2007. április 10., kedd



Egész hétvégés Mátra, mitöbb Hidegkúti-turistaház és környéke. Az ország legszebb erdõje címre is esélyes Muzsla, ami talán megmenekül a kiirtástól, mert megvédi a sas. Tökéletes tavaszi túraidõ, majdnem 0 turista rajtunk kívül, sokadszorra bebizonyosodott, hogy az emberek nem tudják, hogy van ez a Mátra nevû hegység, ami a legjobb túracélpont itthon. Virágok hóvirágtól keltikékig, na és egy héricsmezõ. Ez a hétvége mérlege és akkor jöjjenek a részletek.
 

Toka-patak völgye

A volán hivatalos menetrend természetesen nem tud Károlytáró létezésérõl, de mi mindent tudunk, Gyöngyösön felpattanunk az öreg csíkos távolságira, amibe csak kipufogó gázt engednek az utastérbe, nem ciklonbét, így forgó gyomorral és szédelegve, de a túlélés biztos reményében bámuljuk a teljesen szétpusztított Toka-patak völgyét. Rozsdás romhalmazok, egykor nehézfémsós iszappal elárasztott termõföldek. A félbehagyott használt akkumulátor feldolgozó, lepukkant romjai, valami tartájokkal, ki tudja mit csinálnak most ott. Minden romos és rozsdás. A tó, aminek az alja az ércmosóból közvetlenül kiengedett nehézfémsós iszap. Romos bauxitbeton épületek, csontra lepukkant lakótelep Károlytárón, az erdõ közepén. És végre megérkezünk, túlélve a gáztámadásos buszutat.
Valójában azért jöttünk ide, mert estefelé innen a legkényelmeseb megközelíteni a Hidegkúti-turistaházat, fõleg hogy Károlytáróba 20 perc alatt kint van a busz Gyöngyösrõl, mindeféle kanyargás nélkül (a titok pedig, hogy Gyöngyösorosziba menõ buszokra kell keresni, ezeket egyenként végignézve látszik, hogy melyik megy ki Károlytáróba).

És végre kezdõdhet a túra

Károlytárón már tulajdonképpen jó. Fütyülnek a madarak, tiszta a levegõ, csend van, megérkeztünk oda, ahova vágytunk.
A sárgán felmegyünk a Keresztesi-nyeregbe, aztán 100 métert a zöld kereszten, amint elérjük a dózerutat már lámpa nélkül is ránk sötétedhet, az út sötétben is elvezet a házhoz.
A ház körül finom fafüst illat van, a szobákat már befûtötte Feri. Estére egy jó paprikás krumplit eszünk. Teakályhán fõ zsíron, jó kolbászokkal, otthoni krumplival, otthoni hagymával, sok babárlevéllel. Rizlinget iszunk hozzá. Tökéletes a csend, csak a saját hangukat halljuk, és csak a gyertyák fénye világít.

