2022. augusztus 18. csütörtök (33. hét) van, köszöntjük Ilona nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Erdei óvoda - Mátra Manók zöld csoportja
2007.10.08.-2007.10.13.

2007. október 08., hétfõ

I. nap
Az októberi reggel hûvös idõjárással, de napközbeni kellemes hõmérséklet, s szikrázó napsütés ígéretével köszöntött ránk. Miután kisebb-nagyobb bonyodalmak árán sikerült összegyûlnünk, indulhattunk is az erdei oviba.

Mátrafüreden az autóbusz-megállóból a madárerdõ felé vettük utunkat.
Köszöntöttük a természetet Petõfi Sándor: Itt van az õsz, itt van újra c. versével.
Kényelmes reggelizés után 9 órára jött vezetõnk, a Bükki Nemzeti Park Mátrai Tájvédelmi Körzetének munkatársa, hogy körbekalauzoljon bennünket a bemutatóhelyen. Miután kiokosodtunk a madarakból, a Pipis-hegyi repülõtérre indultunk, hogy továbbgyarapítsuk a levegõvel kapcsolatos ismereteinket.
Kicsit késésben voltunk, így bevállaltunk egy négykézlábas emelkedõt is.
A reptér szélén Maka Zsolt várt bennünket, már kiterített paplanernyõjével. Mivel nem volt elegendõ a légmozgás, varázsoltunk szelet verseléssel. Elég jól csináltuk, mert pár próbálkozás után – miután már egészen ügyesen tudtuk visszaigazítani az ernyõt kiinduló helyzetbe, anélkül, hogy kárt tettünk volna benne – elég erõs volt a szél, hogy Zsolt „szárnyra” kapjon, s hatalmas ovációnk, s irigykedésünk közepette igaziból repüljön.
De nem tétlenkedtünk mi sem: játszottunk váltó- és sorversenyt szalagröptetéssel, hajtogattunk papírrepülõt, s rendeztünk nekik távolsági versenyt, barkácsoltunk szélforgókat, melyekkel tapasztalgatni lehetett a szélirányt, az erõsséget. Külön gyûjtöttünk dolgokat, amit elvisz, s amit nem visz el a szél. S persze közben csomó tudományos ismerettel gazdagodtunk. (Mi az a szél, miért, hogyan, mibõl kerekedik stb...)
A visszavezetõ úton a Sár-hegyi tanösvény szakaszán a bemutatótáblákon azonosítottuk a látottakat: mókust – egy példánya sokáig produkálta magát nekünk –, az erdei siklót, a csuszkát, a boglárkalepkét, a fákat terméseikkel, s az egyéb jellemzõ növényeket.
Búcsúztunk a naptól élményeink sorolásával, s erdei ovis versünkkel.
Kellemesen elfáradva érkeztünk meg a tartalmas „levegõs” nap után.

II. nap
Irány az ország teteje!
Kékestetõre megérkezve konstatáltuk a hûvösebb hõmérsékletet, betájoltuk magunkat déli és északi irányban is a sípályák tetején, aztán elindultunk a lejtõn lefelé... az északkeleti oldalon, úgyhogy lassan haladtunk. A montán bükkös a maga vastag zizegõ avartakarójával, a sziklakúpok, a kifordult fák gyökérzetrajzolata sok megfigyelnivalót adott, így meg-megállva jutott idõ pihenésre is. Mivel témánk a domborzat volt, „élõben” figyeltük meg, milyen is az a nyereg, a szakadék, a völgy, a síkság stb.
Aztán leereszkedtünk a Sötét-lápa szerpentinjén a Gabi-halálához, - útközben elhaladva egy kõfolyás területén a jégkorszakból ittmaradt páfrányfajtákkal ismerkedtünk –, majd rövidesen elérkeztünk a Mátra legnagyobb forrásához, a Petõfi-forráshoz. Aki kíváncsi volt, megkóstolta vizét, s érezhette a víz erejét, amíg egyensúlyozva tartotta a poharat. Mivel a „Fõnök-forrás” a Pisztrángos –tó fölött van, meg is érkeztünk játékaink színterére.
Kipróbáltuk, milyen a békaperspektíva, játszottunk gólyásat-békásat, esõjátékot, fogócskát, s nagyítóinkkal és éleslátásunkkal mindenekelõtt megcsodáltuk ezt a különleges élõhelyet. Utunkat a piros kereszt jelzésen folytattuk a Kõris-mocsárig, amibõl egy óvodás csak a sással benõtt tavat látja, pedig szintén különleges élõvilága van.
Kicsit rövidítettünk a sárga kör, majd sárga sáv jelzéseken a Honvédüdülõig, mert már fáradtak voltak az apró lábak.
A buszon többen elaludtak, a kristálytiszta friss levegõ, s a kilométerek megtették a magukét.
Egy biztos! A „domborzatot” a maga bõrén (lábán) kitapasztalva mindenki megjegyezte!

