2006. október 21., szombat



Ha másfél éves késéssel is, de létrejött végre a túra! Így méteres hó helyett az évszakhoz képest kellemes idõben teljesíthettük ezt a nem könnyû kis "sétát".


A túra elõtti héten a legnagyobb fejtörést a ruházat-felszerelés kiválasztása okozta, mivel a meteorológusok csapadékos idõt jósoltak. Szerencsére vasárnap délelõtt egy külföldi weblapon találtam egy Mátrára vonatkozó, bíztató elõrejelzést: 20%-os esõ-valószínûség Kékestetõre. Ez dönt: marad a könnyû túrafutócipõ, kabát helyett pulóver, kamáslit, esõkabátot, túrabotot nem viszek. Csanya autójával gyorsan lejutunk Pásztóra, köszönet még egyszer a lehetõségért.


Nevezünk a parkban, majd Gethével nekivágunk a távnak. A hasznosi részen Sétálós bácsi és Zsotyek is csatlakozik. Szinte minden ház elõtt ücsörögnek gyümölcsárusok, egy bácsika rosszallóan csóválja a fejét, amikor válaszolunk a "Hová mennek?" kérdésre. :-) Beérünk az erdõbe, és lassan lemaraduk a gyorslábúaktól. Folyamatosan sötétedik, így a Z jelzés kezdi megtréfálni a túrázókat, innen-onnan bukkannak fel lámpák. Szerencsére Gethe tökéletesen ismeri az utat, így bennünket komolyan egyszer sem fenyeget a kavarás veszélye. A sötétben egy futó húz el mellettünk. A futáshoz itt nagy bátorság, tökéletes helyismeret, és a sok bokatörõ, sziklás részre gondolva még szerencse is kell.

Sötétben érünk az Ágasvári turistaházhoz. Sokan vannak ezen a tényleg barátságos helyen, kérdezgetik, hogy a ttúrán vagyunk-e. Megiszunk egy kólát, és immár Zolival megerõsödve vágunk neki a szörnyû, sziklás emelkedõnek a csúcsra. Nem ismerem ezt a K háromszög jelzést; szerencse, hogy sötét van és nem látom az utat. Egy-egy kidõlt fa is nehezíti a mászást, az egyikben hatalmasat esek. Ezen a szakaszon két nagy zúzódást szerzek be a jobb lábamra. Gethe megállíthatatlanul nyomul felfelé, én 2-3 pihegéssel jutok fel végre a tetõre (18:50). Gy. Péter úr a pontõr, a BEAC-on finom dinnyét osztott Törökmezõn, itt mazsolát ad nagykanállal. Többen eszegetnek, pihennek, mi egy kis öltözködés után elindulunk lefelé.


Sajnálom a kimaradó, valószínûleg fantasztikus látnivalókat, de hát ez éjszakai túra, itt jobb, ha az ember a lába elé néz. :-) Poros, csúszós, faleveles lejtõkön haladunk lefelé, néhol nagy mélységek mellett. Elhagyjuk a kék jelzéseket, jönnek a Mátraszentlászlót elkerülõ sárga jelzések, amikhez már helyismeret is kell néha. Egy pár próbál velünk tartani. Kicsit megmosolyogtat bennünket, amikor a lány ingerülten szól rá a fiúra, hogy várja meg. :-) Felérünk Vörös-kõhöz (20:00), ahol a kilátóba is felmászunk.


Innen irány Galyatetõ. A pár elmarad mögöttünk, és lassan leszáll a köd. Nagyon szép helyeken visz a túra, többször kéne a Mátrába jönnöm és ezeket a részeket nappal megnézni. Komoly ködben érünk fel Galyatetõre (21:10) , ahol maga Hallgatoozoo a pontõr. Itt én is felveszem a pulcsit, megeszem az utolsó sajtos kiflimet és pár darabot Hallgatoozoo finom házisütijébõl.


Veszünk vizet, és irány a Nyírjesi erdészház. Zoli kiment egy varangyot a turistaútról. Még kirándulókkal is találkozunk ezen a szakaszon. Kényelmesen elérjük az erdészházat (22:15), és OKT pecsétet teszünk az ellenõrzõlapra, pihenünk. Itt néhányan rossz helyen keresték a pecsétet. Sok jelzésváltással tarkított, hosszú rész következik. Szerencsére nem megyünk el a titkos pont mellett sem. :-) Az "ingerszegény", monoton gyaloglás bizony beszélgetve jobban eltelt. Innen a szörnyû, csúszós sárga jelzés maradt meg. Kövekbe, gyökerekbe kapaszkodva küzdöm fel magam a tetejéig, ez jobban megviselt, mint az ágasvári emelkedõ. Innen nagyon köves gerincút jött, majd egy meredek szerpentin után pihentünk egy nagyot egy fatörzsre lerogyva. Közben a sûrû köd esõként csöpögött a fákról. Amikor már fázunk, akkor nekiindulunk és végre elérünk Sas-kõhõz (0:42). Itt két müzliszeletet is kapunk. A pont környéke elég csúszós, és vigyázni kell a sötétben mellettünk tátongó szakadékra is. Néhány túrázó beér bennünket.


A csúszós, bokatörõ ereszkedéseknél megint hiányolom a túrabotjaimat. Erre a túrára (meg egyáltalán a Mátrába) hozni kell a botokat!!! A Markazi-kapu környékén elemcsere. Nem kis izgalmak, kavargások után lesz meg nagy nehezen a kék jelzés. Kezdek kissé befáradni, kortyolgatom az erre az esetre magammal hozott kólát. Hármashatár környékén egy kis pihenés, evés és szintidõ számolgatás következik. Kemény mászások, ereszkedések jönnek, egy botot nekem is muszáj segítségül hívni. Még egy utolsó nagy mászás, és végre fent vagyunk a Csanya-sátornál Oroszlánváron (3:10). Vándorköszörûs és Csanya ad vizet, levest, ami isteni finom, meleg.


Lassan továbbindulunk, neki az utolsó meredek lejtõnek. Lent búcsút veszek a jó kis husángtól, és szinte jólesik a vízszintes aszfalt. Az "innen már csak kényelmesen besétálunk" elve hamar megdõl, mert a kék kereszt jelzés nem épp a legtriviálisabb turistaút. Keresni kell rendesen, van sár is, dzsindzsa is egy kicsit. Egyszer valahogy megtréfál bennünket, és egy kicsit visszafelé is jövünk rajta. :-) De végre megint kiérünk a betonra, és innét egyenes az út a vasútállomásra (4:45). A cél a váróteremben van, itt magkapjuk a szép jelvényt és a hatalmas oklevelet, amit évente lehet majd egy évszámos csillaggal "turbózni". Kis pihegés után kisétálunk a sokat késõ buszhoz, amin szerencsére van fûtés, és 8-ra már Pesten is vagyunk.


Jó nehéz kis túra volt ez a Mátra Bátra. Nehezebb, mint az MCSÉT, az tuti. Remélem jövõre is eljutok rá. Egyetlen észrevételem lenne mindössze: az itinerbe kéne rendezõi telefonszám, az éjszaka esetleg eltévedõk miatt. Köszönet Gethének és Zolinak a társaságért és a tájékozódásért. Nélkülük biztos nem sikerült volna a teljesítés. Köszönet Csanyának a lejutási lehetõségért.




Budai Attila