Tót-hegyes és Háromkopasz

Másnap reggel futótúra keretében teszek hivatalos ellenõrzõ látogatást a Tót-hegyes és Babik-kút felé. Reggeli fényben zöldellik a Péterke-hegy és Tót-hegyes közötti gerinc, rég vágytam már rá, hogy tavasszal erre járjak.
Õzek futnak velem, aztán muflonok fogadnak, szarvasokat is hallok a közelben. Kevés keltike nyílik. Az egykor általunk festett zöld háromszög jól karbantartott, jó hogy van aki ma is gondozza.
A csúcson gyönyörû idõ van, a hóvirágok már hervadni kezdenek. Visszafelé elnézek a Babik-kúthoz, azzal vajon mi lehet most, a Vaskapu-réten taláálkozok egy kankalinnal. A forrás meglepetésemre jobb, mint valaha, felújították, iszok is egyet belõle. A ház pusztul, de áll, be van zárva, új lakat is van rajta, használják. A ház mellett hatalmas hangyaboly kiégetve, a helyén szenes farönkök. Azért a házfal, meg minden teli van nagy hangyákkal, a Babik-kút környéke az övéke már legalalább 18 éve (akkor jártam itt elõször).
Futás után eltúrázunk a Nyikom-nyeregbe. Útközben alig van erdõ, a Nyikom környékén újabb borzasztó irtások vannak, a Vörös-kõ bérctõl egészen az Ólom-tetõig tarvágott a déli oldal, a Szalajkás-tetõ déli oldalában szintén nincs erdõ.
A nyeregben hatalmas tölgyrönkök állnak rakásban.
A Nyikom-tetõre hóvirágot terveztem, elõször hihetetlennek tûnik, de aztán taláálunk egy csomót, még csak nem is hervadnak. Leereszkedünk a Háromkopasz felé, a Mátra-térkép szerint névtelen csúcsocskára, ami régi kedvencem. A csúcsról leereszkedve egy szarvas szarvat találok az avarban.
Mátrakeresztes, a buszmegállóban választási plakát, ,,Pásztó a pásztóiaké!'’, tudhatják meg a mátrakeresztesi atyafiak a gyõztestõl, na és a másik választási üzenet szerényen mindössze ennyi: ,,Munkahelyteremtés'’, biztos az MKKP plakátolt erre is.
A faluban új templom épült, a fõút mellé, a régivel nem tudom mi volt a baj (aki tudja írja meg!).
A drága és rossz éttermet kihagyjuk, megyünk a kocsmába. Borsodit csapolnak, meglepõdve tapasztalom, hogy erõfeszítés nélkül meg lehet inni ezt a sört, nincs semmi megrázó íze.
A sárga jel helyett egybõl nekivágunk az egykori Körtélyesnek, madárijesztõk mutatják, hogy pár éve még mûvelték a falu fölötti földeket, ma elgazosodott az egész, hamarosan jönnek a bokrok és visszaveszik.
Megérkezünk a turistaházba, nagy munkák vannak folyamatban, szarvasvédõ vesszõkerítés épül a virágoskertnek. Tibor nagyon jó borokat hozott Tótéktól és Nagyrédérõl a Bordombról, kóstolgatjuk és fonjuk a kerítést serényen.

Muzsla, Gyöngyöspata

Reggeli futótúra vasárnap reggel csak is a Muzslára vezethet. Ólom-tetõ után majdnem minden a régi, megmaradt a legszebb erdõ, talán az ország legszebb erdeje, de mindenképpen misztikus hely. Öreg cseresznyefák, juharok, hatalmas göcsörtös bükkök, van persze gyertyán és tölgy is. Úgy tudom sas mentette meg ezt a páratlan erdõt a tarvágás elõl, a sas költõhelyét nem akarták bolygatni. A helyébe én is a Muzslára költöznék.
Ha az erdõirtástól talán meg is menekül a hegy, a kvadok dúlják, a talajt feszántotta a kvadkerék.
Futás után még egy kicsit sövényt fonunk, aztán irány Gyöngyöspata. Ekkor találkozunk elõször pár kirándulóval (reméljük nem az õ autójukat láttuk az erdõben).
Nagyparlagnál megpihenünk, szagoljuk a virágzó gyümölcsfákat. Aztán tûzkövesnél köveket fogdosunk.
Lemegyünk a Danka-patakhoz a S+-en, iszunk a Puskaporos-kútból, megemlékezek egy bátor róka cselekedetérõl, aki annek idején, mikor a S+-et terveztük itt, a sátrunkból elhordta éjjel az élelmet, a dobozokat úgy szedtük össze a Mészpest oldalából másnap délelõtt.
A Danka-patak völgye kiváló, jól járható az ösvény, amin egykor a Marhákat hajtották fel a rétre. A Várhegyhez közeledve meglátok egy fürtös gyöngyikét (még sosem láttam a Mátrában), majd egy héricset. Elindulva a nyomon egy egész héricsmezõt találunk. Aztán a picesoron sétálunk be Gyöngyöspatára. Gyönyörû fekvésû a falu, a turisták álma, már csak egy-két nyitott pince kéne ide!
 
Az eredeti verzió itt található!