt, a rédei presszóba sûrû elnézés-kérésekkel merészkedtünk be, de nagyon kedvesen fogadott minket a pultoslány és a törzsközönség is (õket is csak az esõ verte be ide), s rövid ismerkedés után egyikük fel is ajánlotta, hogy hétfõn elviszi az egész csoportot Kecskemétre, ami ugyan nem esik útba, de legalább lesz egy kis pihenõ! S lett forralt bor is, igazi rédei rizlingbõl...

Visszanyerve túrakedvünket, az esõre már nem is hederítve felkerestük még a szépen rendben tartott, Szent Imre tiszteletére emelt templomot (ha arra jársz, keresd meg Kalkuttai Szent Teréz üzenetét!), majd a gyöngyösi földút melletti keresztnél imával köszöntük meg a napot.


Másnap Szabina lányom is velünk tartott, és egy újabb Mária-utas zarándok, Laci is csatlakozott a csoporthoz. Indulás elõtt voltak a Barátok templomában a reggeli szentmisén, ahol megtudták, hogy az atya is készül Csíksomlyóba, s most elõször vesz majd részt a katolikus magyarság e nagyszerû seregszemléjén. Ez a megható találkozás megalapozta a nap hangulatát: bár a Sár-hegy – nevéhez híven – most igazán vendégmarasztalónak bizonyult, a tetõre kiérve a gomolygó páratömegbõl idõnként feltáruló panoráma lelkes magyarázatra késztette Jánost, akinek a Pipis-hegyen volt valamikor az elsõ munkahelye. Nagy elismerést keltett a tanösvény is: lelkemre kötötték, hogy adjam át köszönetüket Molnár tanár úrnak és társainak!

A déli harangszó az abasári templomból éppen felért a hegyre, amikor megpillantottuk a Szent Anna kápolnát (sajnos megint megrongálták; a villámhárítót is kitépve a falból mászott fel valaki a toronyhoz, s szaggatta le a rézburkolat egy részét...). A tó is szép volt, megint van benne víz.


Innen - a Rákóczi-utat elhagyva - az abasári borúton indultunk a Doboci-lapos felé. Kisütött a Nap is, a fûben a törpe nõszirmok, tavaszi héricsek és még sok más, számunkra névtelen virág rázta le magáról a vízcseppeket. Társainknak természetes volt ezt a szépséget dallal megköszönni, s milyen örömmel tették! S mivel Szabinkát is bevonták a kórusba, egyedüli hallgatója voltam a színeket üdvözlõ indulójuknak...

Elérve Pálosvörösmartot, egy borkóstolásnak éreztük idejét, s amint ezen tanakodtunk, megszólított minket a szélsõ házból egy asszony. Kiderült, hogy õ is Csíksomlyóba készül, bár azt még nem tudja, mikor sikerül összejönni egy buszra-való társaságnak. Bort ugyan nem tudott adni, de így a vize is nagyon jól esett mindenkinek.

Az erõmûvi tó tápcsatornája mentén mentünk a volt laktanya kerítéséig. Ezt sajnos egy pocsolyás, rossz úton kellett megkerülnünk, de aztán a mûutat elérve, a szõlõk menti füves úton gyorsan haladtunk a markazi faluszélen álló kápolnáig. Egy kis pihenõ után itt elváltak útjaink: a zarándokok a tavat délrõl kerülve a régi posta-úton indultak tovább Domoszlóra, mi pedig a buszmegálló felé vettük az irányt.

E két nap nemcsak egy szép emlék számunkra, akik találkoztunk a Mária-út elsõ zarándokaival, sokkal inkább egy reménybeli kapcsolat olyan igaz emberekkel, akik az Út révén minket is segíthetnek, hogy értelmesebbé és teljesebbé tegyük az életünket.


Utóirat: Másnap kérdezõsködtem felõlük az egyik domoszlói munkatársamnál. Természetesen találkozott velük: nyilván finnek – gondolta, mert ott minden idegenrõl ez jut a helyiek eszébe - de aztán feltûnt neki, hogy milyen jól elbeszélgetnek egy nénivel: hát akkor turisták, de ilyen késõn indulnak a Mátrának..., tõlem tudta csak meg, hogy Domoszló mostantól zarándokszállás is!




Merva László

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESÕ


településen

HIRDETÉS

Szállás AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATNK

PARTNER

Jooble álláskeresés
Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplõ tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítõk engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum

Oldal tetejére