2022. augusztus 18. csütörtök (33. hét) van, köszöntjük Ilona nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Mátrai Csillagok (a seprû szemével)

2007. május 27., vasárnap

Pár órája értem be a célba egy 11 órás rohanás, meg ami elõtte volt, a négyórányi felfokozott hangulatú várakozás után, de nem bírok aludni. Megpróbálom hát leírni, hogyan éltem meg ezt a sokunk számára oly nagy eseményt, amit négy éve találtunk ki, s ma már nem az a kérdés, hogy megszervezzük-e jövõre is, csak az, hogy hogyan lehet jobban megcsinálni. Mert erre szükség van, erre sokan számítanak!

„E világon, ha ütsz tanyát...”


Eleinte szerveztem és rendeztem, tavaly a nagy sárban, az erdõben a kislányommal vártam a mindenre elszánt túrázókat, most pedig a seprû szerepét sikerült megkaparintanom.
Aki mindig egy poszton van, nem is tudja elképzelni, milyen más ugyanaz, a másik szemével!
Megpróbáltam úgy seperni, ahogy eddig azt másoktól követeltem. Éppúgy, mint a szemétszedésnél, ahol az idén végre én is kijutottam a terepre, s érdekes módon a mi csapatunk sokkal több, nem a természetbe illõ dolgot talált, mint akik most voltak ugyanott tizenkettedszer...
Lehet, hogy néha a minisztereket is ki kellene vinni utcát söpörni, az utcaseprõknek meg megmutatni, hogyan néz ki egy minisztérium belülrõl?!

..."mert lószar az élet és mi vagyunk a verebekcsipegetjük, csipegetjük, mert az egész a miénk, nem lehet...”(Dinnyés József dalának szövegrészlete)

Csakazértis!


Háromnegyed tízkor, mennydörgéssel és villámlással kísérve indult a Sár-hegynek a kis csapat: három túrázó, a közepes távot seprû lányok, és én. A túrázóknak már égett talpuk alatt a föld; egész-napos kõmûves-munka után Szegedrõl jókora késéssel értek Gyöngyösre, hogy ily módon vezessék le a hétköznapok feszültségeit, s így alig tudtuk a tempójukat felvenni. Köztük masírozott a tízéves Peti, történetem hõse is. Fejlámpája egy magasságban billegett a felnõttek kézilámpájával, nekem ez éjszakán e három imbolygó fénypont pótolta a mátrai csillagokat. Hátrányuk felét a Szent Anna tónál már lefaragták, de amíg mi a számunkra érthetetlen módon fázósan-mogorva pontõrökkel egyeztettük az indulók, s a már ide sem értek rajtszámait, õk gyorsan tovább masíroztak. Nem is értük utol õket Mátrafüredig, ahonnan viszont visszanézve hat kis lámpát láttunk a reptér felõl, a szánkópályán lefelé billegni; s bizony õk is köztük voltak. Pedig a két felnõtt tapasztalt teljesítmény-túrázó, a Mátrában is sokat jártak már, de iramot menni nem lehet egy kisregény terjedelmû, bár kínosan precíz útvonal leírást böngészgetve...Ilyenkor az ember a többiekben bízik, ha pedig nincs elõtte éppen senki, az orrát követi a nagy sötétben.
Mátrafüreden elváltam a lányoktól, megkérve õket, hogy kérjenek türelmet a pontõröktõl, lehet, hogy jócskán megkésünk, nehéz éjszaka áll elõttünk (is). Kis erõgyûjtés és emlékidézés a bazársoron (mármint a felnõttek részérõl; Peti még az itt vásárolt kisautóra sem tudott visszaemlékezni...), így a Benevárra fél órás hátránnyal érkeztünk. Sanyi bácsi és Zsuzsi nagyon kedvesen fogadtak, a tûz is még vidáman pattogott, s belénk tömték a maradék szõlõcukrukat. Innen folytatódott a kemény kaptató, de az iramból nem engedtünk. Vonakodva vallottam be a srác egyre sûrûbb kérdéseire, hogy milyen messze még a Kékes (a Remete-barlangnál mondott fél órából talán fél óra múlva lett húsz perc), de Zoltán, az apuka nagyon figyelt a fiára: több rövid szünettel és sok beszéddel törte a monotonságot. A Tetõ étteremnél erõs szél fogadott, az esõ is állandósult, s átizzadt testünk gyorsan átvette a pontõrök, valamint a túrát itt feladó, két huszonéves srác vacogását.
Éjfél után két óra volt, túl voltunk a szint nagyján, de még csaknem huszonöt kilométer várt ránk, s a srácon itt már látszott, hogy a szervezete már csak a pihenést kívánja - alig tudtunk egy kis energiát beletömni. A hangulatát egy kis idõre feldobta, hogy Zoli az otthonaggódó anyukát is felhívta, akinek nagy öröm volt eldicsekedni az éjszakai Kékessel.
Nagyobb szünet után a kellõen síkos sípályán csúszkáltunk le Mátraházára, ahol Jutkáék magnézium-itala segített valamit az izmoknak, gyerünk, innen már csak lefelé! Néhány kis pihenõvel értük el a Hanák Kolos-kilátót, majd a Muzslát, de a csoki és a keksz itt már bontatlanul került a táskába. Négy óra volt, s bár a felhõs ég nehezen engedte át a pirkadatot, a szürke kis derengés és az egymást ébresztgetõ madarak füttyei jelezték, hogy gyorsabban közeleg a reggel, mint a cél.
Itt kezdtem pedzegetni, hogy milyen nagy dolog volt idáig eljutni, s hogy innen már közel Gyöngyös... Tudod, mit mond erre? - kérdezi tõlem Zoli. "Végig fogom bírni, nem mehetek haza kitûzõ nélkül! Mit szólna a Nagypapa, akinek megígértem?!" Sokáig nem tudtunk erre válaszolni, a kis gyerek nagy lelke beragyogta a kihalt füredi utcákat.
A Kozmáry kilátó viharvert személyzetét gyorsan haza engedtük, s ott tudtuk Neki elmagyarázni, hogy a többieket is haza kellene engedni, nagyon rossz már továbbvárniuk ránk egy ilyen hosszú éjszaka után, s Õ meg a kitûzõt már így is kiérdemelte, várják vele a célban. Azt a boldog és tiszta mosolyt, amivel ezt nyugtázta, nem tudom elmesélni. Így csak a tiszta és boldog gyerekek tudnak nézni az emberre, ekkora ajándékot csak Tõlük kaphat az ember. Ezzel rohantam tovább, hogy kiengeszteljem a még mindig hûségesen a pontjukon várakozó társaimat, de aligha tudtam elmagyarázni, miért kellett nekik eddig túlórázniuk...
Nyolc óra is elmúlt, amikor az utolsó pontot is lebontottuk, s a két huszonéves sráccal elindultunk a város felé. Mi is ilyenek lehettünk, amikor tizenöt évesen egy hirtelen ötlettel nekivágtunk a Mátrabércnek, mosolyogtak a történetemen.
Igen, bizonyára mindannyian voltunk egyszer, valamikor tiszták és bátrak; ma már csak annyit tehetünk, hogy a gyerekekben õrizzük a csillagok üzenetét.
S akkor, talán lesz értelme, hogy voltunk.
Detk, 2007. május 28.

mervalaci

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESÕ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATNK

PARTNER

Jooble álláskeresés
Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplõ tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítõk engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum

Oldal tetejére