2006. május 13., szombat



(Megjegyzés: a *-gal jelölt távadatok a túra igazolófüzetébõl származnak. A körülmények arra mutatnak, hogy a valós adatok ettõl - fölfelé - jelentõsen eltérhetnek!)


"Még nem volt elég, eltûnt a félelem,
hosszú az út, lehet, hogy végtelen


(...)


Van még idõ, van még esély,
Folytatni kell, mielõtt végleg elveszíteném"


(Pál Utcai Fiúk: Elsõ dal)


6:00 Gödöllõ


Vásárolok az éppen nyitó boltban némi reggelit, majd rögtön meg is érkezik Tibet, VadMalaccal és Jaattal a fedélzeten, csatlakozom én is hozzájuk. Az út gyorsan és eseménytelenül telik el, egyedül egy behajtani tilos tábla okoz némi zavart a szorospataki bekötõút elején, de egy helybélitõl megtudjuk, hogy ez csak munkanapokra vonatkozik, úgyhogy rövidesen megérkezünk a rajthoz. A nevezés érdekes, háromasztalos technikájú (nevezés, fizetés, rajt), de mivel nem vagyunk benn túl sokan, sorban állás nélkül sikerül hamar elindulni.


7:17 Szorospatak, erdei iskola (Rajt, 1. ep.)


Rövid gondolkodás után rövidnadrágban vágok neki az útnak (ennek késõbb még jelentõsége lesz!), övtáskából, amibõl a nagy sietségben kimaradt a telefon, ám nem fordulok vissza, gondolom egy 58 km-es túrán ugyan mi történhetne (ennek késõbb még szintén jelentõsége lesz!). A túra elsõ szakasza egy mátralábi Mátra-nézõ séta, végül is megvan a maga varázsa meg a bemelegítés-jellege, de én nem feltétlenül erõltetném bele ezt a 7-8 kilométert egy mátrai túrába. De végül is mindegy. Nagybátonytól Maconkáig a három kilométeren kb. 2 db piros + jelet fedezek fel, de nem nagy probléma, mert nemigen van a mezõn elágazás. Beérve Maconkára egy Sir Danre emlékeztetõ bézbólsapka vágódik ki az egyik mellékutcából, mint utolérve kiderül, tényleg õ az, fagylaltért tért ki, de kár volt. A pontra érve elõkerül a többi TTB-s is, õk már jártak a következõ ponton is, mert valaki rossz felé küldte õket.


8:21 Maconkai-tározó, halõrház, 6,3 km (2. ep.)


Csatlakozom a csapathoz, indulunk a tóparton, figyelve az autós horgászokat megállapítjuk, hogy az az igazi sport. Egy helyen szalagozásra kell térni, de szalagot csak egyet találunk, egy oszlopon, aztán vagy két kilométerig semmi. Útközben szembetalálkozunk Balázs bácsival. Mikor becsatlakozunk a piros jelzésbe, akkor már tudjuk, hogy jó helyen vagyunk. Innen már könnyen odatalálunk – van, aki már másodszor – a következõ pontra.


9:09 Felsõlegyend - Pusztatemplom, 10,6 km (3. ep.)


Nem idõzünk sokat, haladunk tovább. Az erdõbe érve immár a valóságban is léteznek szalagok az út mellett, ez az elsõ rendes emelkedõ. Aleksza fején találja a szöget, amikor a sárga jelzésre érve az emelkedõt meglátva megjegyzi, hogy most kezdõdik a tánc. És valóban, itt térünk rá az egykori Mátrai Tánc teljesítménytúra útvonalára. Kisebb-nagyobb emelkedõkkel jutunk fel a Három-cserhez (leirtott rész), ahol hiába próbálom felidézni Güszi pénteken olvasott beszámolóját errõl a szakaszról egy elágazásnál. Némi tanakodás után a jelzetlen, de legalább járható ösvényt választjuk, majd az erdõben visszatérünk a helyes útra. Tankolok a Bec-kútból, mert jön a keményebb emelkedõ, sajnos a többiek lemaradnak kicsit, de bármilyen jó is a társaság, úgy ítélem meg, hogy nem fér bele a várakozás az idõmbe, így egyedül érek fel a Vörös-kõre. Felmegyek a kilátóba, ha már a Mátrabércen úgy átloholtam itt, és valahogy úgy tûnik, mintha pár éve másmilyen torony lett volna itt (ezt késõbb más is megerõsíti, szóval nem tévedek). Ide már nincs messze Mátraszentlászló, ahol a közel kilométeres oda-vissza szakaszon szembetalálkozom Bubuékkal (õ épp egy lekváros kenyér elpusztítását fejezi be). Rövidesen én is megérkezem a pontra, ahol egy polgárõr-autó teljesít szolgálatot.


