2007. december 30., vasárnap


Mátrai LeFaGySz bejárás


Mátrakeresztes – vidáman beszélgetek az autó melegében Zsotyekkal és Vajonmerrével, aztán kinyitom a kocsiajtót – mintha rákattintanék a WWW.Kib.Qhidegvan.húúúúú oldalára – ott helyben lefagytam.


Gyors szerelésigazítás, indulás.


P, Zo jelzéseken kapaszkodva Zsotyek bemutatja, hogyan kell az elsõ kilométereken fokozatosan bemelegíteni. Idõt kérek – vetkõzöm. A fák fehér zúzmararuhába öltöztek, lábunk alatt pár centis hó zenél. A Zo bújócskázik velünk és eltûnik. Vajonmerre elõveszi térképét, Zsotyek a tájolóját, én meg oszlatom a ködöt. Kupaktanács döntése -Irány Észak! - Ezt még Verne hõsei is megirigyelnék.


Hamarosan leipi-apacsozzuk a Zo jelet, megvan a kis csibész, rövid kapaszkodás után felérünk az Ágasvári th-hoz. Innét lefelé kocogunk a Vándor-forrásig, majd a régi Po-ön lemászunk a Csörgõ-szurdokba. Lent megcsodáljuk Tél Tábornok jégszobrait, a patak jegén átkelve Vajonmerre megkérdezi a súlyomat, az információ birtokában bátran jön át a jégen. Rutinos a csavó...


Követjük a patakot, mely még a tengerig is elvezetne, de a Z jelzésig egész biztos. Elkezdõdik a hipli-hupli, elsõ település Fallóskút. A faluban rácsodálkozom a házak kertjeiben álló zúzmarás fenyõfákra – szinte már giccses, aztán a látványukat lassan megszokja a szemem. Hát igen, manapság ez a trendi a Mátrában.


Sorba jönnek a települések: Mátraszentimre, Mátraszentlászló, fel s le, fel s le, mintha egy szellõ hintáztatná az ágat.... de ezt a hintát még Pom-Pom is megunná.

Vörös-kõ kilátó környékén hatalmas köd, Mátraszentlászló határában rátérünk a S jelre, közben javulnak a látási viszonyok. Ezen a szakaszon megint csak kapaszkodunk, a S jelrõl van egy jelzetlen felszökés a gerincre, ezt nem sikerült teljesen belõni.

A gerincen ezer ágra sütött a nap, kiolvasztotta a még Mátrakeresztesen arcomra fagyott mosolyt.


Galyatetõ felé haladva összefutunk Sápi Endrével – feljött fotózni egy kicsit. Galyán megállunk enni, inni, vacogva napozni.

Lefelé követjük a S jelet. Nem volt laza ereszkedés: egy balos letérõt elvétünk, túlmegyünk rajta, visszafordulás. Az út megvan, viszont nincs jelzés. Zsotyek és Vajonmerre leszavaz: tovább a jelzetlen úton, „pár” méter után újra megjelenik a S jel. A S-S+ elágazásánál felriasztunk egy szarvascsapatot, szerencsére Robert De Niro másfelé járt.

A S+-en lefelé megtapasztaljuk a boka fölé érõ porhó hidegét, a lábszárvédõ otthon pihen a szekrényben. Szalajkaháztól hosszú emelkedõn kapaszkodunk fel Bagolyirtásig, itt elköszönünk Vajonmerrétõl, aki nehéz, de ésszerû döntés hozott, rövidebb úton visszament Mátrakeresztesre.


Zsotyekkal lekocogunk a Keresztesi-nyeregig, majd Z+ fel a Tót-hegyes oldalába. Megint csak becsúszik egy „pöti malõr”: fakultatíve megnézzük Babik-kutat, majd visszamegyünk a S+ elághoz.
Átbillenünk a Káván, majd leérünk Fajzatpusztára.


Innét következett a Mátrai Lefagysz „Over Kill” etapja. A S+ jelzés szelleme kísér(t) egészen János váráig. Már Fajzatpuszta után „mesélt” a jelzés: „Hol volt hol nem volt”. Havasra fölfelé Elvis is megjelent, téli koncertet adott, „hagyom” Zsotyeket ellépkedni, én inkább a „zene ritmusára” haladok fölfelé. Nagyon nehezen érek fel, Zsotyek üldögél, pihenés közben próbál vizet fakasztani a befagyott szívócsövébõl.


Havasról lefelé szerencsére jól követhetõ volt a taposás, néha felfedezzük a jelzést is. Zsotyekkal visszatérõ beszélgetésünk:

-Jaat: Zsotyek, itt balra.

-Zsotyek: Biztos???!!!

Az a tudat biztatott, hogy van nálunk térkép – ha másra nem, hát gyújtósnak jó lesz.

Levergõdtünk a Kénes forráshoz – vízfelvétel, pihi, elõvettük a lámpákat, lassan sötétedik, János vára elõtt kapcsoljuk be a fényt.


A Zám-patakból a Z jelzésen mászunk ki, engem ez a szakasz mindig megvisel, felérünk a dombtetõre, jobbra fordulunk és jelzetlen földúton haladunk tovább. Ezen a részen megint szerencsénk volt, nem fedte be az utat a hó, nem volt köd, így viszonylag jól tudtunk tájékozódni. Nagyon csendesek vagyunk mindketten, az utolsó kilométerek felõrölték a tartalékokat is.

Mikor elérünk a kopottas Po jelzéshez, egy kicsit fellélegzem, vége a jelzetlen résznek.


Megállunk. Zsotyek melegíti a szívócsövét, próbál inni, megosztozunk a maradék kólán.

Aztán hegyibe! A porhó megint boka fölé ér, így minden lépést megéreztem, Zsotyek ezen a szakaszon küzd meg Elvissel. Meg-megállok – úgy csinálok mintha keresném a jelet, de csak kapkodom a levegõt, mellbe vág a LeFaGySz túrák örök igazsága:

-A „LeFaGySz” Nem Viccel!!!


Felérek a Muzsla gerincére, köd, zúzmaraesõ, taposásnyomok a porhóban, pihegés. Zsotyek is felér. Még bennem a Po meredekének öröksége, de tovább törünk a csúcs felé – nehezen tolom a havat magam elõtt, aztán megpillantom a lámpafényben Muzsla Görgõ Köveit. Mosoly.


Zsotyek ereszkedés közben mesél a Rába kamion, becenevén „Ede”tulajdonságáról: a sofõrök azt tartották, hogy Ede sötétben is lát, mert minden emelkedõ elõtt megállt a kamion még éjszaka is.

A Muzsláról mi is ilyen „Edésen” ereszkedtünk le, de aztán feltûnnek Mátrakeresztes fényei.

Leérünk a patakhoz. Megcsörren Zsotyek mobilja, Vajonmerre érdeklõdik:

-Vajon merre járunk?

Mosolygok Zsotyek válaszán: A kocsinál !!!!


Gratulálok Zsotyeknak és Vajonmerrének, és köszönöm nekik a közös kilométereket.

Külön köszönet Zsotyeknak a fuvarért, Vajonmerrének pedig a célban a forró levesért.


Boldog Új Évet!



Jaat