2024. október 7. hétfõ (41. hét) van, köszöntjük Amália nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Vadrózsa 50

2007. augusztus 25., szombat

Szeretem Rózsaszentmártont. S hogy miért? Talán azért, mert az elsõ sikeres teljesítménytúrám emléke fûzõdik ehhez a településhez, nevezetesen a Vadrózsa 20 a 2002-es esztendõbõl. Netán azért, mert észrevétlenül lopózik szívbe itt a táj és falu. Talán a hely közelsége, a hazai terep az oka, vagy a rendezõk szívvel-lélekkel való hozzáállása a túrájukhoz és a túrázókhoz. De talán mindez együtt, itt a Mátra lábainál.

Eddig 20 és 30 km-es távokon rendezték meg ezt a túrát, idén elsõ alkalommal 50 km-es táv is ki lett írva, ami hónapokkal elõre jelezte számomra, hogy ez a szombat engem hol talál. Kíváncsian vártam milyen pluszt tudnak adni a rendezõk a 30-as távhoz képest, fõleg útvonalban, mert a szervezést ismertem, s kellõ okom volt annak megszokott színvonalában bizakodni. Nagyon örültem, hogy a kiírásban 1875 m szintemelkedés szerepelt, s ez bizony már keményebb kategóriának számít. A túra igazából két komolyabb kihívása lebegett szemem elõtt: a Muzsla és a Nagy-Hársas. Tudtam, nem lesz könnyû.

Szokás szerint többen jöttek az egyesületünktõl, voltunk vagy félbusznyian. A rajnál mindenkinek jutott a zsák almából, amit az egyik túratársunk hozott a csapatnak. Nagyon kedves meglepetés volt ez számomra. Ferivel ketten neveztünk az ultramaratoni távra, a többiek a rövidebb távokon indultak. Feritõl szokás szerint már az elején lemaradtam, úgyhogy felkészültem ötven km magányra. Rózsaszentmártont elhagyva elõzgettem egyesületünk túrázóit, egészen Annáékig. Többszöri sikertelen elõzés után két eshetõség maradt: vagy annyira nem vagyok formában, hogy a rövidebb távon túrázók is simán lehagynak, tehát félszáz km sikeres teljesítése forog itt keményen veszélyben, vagy egyesek húsz/harminc km-en is világcsúcsot akarnak menni... Ez utóbbival máskülönben semmi bajom sincsen, de ha mégis az elsõ áll, akkor van okom nagyon nekiszontyolodni, persze tudván hogy az se világvége, ha olykor a Mátra gyõzi le az embert s nem fordítva, de hát akkor is...

A 397 m magas Somlyóra hamar felvitt vagy a lelkesedés vagy a lendület, hogy aztán a hegyecske másik oldalán szaporázva tudjak ereszkedni a nem messzire fekvõ bányatóhoz. Útközben rövid szakaszon két messzirõl jött túrázóval beszélgetve haladtunk, majd egy fõvárosi ismerõst, Robit kellett útba igazítanom a széleskõi ellenõrzõ ponthoz. A tónál szõlõvel vártak minket a pontõrök, egy fürtöt felmarkolva hamar indultam tovább, ismét csak egyedül. Nem nevezhetem túl édesnek gyümölcsömet, de kicsit se. Azért csak megettem, de sokszor jutottak eszembe a pontõrök szavai: „Igaz borszõlõ, de csak ilyet tudtunk lopni...”
Az Eszter-forrásnál lévõ ponton viszont sikerült olyan szõlõfürtöt választanom, amely már nem okozott ilyen kellemetlen csalódást. Így szõlõt eszegetve, aszfaltút mentén értem Szurdokpüspökire, ahol a 30-as táv útvonala a Nagy-Hársas felé tér. Nekem azonban át kellett lábalnom a falun, hogy elébe nézhessek a túra küzdelmes részének.

