2006. május 02., kedd



Szombati kellemes munkahelyi workshop után hullafáradtan tekertem a Keletibe. Fel a Margit-hídra, az világos ugye, hogy nem a járdán , de buszsávni, vagy nem buszsávni, ez itt a kérdés. Végül szabálytalanul a buszsávba nyomtam veszettül, igyekeztem olyan tempóba, hogy busz ne érjen utol.

A hatvani személyen van bicikliszállító kocsi, hatan vagyunk, rögtön a múltheti kerül szóba, ki se kell mondani, hogy CM, mindenki tudja, mirõl van szó. A többiek elõvárosiznak, én megyek végállomásig az iszonyú lepukkant és megrongált bicikliszállítóban.

Irány Csány, aztán Atkár. A 3-as, meg 32-es út kényelmes, alig néhány autó a fõvároshoz szokott bringás számára, és csak két km ezeken a város széléig, itt ráfordulok végre a döcögõs csányi útra. Ez már a kánaán. Virágzó repce illata, fácánok, meg én, semmi más. Na jó, Csányig megelõz egy busz, a szele húz egy kicsit. Csány isten, világvége, jó végiggurulni, kendõs nénik beszélgetnek az utcán, kicsit olyan, mint 10 éve az én falum, vagy nem olyan, mittudomén, de nosztalgikus.

Hajtok tovább a síkon, majd tanyák, egy halom, talán valahai kunhalom belvízzel bekerítve. Egyetlen dombocskára tekerek egy erõsebbet és elõttem Atkár, bal felé a Sárhegy, meg a Mátra az estében.

Másnap Nikivel együtt nekivágunk a világoszöld Mátrának, délelõtti napsütésbe. A Gyöngyös-Mátrafüred bicikliút megszûnõben, néhol már teljesen eltûnt a burkolat, a város szélén Kopiékkal találkozunk, futás után nyújtanak, meg korareggel már letekertek egy 90-es kört országútival olyan legjobb helyeket érintve, mint Mátraballa meg Mátraalmás, készülnek a Vasemberre.

Füred után Lajosháza felé tekerünk, amerre a Téli Mátra is megy. Az erdõ gyönyörû, lombosodik, annyira, hogy itt kell lennünk, kötelezõ program, igaz jobbára vállon a bicaj, mert a fákat rávágták az útra. Az erdei nyugalmat csak a folytonos távoli motorzúgás zavarja.

Lajosházától a Szén-patak-völgyön megyünk, ez már biciklibarát terep, a patakátkelések teszik izgalmassá. A Szalajkaház elõtt elmegyünk a sárgán, rá a nagy dózerútra, a távoli motorkórust már elszigetelik az út és a köztünk lévõ hegyek, így csak a fûrészzúgást hallgatjuk. A dózerút mellett végig irtanak. Rátalálunk régi nagy kedvencemre, a Nagy-Halmajra, teljesen körbeirtották, szerencsére a nagyon öreg kocsányos tölgy, meg körülötte az öreg csertölgyek még megvannak, sõt géppel kaszált a rét, ez valami védelemre utal, talán nem is fogják kivágni õket. A hatalmas kocsányos-tölgy alatt elmajszolunk egy-két száraz bolti pogácsát, aztán rámegyünk a Görgõi mûútra. Süt a nap, egy család az aszfalton pihen, illetve fekszik-alszik. Biztos városiak és megtalálták itt is az anyaaszfaltot, viccelõdök gonoszul és jogtalanul.

Ahogy kiérünk a fõútra, már borzalmas erõs a motorzúgás, motoros CM van, mint minden hétvégén a Mátrában. Az autókat meg se halljuk, fizikai fájdalom, nem telik el fél perc, hogy ne húzna el mellettünk legalább egy rettenetesen bõgõ motor. Pedig én azt hittem, hogy már feltalálták a kipufogócsövet, pontosabban annak olyan kiképzését, ami nem jár ilyen fülsiketítõ zajjal. Mátraházán aztán megpillantjuk a parkolóban az eltorzult, állatbõrbe bújó, emberszerû csoportosulást. Ott gyülekeznek bõrszerkóban, szórakozásból le-föl járnak egész nap a Mátra kanyargós útjain és gondolom, az a legvagányabb, akinek a leghangosabb a motorja.

A Csülök már múltkor is bevált a Téli Mátra utáni hétvégén. Most meg már kiültünk a fák alá, ott ettük a jó kis csülkös babgulyást. Az állandó kínálatban van itt sült csülök, hurka, kolbász is a gulyás mellett, bár a többség hotdoghamburgert nyom. A termelõi borokat most nem teszteljük, de mivel a tulaj tán rédei, nem kizárt, hogy az is jó.


Az aszfaltra már nem merészkedünk vissza, így a piroson, meg mindenfelé kóborolva gurulunk le a dózerútra, ami lényegében a Görgõi út folytatása Négyeshatár felé. Mi is arra megyünk. A dózerút kövei nagyon kiállnak, így pár km után már nagyon unjuk, végül a Peres-bércen lemegyünk a piros jelzésen. A lombozódó tölgyesek fantasztikusak, és már a motorokat sem halljuk.


Mátrafüreden a büfésor kínálata a magunkfajta turisták álma. Ilyeneket eszünk: grillezett kolbász házi (vagy házias) erõspaprikával, macok (a másfelé tócsni, vagy lepcsánka néven emlegetett krumplis étel helyi változata helyi, Gyöngyös környéki elnevezéssel), palacsinta és kiváló csapolt barna Staropramen. Mindez jó, friss, és olcsó.


A tavaszi Mátráról és a sok-sok útba esõ irtásokról a honlapomon láthatók képek. A motorosok meg – országúti, terep vagy kvad – mondjanak le, de nagyon!




Medveczky György