III. nap
Egy kis lazítás!
Rövidebb nap idõben, km-ben, elfoglaltságban, kicsit késõbbi indulással (930)
(De jól is esett kicsit Legózni a szõnyegen, hogy hiányzott már!)
Úticél a Gyöngyös-Nagyrédei-víztározó, vagyis a Gyöngyösi-tó. A Dombra felérve beazonosítottuk városunk nevezetesebb – s fõleg magasabb – épületeit. Megtaláltuk, ki hol lakik, köszöntöttük a természetet õszi versünkkel. Aztán gyors tízórai következett a szöcskéktõl hemzsegõ füves területen, hogy máris indulhassunk a vízpartra. Ott megfigyeltük a másfajta növényzetet, ismerkedtünk azok neveivel, kitaláltuk az okokat. Vizsgáltuk a tó vizét szabad szemmel, mikroszkóppal, az iszapmintában apró élõlényeket kutattunk. Érdekes volt megfigyelni a gázlómadarak lábnyomait a sárban.
Nagyon csöndben jutottunk el a ligetig, hogy a horgászokat ne zavarjuk. Útközben a felszerelésüket, s a csalifajtákat is láthattuk. A ligetben a „vak sárkány” játék aratta a legnagyobb tetszést, de a fûben oldalt legurulás se volt rossz. A gáton aztán hosszan elbeszélgettünk a víz szerepérõl az emberek életében. Ismereteinket a vízrõl egy feladatsor szerint elkészülõ rajzzal zártuk.
Visszaérkezve az oviba nagyon jól esett a fõtt meleg ebéd, még ha kicsit késõbb is volt a megszokottnál (14 óra). A „kicsit lepihenünk” gondolata viszont nagy nem tetszést váltott ki. Ennek ellenére a mese után – pár kivétellel – mély álomba merültek a kis vízügyi szakemberek.

IV. nap
Ezen a napon Mátraháza környékét jártuk be, az erdõt, s annak változásait figyeltük meg.
Megérkezve Mátraházára gyorsan megtömtük a hasunkat, aztán elindultunk a zöld négyzet jelzésen. A Nagy-Hidas-bércen gyönyörû bükkosben haladtunk, úti gallyunkra ezért szürke fonalat tekertünk, s bükklevelet és „bikkmakk” kupakot erõsítettünk, hogy emlékeztessen bennünket az erdõ itteni arculatára. (A terep jó lehetõséget adott a második napon tanultak tudatosítására. Nagyon örültünk, hogy maguktól vették észre a domborzati formákat, s egymással versengve sorolták is, hogy éppen min haladunk, mit látunk.)
A zöld kereszt jelzésre áttérve a „Hat ökör-urá”-nál az erdõ képe megváltozott. Tölgyerdõben jártunk, s máris tekertük botunkra a sárga fonalat tölgylevéllel. A Nagy-völgyben haladva erdõirtást láttunk hagyásfával, sok-sok magoncot ruháinkba kapaszkodó cserjékkel. A Nagy-patak mellett haladni, s többször átkelni rajta nagyon jó dolog volt. Hogy emlékezzünk rá, úti botunkra tekertünk is egy kicsit a kék fonalból. Nem mentünk végig a völgyön, mert célunk nem Lajosházára jutás volt, inkább a Tetves-rétre igyekeztünk, így az Erõs oldal tövében a Rakott-úton (zöld háromszög jelzés) áttértünk a sárga négyzettel jelölt ösvényre.
Hát... ez nem túl barátságos szakasz. 400 m távolságon 95 m szintemelkedést kellett legyõzni. Ettõl szó szerint kidõlt a csapat. Ezért fekvõ pihenõt tartottunk, mesével, beszélgetéssel – természetesen az erdõrõl. (szerepe, állatai, növényei, a fa szerepe életünkben stb,stb.) Miután mindenki újra megtalálta önmagát, a Bükkfa-kútig már kellemes sétát tettünk. A forrást lelógó kék fonallal jeleztük botunkon. Kicsit megpihentünk a gyönyörû padokon, amit az erdõgazdaság helyezett ki a forrás mellé. (Sajnos a vizét nem tudtuk megkóstolni, nem jött egy csepp sem.)
Aztán kicsit mentünk a sárga háromszögön, kicsit a sárga kereszten, és már el is érkeztünk a világ legcsodálatosabb rétjére, ahol már pattogott a tûz, s a sült szalonna zsírjával lecsepegtetett kenyér készült, mindenféle finom zöldségekkel.
Gyorsan tekertünk zöld fonalat az útvonalbotunkra, pár fûszál kíséretében, még egyszer megfigyeltük a három ismerõs fát kérge alapján, s vettünk is kérgükrõl lenyomatot (bükk, tölgy, gyertyán)
A legeslegfinomabb étel a sültszalonna-zsíros kenyér! Aki nem hiszi, járja végig a fentebb említett útvonalat, mindjárt igazat ad nekünk!
Köszönjük a szülõknek, hogy megszervezték ezt a hangulatos ebéd-uzsonnát nekünk.
Jó volt énekelni a tûznek kicsit, de aztán csak haza kellett jönni, mert a gyerekek többségét itthon várták.
Igazán tartalmas, tapasztalatokban és mozgásfejlesztésben is jelentõs négy napot töltöttünk együtt. S nem is baj, hogy az óvónéniknek is kell iskolába járni idõnként, legalább szegény óvodások kipihenhetik magukat – erre pont alkalmas a pénteki nap.