Valami irdatlan meleg volt a Muzslára fölfelé, amit a kopár hegyoldal kisebb erdõfoltjai sem igazán tudtak enyhíteni. Napkalap alatt, kézben másfél liter vízzel izzadtam felfele a Mátrabércrõl ellenirányból ismert úton. Horka-tetõ, Kis-Koncsúr, Nagy-Koncsúr – ezeken a kisebb csúcsokon át vezet az út a 805 m-es Muzslára. Szenvedtem melegtõl, emelkedõtõl, lépéseim lelassultak, de ahogy körbetekintettem, láttam, mások is így lehetnek. Pont ugyan nem volt a hegytetõn, de megálltam hátizsákot bontani, hogy abból egy kiflit vegyek elõ. Falatozás közben arra gondoltam, hogy egy ilyen kaliberû túra komolyabb táplálékot igényelne, hát majd legközelebb... A soron következõ ellenõrzõ pont alant a nyeregben várt, ismerõs pontõrrel és három csokis szelettel. Innentõl egy budapesti lánnyal túráztam, akinek csak órákkal késõbb a célban tudtam meg a nevét. Judittal a rajt óta elõzgettük egymást, ami közel azonos menetsebességet feltételezett. Beszélgetéssel enyhítettük mindkettõnk eddigi magányos vándorlását. A Prédikáló-tetõn szúróbélyegzõ volt, pontõrök nélkül. Mondtam is a túratársnõmnek, hogy a célban majd ne felejtsek el szólni:
– A Prédikáló-tetõrõl én hoztam el az utolsó kilógatott szúróbélyegzõt, nem tudom az utánam jövõk mivel tudják majd igazolni, hogy ott voltak... Legközelebb többet kéne kitenni, hogy jusson mindenkinek.
János vára alatt a meredeket sikerült egy kisebb eséssel és egy féltenyérnyi horzsolással letudni, ami igen szép teljesítmény a bakancsom tükörsimára kopott talpának figyelembevételével. A Tilalmas-tetõ allergiás pontõrének csalódást kellett okoznom, hogy bennem nem sorstársára akadt, miután egy marék papírzsebkendõt dobtam ki a szemeteszsákba, amikbe homlokom verejtékét törölgettem útközben. Innen számomra is ismeretlen szakasz következett. A P+ jelzésen, Lapostanyán sok kis mangalica malackát láttunk, majd ismét a mûúthoz, s az Eszter-forráshoz értünk. A pontõr volt olyan rendes, hogy teljesen megtöltötte 1,5 literes palackomat vízzel, mert hogy az igencsak megcsappant vízkészletemmel a Nagy-Hársasnak nem szívesen indultam volna neki. Itt újabb finom szõlõt vételeztünk az útra, majd ismét Szurdokpüspöki felé vettük az irányt. Az utolsó keményebb falat következett. Lemaradtam a túratársnõtõl, aki lényegesen jobban bírta az emelkedõket. A tornyot a Nagy-Hársas tetején zárva találtam, pedig talán a szintemelkedés métereinek így a végére jutva egy felmászást is megkockáztattam volna. A nehezén túljutva megkönnyebbülten ereszkedtem lefelé, s a Hármashatár után újabb túratársra akadtam, egy fiatal fiúval lépkedtünk a pincék felé. Az ellenõrzõ ponton értem újra utol Juditot, bélyegzés és egy kevéske finom bor után hármasban mentünk a cél felé. A templom mellett tüzetesebben is megvizsgáltam az 56-os emlékmûvet, ami már reggel a buszról is nagyon tetszett: egy derékba tört kopjafán lóg a lyukas nemzeti trikolór. Jó tempóban átvágtattunk a falun, s 18:42-kor a célban ülõ hölgyeknek átadtuk az igazolófüzeteinket. Bõven a 12,5 órás szintidõn belül, 10:52 perc alatt sikerült a teljesítés, 4,76 km/h-s átlagsebességgel. A horgásztónál slambuccal várták a túrázókat, mindjárt kétfélével, hagyományossal és vegetáriánus változattal. Ez utóbbiból egy tányérral megettem, nagyon jólesett, mint ahogy ez az ötvenes túra is.

Szõke György

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESÕ


településen

HIRDETÉS

Szállás AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATNK

PARTNER

Jooble álláskeresés
Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplõ tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítõk engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum

Oldal tetejére