2008. március 08., szombat

Március elsõ napjára a teljesítménytúra útvonalának bejárását szerveztük Györgyivel. 5 távot, 5 csapatot terveztünk, teljesen lefedve a 4 táv útvonalait. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy ilyen várhatóan rengeteg embert vonzó rendezvényhez megfelelõ körülményeket biztosítsunk, így tervbe vettük az útvonal egyszerû jelzésellenõrzõ végigjárásán túl a metszést és a hulladékgyûjtést is. Ebben az elképzelésben az a szép, hogy az így elvégzett munkák nem csupán egy napra szólnak, nem csupán a teljesítménytúrázóknak, hanem minden erdõt járó embernek teszi kellemesebbé a természetben töltött idõt. Rossz idõ volt már reggel is, ahogy a meghirdetett idõpontban és helyen összegyûltünk, az is igaz, az idõjósok nem is kecsegtettek minket verõfényes kirándulóidõvel. Merva Lacival és Lévai Ferivel bevállaltuk a leghosszabb-legnehezebb szakaszt, a 40 km-es táv elejét, a 17 km-nyi Mátrafüred-Galyatetõ szakaszt, a maga közel 1000 m-es szintemelkedésével. Sástóra értünk, mikor az esõ jobban belekezdett. Mivel a többiek sem olyanok, hogy megijednek egy kis esõtõl (mondjuk ez akkor már több volt annál), folytattuk küldetésünket. Az Üvöltõ-bércen egy irtás mentén rengeteg fát dobáltunk el az útból, hogy jól járható legyen a szakasz, bár hogy utánunk a vízözön és a vihar miképp játszadozik az álló és fekvõ fákkal, azt nem tudhattuk. Egyre magasabbra érve, Galyatetõ közelében aztán kaptunk szinte mindent, ami felülrõl jöhet, kivéve napsütést, meg túlérett paradicsomot... Esõ, hó, jég; minden jött ránk, szerencsénkre nem egyszerre, hanem sorban...Galyatetõn már nagyon örültünk a civilizációnak, de legfõképp annak, hogy a presszóból nem dobtak ki minket, miután átázva-átfagyva beestünk, és másfél órán keresztül (buszra várva) melegedhettünk a kályha mellett... A többi csapat is szinte kivétel nélkül végig tudta járni kiszabott útvonalát, a kedvezõtlen viszonyok ellenére is.


Ilyen elõzményekkel vártuk tehát március 8-át, túránk kitûzött napját, és reménykedtünk, hogy az idõjárás szelídebb arcát mutatja majd. Ez így is lett, bár esõs-borongós volt azért ez a nap is, de szerencsére nem annyira, miként a bejáráson volt. Az esõ azért sokakat elrettentett, így a tavalyi 1000 fõ fölötti rekordlétszámot nem értük el, összesen 766 fõt regisztráltunk a négy távon. Kivételt csak a 40 km-es táv jelentett, amin 159-en indultak, erre eddig egyik alkalommal sem vállalkoztak ennyien. A 30 km-es távon 167-en, a 20 km-esen 228-an, a legrövidebb 10 km-es távon 212-en indultak. Kezdeményezésünk, hogy mindenki hozzon magával saját poharat, kezd egyre sikeresebb lenni, egyre többen megértik, hogy miért fontos feleslegesen nem terhelni a környezetet az eldobható mûanyag poharakkal.


A szervezõknek és a résztvevõknek is megköszönve, a jobb idõ reményében jövõre is várjuk, visszavárjuk a teljesítménytúrázókat.

Szõke GyörgyKékes Turista Egyesület