2006. október 17., kedd


 
A Google Earth linken érhetõ el a GPS-el készült útvonal, itt az igazolófüzet, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Ezt a túraleírást Flórának ajánlom.
Már tél óta terveztem ezt a túrát, mindenképp egy olyan õszi napon akartam megcsinálni, amikor tiszta kék az ég, és a fák már szép színesek. Eredetileg szerdában gondolkoztam, de az Országos Csillagászati Szeminárium miatt elõre hoztam egy nappal. Talán kijelenthetem, hogy idén ez volt a legszebb õszi nap a Mátrában. A 6:45-ös busszal mentem, így már kilenc elõtt megkaptam a pecsétet Mátraházán. Egy ideig az autóúton, majd mellette kanyarogva ér fel az út a Veronika rétre, a sípálya legaljára. Már itt gyönyörû az erdõ, a talaj pedig deres - hideg van még, ez az õsz elsõ országos fagyos hajnala...


A kék a sípályán emelkedik felfelé, én egy ösvényen egy ponton kimentem balra, és egy ideig ott haladtam. Gyönyörû a kilátás mind felfelé, mind visszafelé, jobboldalt szép világosszürke törzsû fák. A 300m szintkülönbség ledolgozása után jutunk az ország legmagasabb pontjára, az 1014m magas Kékes-re. Itt a nemzeti színû kõ mellett van még egy Magyarországot a szélrózsa közepén ábrázoló kopjafa, és egy másik emlékoszlop is.


A pecsétért innen le kell sétálni a PZ jelzésen a Szanatórium portájához, majd vissza. Ennek megtétele után még megtekintettem a kilátást az északi (használaton kívüli) sípálya irányába, majd elindultam lefelé. Kezdetben enyhén, majd egyre jobban ereszkedik lefelé az OKT, hatalmas kövek és a meteorológiai állomás kerítése jobbra, majd igazi köves gerincek következnek - itt az északi oldalon végig nagyon hideg van, hatalmas a kontraszt a napos részekhez képest (árnyékos, védett részeken még fél kettõ körül is találkoztam deres foltokkal). Az Erzsébet szikla elõtt a K+ elágazásánál szép kis tisztásra érkezünk, érdemes visszatekinteni!



Magáról az Erzsébet-szikláról is szép a látvány, látszik a Kékes tetején az adótorony, valamint északra lehet még messzire ellátni. Optimális esetben (télen) a Magas-Tátra is látszik innen! (Mint sok más pontjáról ennek a szakasznak...)



Innen egy-két hullám alatt érünk el a Sas-kõ aljába, csak pár métert kell letérni a K+ jelzésre, és máris csodálatos panorámában gyönyörködhetünk az emlékmû mellõl, vagy az attól keletre levõ szirtrõl!



A kilátás valóban páratlan, szépen látszik a Bükk vonulata, de a távoli völgyben sasszemûek megtalálhatják a Siroki vár fehérlõ falait is! Ekkor még elég távolinak tûnik... Itt érdemes hosszan elidõzni, ilyenkor a levelek színpalettája is páratlan: sárga, barna, vörös, piros, zöld...



Innen meredeken ereszkedünk tovább, továbbra is hûvös erdõkben, majd elérkezünk a Disznó-kõ fölé. Itt megint kisebb kitérõvel, de most némi szintvesztéssel jutunk pazar panorámához. A kilátás azonban nem csak lefelé, hanem magunk fölé, visszatekintve is igen megkapó!



Gyönyörû gerincen kanyarodik tovább a kék jelzés, A Kis-Sas-kõ alatt hatalmas sziklaformációk mellett haladunk el, és utunk során több helyen is nagyon sûrûn borítják sziklák a hegyoldalt.



A Markazi-kapunál kicsit végre szintben haladunk, de ez sem több pár tíz méternél, majd újra elindulunk - most felfelé. A Mraznica-tetõre megkapó, nem túl meredek, fûvel ölelt út vezet. Innentõl nagyon sokat haladunk kerítések mellett!