10:35 Vidróczki csárda 16,6 km* (4. ep.)


Két zsíros meg egy lekváros kenyér, meg néhány pohár gyümölcslé leli halálát kezeim között, majd indulok tovább. Visszaérve a sárgához utolérek két srácot, Viktort és Gábort, ezután õk lesznek útitársaim. Ez az elsõ túrájuk, készülnek a Kinizsire, most érettségiznek és Kecskemétrõl jöttek. Nagyon jó társaság, úgyhogy szívesen megyek velük. Pár kilométer múlva teljesen rám bízzák magukat tájékozódásban meg tempóban, s ez – nem tagadom – jól esik. Nekik is, hogy nem kell sokat vacakolni a jelzésekkel, mert elõször vannak a Mátrában – nagyon tetszik nekik. Nagyon szeretem a Smiró Feri útját, kellemes oldalazás a bükkösben. Aztán indul a mászás a Galyavárra, rövid, de velõs. A csúcson beszélgetek pár percet a pontõrökkel, nem kell sokat várni a srácokra sem.


11:59 Galyavár 21,4 km* (5. ep.)


Kellemesen beszélgetve, néha belekocogva haladunk a kellemes sétaúton a Piszkés-tetõ, majd le Mátraszentimre felé. A faluban a pont az ABC mellett van elbújva, gyorsan vásárolunk (még nyitva a bolt két percet), majd továbbinduláshoz készülünk.


12:52 Mátraszentimre 25,1 km* (6. ep.)


Mikor indulunk, a pontõr srác ragaszkodik ahhoz, hogy félrevezessen minket és vitatkozni kezd velem a további útvonalat illetõen, de én akkor sem rá, hanem az itinerre – és emlékeimre – hagyatkozom, így nem a pontõr által javasolt zöldön, hanem a helyes zöld négyzeten indulunk a Csörgõ-patak völgye felé. A patakvölgy egész kellemes, könnyen járható. A malomrom táján jön szembe(!) két ember, kezükben Vidróczki itiner, láthatóan elbizonytalanodva. Mivel mindenféle résztávok mindenfelé mennek, azt kérdezem, hogy melyik pontra szeretnének most menni. Kiderül, hogy szintén a Vándor-forráshoz tartanak, javaslom nekik az ellenkezõ menetirányt. Néhány patakátkelés után meg is érkezünk a forráshoz. Töltünk vizet, a srácok fényképezkednek, én az idõ – meg a szúnyogok – miatt siettetem az indulást.


13:58 Vándor-forrás 30,1 km* (7. ep.)


Innen a nagy többséggel szemben – akik egyszerûen továbbmennek a piroson – a hivatalos úton megyünk, az (egykori) piros kör jelzésen. Igen meredeken kell leereszkedni, de jutalmunk egy gyönyörû szurdokvölgy szikláival. Nemsokára mi is kiérünk az útra, és lecsorgunk Mátrakeresztesre. Itt megegyezünk pár perc pihenõben az Óvár sörözõnél, meglátogatom a mosdót, iszom egy kólát és indulunk tovább. Nincs messze a Vidróczki-barlang, ahol az oda-vissza szakaszon összefutunk Gyuri74-gyel. Itt kezdek elõször komolyan aggódni a szintidõnk miatt...


14:59 Vidróczki-barlang 33,6 km* (8. ep.)


