2024. október 8. kedd (41. hét) van, köszöntjük Koppány nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Téli Mátra L

2008. január 26., szombat


33,4 km; 1220 m; 9 óra

Rajt-cél: Mátra Szakképzõ Intézet, Mátrafüred, Erdész u. 11


Az imént értünk Mátrafüredre, már látjuk a túrázókat, amint botokkal, ernyõkkel felfegyverkezve keresztezik a Gyöngyösrõl feljövõ országutat. Nem kell kérdezõsködni, a következõ keresztezõdésben jobbra kanyarodunk. Rengetegen vannak, pedig néhány perccel vagyunk 7:00 után, az elsõ rajtoltatásokat követõen. A hetedik határban találunk parkolót. Az iskolánál a kifelé és a befelé tartó áradat is kolosszális. Egyik túratársam – aki a "csapatszállítást" végezte – (ez úton is kösz Tamás) megjegyzi, hogy nagyon "Kinizsi hangulat" van a versenyközpontban. A szervezés ura a helyzetnek, leadom az "Olimpiai 5próbás" könyvecskémet, mozgó árustól megvesszük az itinereket és kitöltés után már mehetünk is regisztráltatni. (Külön öröm, hogy minden távnak saját [összetûzött] füzete van.) Ismerõs társasággal találkozunk, Vilmos útitársunk velük tart, õk az "M"-re indulnak. A regisztráció is flottul mûködik, pillanatokon belül az udvaron találjuk magunkat. Tépázza a szél az ágakat, tiszta idõ van, néhány fok a 0 fölött, a sapka felkerül a fejre. Nem kell tájékozódni, megyünk a többiek után, a településen zöld pluszok mellett megyünk el, majd hamarosan a zöldbe érünk, most a fákon csak a mínusz zöld, mert tél van :-) Erõsen felázott, dagonyás útszakaszok váltakoznak keményre fagyott, jégbordás ösvényekkel. Nagy a tumultus, sokan elõznek, némelyeket kénytelenek vagyunk mi is leelõzni. Túratársam már jó néhány elõzésen túl van, így elõttem egy idegen srác halad, amíg talpát az égnek nem veti. Látom a terepes cipõtalpát, ennyit ér a mélyen mintázott futófelület az alattomosan, foltokban felfagyott talajon. Sokat kivesz belõlünk a csúszós talajon való haladás, sok lépés visszacsúszik, de a legnehezebb az oldalt csúszás korrekciója. Nem panaszkodom, a nap süt és idõközben szinte teljes szélcsend állt be. Túratársam elõzgetve lassan eltûnik a szemem elõl. A Cserkõbányánál járok, sokan fényképeznek, valószínûtlen mélységbe tekintünk le, egy ilyen tájseb is lehet impozáns. Hosszan haladunk a zöld mínuszon visszafogott lépésekkel a megcsúszást megelõzendõ. Az Ilona-kút környékén megint dagonyás részek jönnek. A legallyazott fák ágai szana és széjjel hevernek, ezeken szökdelek át. Összegészében nagyon feldúlt jelleget mutat itt az erdõ. Késõbb lejtõs szakaszhoz érek, egyik oldalról a másikra botorkálok vigyázva, hogy ne dagonyában haladjak és az elõ-elõbukkanó jégen se essek el. Egy végzetes lépésnél azonban tripla leszúrt Rittbergert ugrok, és nem lévén rajtam korcsolya, a jobb csípõmre érkezek, de felpattanok és úgy teszek, mintha mi sem történt volna és nem a telefonomra estem volna rá. Szerencsémre a telefonom egyben maradt, a csípõm meg a helyén (már kezd lilulni). Hálás vagyok annak a sporinak, aki látván az esetet megmutatja, hogy hol és hogyan kellett volna haladnom. Azért megnyugtató, hogy mindenhol vannak segítõkész emberek.


A Lajosháza 1. ep. (6,4 km)


felé vezetõ meredek lejtõn már a fától-fáig szaporázást választom. Az ellenõrzõ pontig még van egy hosszú, totál felfagyott út, ezen kell végigpingvinezni. Tamás barátom már ott eszi a szendvicset. Én nem veszek magamhoz semmit, mert az iskolából kijõve trappban már megreggeliztem. Nekivágunk egy erõs emelkedõnek a sárga négyzeten (a térképen: Papszállás-lápa), szerencsére pihenés nélkül felül tudunk kerülni. A sárga sávon rövid erdei ösvény után elérjük az ún. dózerutat (piros kereszt), ami jól járható. Még mindig sokan haladunk a széles úton, pedig Lajosházánál már elváltak tõlünk az "M"-esek. Egy egyenesben még látom a távolban túratársamat. Fiatal hölgyek is leelõznek párban beszélgetve, de õk gyakrabban állnak meg, így többször találkozunk. Ez a túraútvonal a jelzések színkavalkádja: egy rétnél átváltunk a piros sávra, keresztezünk egy mûutat, és alig több mint 10 perc múlva hatalmas fák mellett megyünk egy parkon át, és lassan elérjük a tuják mögé elbújtatott Vadvirág Turistaházat, ami a


2. ep. Mátraszentimre (14,5 km)