Innen megint ereszkedésnek indul az út, pár kanyar után (és itt vannak csalános részek még õsszel is) elérjük a Hármashatár erdészházhoz tartozó pecsételõoszlopot. Itt érdemes szusszanni egyet, mert nem semmi emelkedõ következik! Itt már tûz a nap is, gyors váltás az elõzõ fagyos részek után, húzogatom föl le a zip-zárt a thermopulcsimon, hogy ne is fagyjak meg, de ne is olvadjak el... Felérve a Nagy-Szár-hegyre ismét csodálatos a közel körpanoráma. Szép füves a tetõ, így nem zavarnak a fák :-) Látszik a Kékes, délre tavak és egy furcsa erdõfoltsapkás csúcs is! Itt megkerestem egy geoládát is, majd elindultam lefelé.



A Cserepes vagy Palánk-tetõ alatt haladunk el, de az emelkedõ így is fárasztó, az ereszkedés pedig szó szerint durva... Az Oroszlánvárra felmenet megint kerítések között haladunk, és megállunk, és haladunk és megállunk... Kezd megpróbáltató lenni ez a hullámvasút, de megéri, minden kilátás új erõt ad! Visszatekintve már megnyugtatóan távolinak tûnik a Kékes.



A csúcson ott a vár maradványa, érdemes megnézni, majd megint meredeken, pontosabban megint nagyon meredeken ereszkedünk lefelé. Az út erodált, bokaficam lehet belõle, ha valaki felelõtlenül, teljes koncentráció nélkül megy lefelé. Kis pihenés a Domoszlói-kapu turistaút-csomópontjában, majd áthaladva a távvezeték alatt újra indulás felfelé. A Jagusra felvezetõ út eleinte elég gazos, kissé benõtt, de ez az egyetlen ilyen rész ezen a szakaszon. Nem sok emelkedés után már érdemes visszanézni az Oroszlánvár csúcsára. Egy szóval: durva...



A Jagus csúcsa elõtt nem szabad engedni a csábító létrának a kerítésen át, tovább kell menni a kerítés jobb oldalán. A nyeregbe szép tornyos vadászház (?) található.



Itt jobbra lefelé megyünk, majd balra át a létrán és keresztül egy magas füves mezõn. Ez a szakasz is szép, de allergiával küszködõk (én is...) október közepe elõtt inkább kerüljék el :-) Itt egyébként a meleg napsütésben meg is ebédeltem...



Megint kerítésen kell átmászni... A Szederjes-tetõ elõtt a Kis-Zúgó-hegy után megriasztottam egy kis vadmalacot, pucolt ám nagyon... Na itt azért elkezdtem gondolkozni, hogy ha most szól az anyjának, akkor mi lesz, de szerencsére addigra én már árkon-bokron túl jártam, de legalább is lihegtem felfelé a Szederjes-tetõ meredek gerincén... Fent háromszögellési pont, illetve a nap elsõ két túrázója, akikkel találkoztam (még kettõ volt Sirok elõtt...). Itt végre megállapíthattam, hogy ez volt az utolsó igazi nagy emelkedõ utam során! Innen meredek út vezet le a Jóidõ-kúthoz, ami a jó idõre való tekintettel száraz volt... Ívben jutunk át a szemközti hegyoldalba, melyen ugyancsak ívben haladva jut el a kék a Remete-tisztásra. Itt kis emlékoszlop található... Kis hullámvasutazás után jut ki az út a Gazos-kõ kanyarban levõ szirtjére. Innen nagyon szép a kilátás, végre Sirok és érezhetõ közelségben van!



Most már kicsit keskenyebb utakon haladunk, de továbbra is jól járható, itt-ott furcsa kõrakások szegélyezik az ösvényt. Az Õr-hegy oldalában lévõ irtásról is szép a kilátás!



Lefelé kisebb tisztásokat érintve haladunk, gyönyörû az erdõ, ahogy az egyre lejjebb járó nap narancsos fénye átvilágít a fák között, és selymes a fû is...







Pápics Péter István
Honlap: http://www.kektura.eu