V. nap
Na, de ami késik, nem múlik!
Az Ötödik napot csak nem hagyjuk el!
A Föld mélyének látnivalóit indultunk megcsodálni – együtt a szülõkkel – szombaton. Igaz, ehhez kicsit utazni kellett, s a pénztárcát is szélesebbre kellett nyitni, de reméljük: aki velünk volt, úgy gondolja, hogy megérte.
Miután teljesen átutaztuk szép fõvárosunkat, a Budai-hegyekben a Pál-völgyi-barlanghoz igyekeztünk. A mi csoportunk indulásáig élvezhettük a „friss” szelet; akinek szerencséje volt és sorra került, kipróbálhatta az alpinista kötélmászást, a többiek a kõzetekkel ismerkedtek közelebbrõl – csúszva, mászva idõnként a régi kõfejtõ tövében.
Bent a barlangban megtapasztalhattuk a járatok zeg-zugosságát, idõnként szûkösségét, a nyirkos hûvösséget. Próbáltuk mi is felfedezni a formákat, amiket vezetõnk sorolt a képzõdményeket megnevezve és számolgattuk a barlang ajándékát, a vízcseppeket, amik éppen ránk estek. A gyerekek szerint a legjobb a létrán mászás volt (bár szerintem volt, akinek csak utólag), ez a barlang olyan „igazibb barlang” hatású volt, míg a másik, a Szemlõ-hegyi inkább „oktatóbarlang”-ként marad emlékezetes.
Ott jó volt, hogy gyerek- és felnõttcsoportra osztódtunk. A kisebb létszám már eleve jobban adja az intenzívebb megfigyelés lehetõségét, s a kicsik vezetõje igazán értette a dolgát.
Így bármikor felismerjük most már a mészkövet (amit mi is csináltunk játékiból), a borsókövet, sõt a kalcitkristály rétegeit is (mi képzeletben kakaóporral játszottuk a folyamatot).
Itt is felfedeztük a formákat. A „boszorkánynak” énekeltünk is, jó messzirõl, s mi is hallhattuk, milyen szépen terjed a hang a nagyteremben. Végig lámpázhattunk, ami eleve jó játék egy hatévesnek. De a barlangi sötétség megtapasztalása sem mindennapi élmény. Elbúcsúzva a borsóktól, karfioloktól, a jegesmedvétõl, jéghegytõl és süllyedõ hajótól, még egy versenyfutás is következett kifelé.
A bejárat tetején tisztelettel adóztunk az életüket vesztett barlangászok emléke elõtt. A dombról körbenézve szinte a lábunk alatt hevert a város, s milyen érdekes volt ez a maroknyi kis természet a társasházak gyûrûjében.
Újabb értékes és emlékezetes élmények birtokában utaztunk haza.

Remélem – és kívánom –, hogy mindannyiunk épülésére szolgált ez a pár nap, ami csakis a természetrõl szólt.

Talán így megtanuljuk tisztelni,

értékelni kincseit,

s vigyázni rá – a magunk érdekében!

Tóthné Kelemen Mária

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESÕ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATNK

PARTNER

Jooble álláskeresés
Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplõ tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítõk engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum

Oldal tetejére