2007. március 17., szombat



táv: 21,660 km - szint: 943 m - menetidõ: 4:14 (forrás: GPSmap 60 CSx)


Ezt a hetet (szerdától vasárnapig) Piszkéstetõn töltöttem, így evidens volt a túraválasztás. Eredetileg a 30-as távra akartam menni, de sajnos rosszul emlékeztem a reggeli elsõ busz idõpontjára, és a valóságban létezõ 8:08-as busszal már nem értem volna (és nem is értem) oda 9:00-ig a rajtba, mikor is annak a távnak a nevezése lezárult. 2224-es rajtszámmal indultam el 9:12-kor. A szervezés nagyon jó volt, az iskolában az embertömeget meglátva azt hittem, fél órát fogok sorban állni, de öt percnél nem volt több. Minden nagyon olajozottan zajlott! – Egyébként a szervezõknek már itt az elején megadnám a globális piros pontot, mindenütt nagyon a helyzet magaslatán voltak!


Sajna nincs elõttem térkép, úgyhogy csak közelítõ visszaemlékezést tudok írni. Jó sokan voltak a túrákon, alig volt egy-két perc, amikor nem volt körülöttem senki. A civilizáció elhagyása után elõször a meredek emelkedõ végében található Muzsla-tetõre kellett feljutni, ami nem tellett sok idõmbe, elég jó tempóban haladtam. 9:37-re értem fel. Itt csak egy gyors pecsételésre álltam meg, aztán indultam is tovább. Kezdetben csak az aláöltözékem és egy polárpulcsi volt rajtam, és a napsütésben azt is sokszor ki kellett nyitnom. Ezen a szakaszon többször is nagyon szép rálátás nyílt a Kékesre és az alatta elterülõ völgyekre és bércekre. Mátraháza elõtt belefutottam egy iskolás csapatba, természetesen egy szûk emelkedõ ösvényen, ahol elõzésnek semmi esélye sem volt... De mindegy, ez nem verseny, csak rossz kizökkenni a tempóból. Viszont mindenki nagyon elõzékenyen elengedett az egész nap folyamán. Szokás szerint csak futók elõztek meg – sõt a Kékesrõl lefele még én elõztem meg egyikõjüket, aztán lehet, hogy ezzel gyenge pontjára tapintottam, mert ez után jól elhúzott. :-) Na de vissza Mátraházára. Még a faluba való megérkezés elõtt majdnem elmentem a rossz irányba, egy tanárnõ szólt, hogy nem arra kellene mennem. Köszönöm. Így jár az ember, ha nem néz a GPS-re. Az ellenõrzõpontra nem sokkal 10:20 után értem. Itt bekaptam pár kekszet meg egy kis csokit, aztán mentem is tovább.


Ismerõs rész következett (kéktúra), de nem sokáig, mert a sárga hamar elágazott. Itt kaptam egy sms-t a kedvesemtõl Norvégiából – ami nagyon jó érzés volt, és szerencsére visszavett kicsit a tempómból. Azért szerencsére, mert tudtam, hogy csak a 16:49-es busz jó nekem Mátrafüreden az obszervatóriumba való visszajutáshoz, amire akkor is több mint egy órát kellett volna várnom, ha 6 órát megyek... Szóval nem kellett volna így sietnem... Egyébként a szüleim is írtak, mert már pár napja nem adtam életjelet magamról... Na most adtam. :-) Az országút keresztezése után egy rövid, de nagyon meredek rész jött, majd lassan átkanyarodva a Kékes északi oldalára, kellemes köves szintút következett – az erdõ mindig nagyon szép ezen a szakaszon is. Lassan, de biztosan hûlt a levegõ hõmérséklete, és ez nem csak a magasság növekedése miatt volt, de jött a rossz idõ is. 11:10-re értem el a Pisztrángos-tavat. Az itt kapott szõlõcukor nagyon jó volt, és az ellenõrzõ ponton azt mondták, hogy ilyen magas rajtszámmal még nem jött senki. :-) És kérdezték, hogy futottam-e. :-) Én aztán nem.


Innen meg fõleg nem futottam fel a gerincre, hanem szép megfontoltan indultam neki. Az utolsó nagy emelkedõt leszámítva nagyon jól ment, de ott feltámadt a szél, jeges, erõs szél, és meg kellett állnom kabátot venni. Ezután még kétszer-háromszor megálltam szusszanni a csúcs elõtt, de lényegében egész jól feljutottam. 11:54-kor értem el az ország legmagasabb (ellenõrzõ)pontját, ahol az eddigi legfinomabb teát, plusz finom puha csokis piskótát (?) és almát kaptam. Nyami.


Aztán egy hatalmas széllökés közepette nekiindultam a hátralevõ távnak. A csúcskõnél készítettem egy csoportról csoportképet, mert láttam, hogy ott próbálkoznak a kerítésre rakott géppel önkioldóval fotózni... Na ekkora szélben ez nem egy életbiztosítás. Ezután már csak a zöld jelzést kellett követni. Volt még egy kis lankás rész, ahol elemet cseréltem a GPS-ben, majd szépen elindult a lejtõ lefelé. Farakások és köves szakaszok váltogatták egymást, néha-néha elhagyott egy futó, én meg elhagytam más túrázókat. A Vályús-kútnál (12:31) ittam a vizembõl (lusta vagyok megállni inni, ezért a túrák végére rendszeresen kiszáradok – de majd az új táskámmal más lesz a helyzet – TNF Megamouth...), majd robogtam tovább lefele. Láttam, hogy a Kékes-mászás miatt 5 km/h alá esett az átlagom, és szerettem volna ezt feltornászni, úgyhogy jó tempóban lépkedtem, néha még bele is kocogtam a lejtõbe – bár ez bakancsban nem volt a legkényelmesebb. Volt egy szakasz, ahol szép mohás kövek között vezetett az út – na ez nagyon tetszett. Lejjebb kiértünk egy völgy alján az erdõirtás szélére, aztán egy utolsó emelkedõ után leértem Mátrafüredre. Innen már csak egy rövid betonos szakasz volt hátra a célig, ahova 13:26-kor érkeztem be. Megkaptam az oklevelet, a szép és egyszerû kitûzõt, majd leültem pihenni.


Ettem egy kis lilahagymás zsíros-kenyeret, átöltöztem, és három órát vártam a buszomra. Összességében nagyon jó túra volt, köszönjük a szervezõknek. A teljes átlagom végül 5,2 km/h lett.


Sebességek:

Rajt - 1. EP.: 5,3 km/h

1.EP. - 2. EP.: 5,2 km/h

2.EP. - 3. EP.: 5,9 km/h (meglepõ...)

3.EP. - 4. EP.: 4,0 km/h (huhh, csak nem felfele kellett menni...)

4.EP. - 5. EP.: 5,5 km/h

5.EP. - Cél.: 6,5 km/h (jaja, lefele...)




PSP


PSP honlapjai:

http://papics.web.elte.hu

http://kektura.eu