2006. augusztus 26., szombat



Sajnos idén is körülbelül 2 órát vesztegeltem Gyöngyösön, pedig a neten a Volán menetrend 7:10-es buszt írt átszállásnak, de ilyen nem létezik – no sebaj, tavaly is hasonló okokból vártam itt a kilenc elõtt pár perccel induló buszra... a rajtról cirka 40 percet késtem, így belehúztam az elején, nehogy hazainduljon a pontõr. Késtem is bõven, jó 20 percet. Közben olyan dolog történt velem, amit még nem pipáltam, pedig jó pár teljesítménytúra mögöttem van. Történt ugyanis, hogy a Kopasz-hegy oldalában lévõ földúton vezet a P+ egy mezõgazdasági terület közvetlen közelében, távolabbról már hallottam is, hogy szántanak, de amint egy kanyart bevettem, éppen velem szembe jött a traktor és gyakorlatilag felszántotta a szekérutat. Bokáig gázoltam a frissen szántott földben, mert az út eltûnt, tõlem balra sûrû cserjés, nincs menekvés... :) 20-30 méter után meguntam és átvágtam a cserjésen, bár nem volt egyszerû feladat. A mûúton kiráztam a sok földet a túracipõmbõl, aztán irány a hegy. Éppen indultak a pontõrök, mikor a Somlyó csúcsától jó 200 méterre ideiglenesen felállították újra a pontot, pecsételtem, aztán uzsgyi tovább, hogy ne legyen gond a következõ ponttal. :) Itt jegyzem meg, hogy rengeteg gomba volt az erdõben, igazi gombászparadicsom ez a környék! A Széles-kõhöz már bõven zárás elõtt beértem, kaptam egy szép õszibarackot, kicsit leültem pihenni a tó partjára. Rámfért! 9 km másfél óra alatt, hát ez bizony nem az én tempóm... Mivel a többi pont zárása már nem jelenthetett gondot, visszavettem a tempóból. Fentrõl még készítettem pár szép fotót a tóról. Komótosan ballagtam Hármashatárhoz, ahol – bevallom õszintén – hiányzott a tavalyi pezsgõtablettás frissítés, bár nem szoktam élni hasonló italokkal, amiket túrákon adnak (szörp ami még elmegy, kóla, Plussz és társai), de nagyon meleg napot fogtunk ki mára, így fogyott a vizem rendesen. Eszter-forrásig gombadömping, és szerencsére a szederszezon is most indult be a Kis-hegy északi oldalán, mindenesetre érdekes volt látni, hogy több az éretlen, mint az érett gyümölcs augusztus utolsó napjaiban. Alaposan belakmároztam, a forráshoz érve kicsit már félve is ittam a vízbõl.:) A ponthoz érve reménykedve kérdezik a rajtszámom: „9-es? Neeem, 86-os!” Valaki nagyon elkavarhatott az elõzõ ponton, mert ott még megvolt... Fogyasztottam pár szelet nápolyit, kell az energia a Nagy-Hársashoz! Tavaly megtanultam ennek a sose érsz a csúcsra hegynek a nevét egy életre, igaz: akkor a sár miatt sokkal nehezebb volt felérni, mint az idén. A geodéziai torony bezárt, mikrohullámú berendezésekkel szórják a mûsort a környezõ faluknak, ezt védendõ lelakatolták a külsõ bejáratot. Szerencsém volt, mikor felértem, pont fent volt a karbantartó, aki éppen az akkumulátorokat töltötte az aggregátorral. Felmehettem a toronyba, ahonnan pazar kilátás van Pásztó irányában, de Rózsaszentmártont is szépen lehetett látni. Kéthetente kell lakatot cserélni, amint azt a karbantartó elmondta, de belül van egy vasrács, amire nem számítanak, ahhoz már célszerszám kellene... emberek... No mindegy, elvileg ládázni is akartam, de azt „társaságban” nem lehet, majd máskor. Lefelé a pincéket már nagyon vártam, bort szeretettem volna venni, reménykedtem: lesz idén is valaki, aki kint lesz. Volt is, eredmény: 2 liter rizlingszilváni baráti áron csupán 400 forintért. Finom, nagyon finom, bár nem vagyok borpárti s nem is magamnak vettem, hanem otthonra. A pontnál, ami a polgármesteri hivatal pincéjénél van :) (ilyet se hallottam még) nápolyi, bor, víz, üdítõ kánaán, feltankolok és irány a cél. A vége kicsit monoton, a melegben pedig fárasztó az aszfalton caplatni. Miután átgyalogoltam a falun, 16:10-re érkeztem a célba, negyedórám maradt a buszig Gyöngyösre, gratuláció, 2-ik teljesítésért kitûzõ s oklevél átvétele, noszogatás hogy maradjak a következõ buszig s egyek gulyást :) no hiába, kedvesek itt a rendezõk, ezért is szeretem ezt túrát, tájat. Mindenkinek ajánlom ezt a TT-t: jó rendezés, jó ellátás, szép vidék, nálam ez ötöst ér! :)




Geo-elvont