2006. szeptember 02., szombat



Igazán nem volt nehéz eldönteni, melyik TT-t válasszam erre a hétvégére! Azt hiszem, aki volt már MÁTRA TT-n, az egy kicsit mindig visszavágyik, és lehetõség szerint megpróbál évrõl-évre elindulni. Én 2 évvel ezelõtt voltam elõször, tavaly nem jött össze, de idén mindent úgy alakítottam, hogy itt lehessek. 7:45 körül érkeztem Pásztóra, 8 után pár perccel sikerült elrajtolnom a kollégiumtól. Legutóbb a Szent László 33 TT révén jártam itt, kulturáltabb közeg, mint a sportpálya, ahol korábban volt a rajt-cél (tisztálkodási lehetõségek, átöltözés stb.). A túra jó 3 km betonkoptatással kezdõdik egészen Benkótanyáig, ami ugyebár minden túrázó rémálma, nagyobb terhelés jut a lábakra, fõleg a bakancs és túracipõk jóvoltából, de hát nem is ide tervezték szegényeket... A tanyát elhagyva következik a Somos-bérc megmászása, ami szintén kínszenvedés. :) Sebaj, közel már az elsõ ellenõrzõpont, 9:43-kor pecsételek 8,3 km-nél, 5 perc pihenõt tartok, már most látszik, hogy nagyon meleg nap elé nézünk, s hol van még a vége! Kedvenc részem következik, Ólom-tetõ és Nyikom-nyereg, majd nagyon meredeken lefelé egészen Mátrakeresztesig. A Zöld Sas büfében minden, ami szem és száj ingere: 2 féle szörp, víz, lekváros, zsíros és vajas kenyér hegyek lilahagymával. :) Alaposan bespájzolok, kitöltöm a tesztet, leadom 1 hibával, idén sem nyerek semmit. :) Nem baj, no, de a legegyszerûbb kérdést rontottam el, ahogy így utólag átgondolom. A pihenõ után következik a túra egyik kritikus szakasza Fallóskút, Ágasvár és Óvár érintésével. Nagyon lassan haladtam egészen a turistaházig, rengeteg folyadékot fogyasztottam a meleg miatt és ez elnyomta a gyomrom, pedig itt jó szokásomhoz híven a csúcs megmászása után mindig elfogyasztok egy jéghideg Pilsner Urquell-t. Ez most kimaradt. :( bár idén BHG azt javasolta, hogy elõtte is meg utána is :) na persze... igyon, aki bírja! Nehezen értem fel a csúcsra, félúton biztatott egy 10 év körüli srác, hogy lefelé sokkal nehezebb lesz. Milyen igaza volt, hiszen a térdem nagyon rosszul viselte ezt a sziklás-meredek hegyoldalt. Óvár idén kimaradt a 40-esek távjából, amit õszintén szólva nem is nagyon bántam, annak ellenére, hogy szép emlékek fûznek hozzá, falmászás és a többi. :) Talán nem hiába tették a Várak a Mátrában mozgalom igazolójeleit is csak a vár lábához. Zoltán-forrás után rengeteg õszi kikerics volt a réten, a lejtmenet a faluig megváltás volt számomra, ahol egy nagy adag fagyit betoltam, hátha nem bírja ki a hasam a célig. :D Hideg-kútig sok le-fel az egész túrára jellemzõ tökéletes, néhol már-már fölösleges szalagozással. No de Pásztóig már csak lefelé, hiába no, sok azért 36 km-re közel 1800 szintemelkedés. Nagy-rózsásnál még mindenki szõlõzhetett egy jót a célig, ahol paprikás krumpli fogadott minden célba érkezõt. Különösen szimpatikus, hogy külön sütötték hozzá a kolbászt, így mi, vegák is ehettünk belõle. A célban vásároltam még egy üveg mézkülönlegességet (mustár-fenyõ) a Muzslai pont õrétõl. Jó egy óra hosszát sziesztáztam a célban, átolvastam a Mátrakeresztesen kapott Magyar Turistát, aztán lassacskán elindultam az állomásra...haza Miskolcra! Jó rendezés, kiváló ellátás, nehéz terep, de valamit valamiért!




Geo-elvont