A turistaház elõtt Tamás már kortyolja a teát és szoláriumozik. Amire pecsételtetek és én és kijövök egy mûanyag kávéspohárnyi teával, õ már indul. Még nem vagyok éhes, de magamba diktálok egy szendót, hogy megmaradjon az erõm az elkövetkezendõ magasságokhoz. Még egy kupica tea, és nekivágok a piros sávos emelkedõnek. Most már egy kicsit élénkebb a szél, összébb húzódik a kabát. A Darázs-hegyre felérve néhány percig úgy érzem, hogy a szél leüvölti a fejemet. Leereszkedve a Bõgõs-rétre úgy tûnik, hogy teljesen elcsitult. A buszmegálló mellett megyek el felfelé a Piszkés-tetõre. A csillagvizsgáló elõtt balról becsatlakozik a kék sáv és innen elkísér egészen a Galyatetõre. Egyelõre azonban egy szép, fenyvessel szegélyezett tûlevélszõnyegen lépkedek, néha itt is rálépek egy alattomosan rejtõzõ jégbordára, de semmi komoly megrendülést nem okoz. Kiérek a Galyatetõre vezetõ mûútra, már egy ideje szembe jönnek a szalonturisták, így sejtem, hogy már nem lehetek messze a tetõtõl. Fenn a kilátónál lenyûgözõ a panoráma, de nincs kedvem kilátni, mert ismét feltámad a szél. A lefelé lépcsõnél ketten azt játsszák, hogy háttal nekitámasztanak a szélnek; olyan, mint egy jelenet egy burleszkfilmbõl. Leérek a lépcsõn, és ott van a


3. ep. a Gertrúd Presszó. (18,7 km)


- Ejnye Tamás! Már megint eszel. Pecsételtetek, iszom egy kis kólát, eszem egy pár Dianás bonbont és már megyünk is. Innen már együtt haladunk a célig. Lejtmenetbe kapcsolunk az OKT-n, jólesik kicsit nekiereszteni a lovakat. Néhol sáros ösvényeken haladunk, azért is lépést tartok túratársammal, aki köveken lépked és pocsolyákat ugrik át. Egy alamuszi felfagyás, és még egy strigula a hátas dobásos noteszben, már rá se rántok, kutyagolok tovább. Leérünk egy mûútra, amit keresztezünk és ismét fenyveseken át haladunk a kies Nyírjes-bérc mentén. Innen megpillantjuk a távolinak tûnõ Csór-réti-víztárolót. A Nyírjesi erdészház után nem sokkal ismét felfelé kapaszkodunk, megint mûút, a hegyoldali meredek ösvényen araszolva elérünk egy vízszintesebb részt, és nem sokkal ez után megérkezünk az erdõben tanyázó


4. ellenõrzõ ponthoz. (Csór-hegy-oldal, 24,1 km)


Megint elérjük a már megszokott jó, öreg országutat (Mátra-nyereg), és ennek mentén haladunk egy erdei úton, egészen a Vörösmarty turistaházig. Jólesik a sós, meleg zacskós leves, repetázok is belõle, de megszomjazom tõle, és jót húzok a kólás flakonból. Itt csak az "M"-eseknek és attól lefelé kell bélyegeztetni, így némi szerelvényigazítás után elindulunk a piros sávon Mátraháza felé. (Az "XL" elválik és megy a Kékesre az "M"-mel karöltve.) Nem túl megerõltetõ emelkedõs szakasz után érjük el Mátraházát. Szép idõ van, a szuvenír-árusok is kipakolták portékájukat. Néhány pillantás a faragott mütyürökre, és folytatjuk a piros sávon, ami most lejtmenetbe kapcsol. Itt az út szabályos jégpályává változik, eszembe jut a Voga-Turnovszky dal refrénje: "Vergõdünk, mint néger a jégen, adj egy téglát!" Na nem, így tényleg nem lehet, bevesszük magunkat a csalitosba, ahol a jég már a szegélyezõ növényzet határát is eléri. Hamarosan vége ennek a veszélyes résznek, kiérünk egy napsütötte oldalra; idén ez az elsõ napos túránk, de a totál szembe sütõ nap egy kicsit zavar, de ez legyen a legnagyobb baj. Utunk keskeny, sáros ösvényen vezet, Murphy törvénye szerint ilyen helyen akar mindenki elõzni. Egy helyes kis fekete szuka is állandóan láb alatt van, oda is szólok neki: - Kutyikám, ha a bácsi rádzuhan, neked véged van, mint a botnak. Csonkolt farkának csóválásával válaszol a kis spániel, láthatóan élvezi a falka-életet. Még lejtõsebbé válik a balra lekanyarodó ösvény, nemsokára elérjük az


5. ep.-t, a Gyökeres-forrást. (29,5 km)


Lemegy az utolsó korty üdcsi, és most már felvillanyozva a cél közelségétõl, újult erõvel vágunk neki a maradék távnak. A Somor-patak mellett haladunk a Kalló-völgyben. Egy szélvédett, árnyékos helyen vezet a sáros, némely helyen fagyos ösvény. Néhol a patakot át kell ugrálni, már nem törõdik senki a cipõje szárazon tartásával, középen gázolunk át a dagonyán. Egy újnak látszó jelzõtábla tudatja, hogy már csak 1,1 km van hátra, megállapítjuk, hogy ezt már szambalépésekkel is meg tudjuk tenni. A célban nem kisebb a tumultus, mint a rajtnál, de az igazolás és az emléklap kiadása ugyan olyan gyors, mint az itineré a rajtnál. Az emléklapot a megtett táv és a felhasznált idõ feltüntetésével névre szólóan nyomtatják. Teázunk, és némi sárrázás után hazaindulunk. Az "M"-et teljesítõ túratársak már elmentek, csak Vilmos barátunk vár minket, elmondása szerint õk is estek-keltek, befürödtek a patakba, a Kékes megizzasztotta õket, szóval jól érezték magukat. Az "M"-esek legközelebb az "L"-re akarnak menni, lehet, hogy ha minden OK, mi is "upgradelünk" egyet. Már Gyöngyösnél járunk az autóval, amikor észreveszem, hogy az 5próbás könyvecskémet az iskolában felejtettem...



Ottorino

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESÕ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATNK

PARTNER

Jooble álláskeresés
Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplõ tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítõk engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum

Oldal tetejére