Innen egy elég kemény szakasz jön. Nem hiszünk az itiner téves szövegének, és nem megyünk vissza a P-ig, hanem csak a P+-ig, ameddig valójában kell. Rövid bozótharc után nagyon meredek szakasz jön, fel a Mocsár-bükk csúcsára, ahonnan viszont nagyon szép a kilátás. Nemsokára felérünk a piros jelzésre, itt nézem csak meg a térképet, hogy egészen a Nyikom-nyeregig el kell menni. Legalább azt ismerem, most jártam itt nemrég. Felérünk gond nélkül, ám innen zavaros a leírás meg a terep is: egy tarvágáson kell irányban keresztülmenni, rengeteg bozót, csalán meg otthagyott faág között. De csak sikerül elérni a leírásban szereplõ dózerutat. Ezen kell menni egy keveset, majd be egy újabb bozótosba, le a Zám-patak völgyébe. Itt kezdõdik a számomra legpokolibb szakasz, nagyon sokáig, talán egy órán keresztül kell ide-oda menni a patak partjai között, legalább hússzor, nehezen járható, köves ösvényen, néha csalánnal meg kidõlt fákkal fûszerezve. Többször félhangosan megjegyzem, hogy türelmem véges. Aztán nagy nehezen csak elérjük a vadetetõt, innen már nem nagy kunszt odaérni a Nagyparlagra.


17:04 Nagyparlag 41,5 km* (9. ep.)


Na itt kezd elõször nagyon gyanús lenni, hogy nem jók a távadatok. Mert igaz, hogy a patakvölgyben nagyon lassúak voltunk, de azért 10 óra 41 kilométerre talán mégis túlzás (valójában itt már 47 körül lehettünk). Betolok egy szendvicset, de nem vagyok túl nagy formában. Indulunk a Hideg-kút felé, Viktortól lemaradok, Gábor és Gyuri meg mögöttem. A forrásnál tankolok és bevárom a srácokat, majd Mátrakeresztesre kissé felélénkülve érek be. Elsõ utam a buszmegállóhoz vezet, de "sajnos" az utolsó pásztói busz 5 perccel elõttem ment el. Nekilátok a vacsorának, Gyuriék "úgyis utolérsz" felkiáltással elindulnak.


18:32 Mátrakereszres 48 km* (10. ep.)


Nem vagyok messze attól, hogy kiszálljak, megkérjem Tibetéket, hogy jöjjenek értem – csak telefonom nincs. De aztán végiggondolom, hogy milyen lelkiállapotba kerülnék egy feladás után – túl sok minden nem sikerül mostanában... Szóval továbbindulok, Gyuriékat még látom az utca végén. A piros négyzeten egy rövid meredek után könnyû séta esik, a ponton utol is érem a többieket.


19:14 Kosnyiktanya 51,1 km* (11. ep.)


Itt Sütõ Laci a pontõr, és megerõsíti, hogy valóban nem jók a távadatok, ezért nem kell felmenni az Ágasvár csúcsára, csak a házig. Ezen nagyon fellelkesülök, és Gábornak mondom, hogy behúzom szintidõre a célba (neki fél 9-ig kell beérni). Elindulunk, némi szalagozás segít, ami a szürkületben nem jön rosszul. A háznál utolérjük az épp induló Viktorék csapatát, én meg benézek a házba egy kólára – nekem még több idõm van.


19:42 Ágasvári th. 54,5 km* (12. ep.)


Utolér Gyuri, innen együtt ballagunk lefelé. Egy helyen megbotlok egy kõben a sötétben, de szerencsére nem fáj sokáig a lábam. Egyébként már nagyon várjuk a célt, aminek elérése sikerül is még éppen lámpa nélkül.


20:38 Szorospatak, erdei iskola 58,3 km* (CÉL) (Total Time: 13:21)


Itt gyorsan átveszem a díjazást, bekapok egy szelet kenyeret, köszöntöm az ismerõsöket, átveszem a pólómat és már mehetünk is... Utastársaim több órát vártak rám, türelmüket ezúton is köszönöm.


P.s. Mint kiderült, akik mérték az útvonalat, 65-nek mérték...


Jó kis túra volt, köszönöm a rendezõk fáradozását, a bakikat remélem, jövõre kiküszöbölik, de elsõ rendezéshez képest elég jól sikerült.




Gethe