2006. április 22., szombat



Nos, 3 év után ismét Sirokon találtam magamat a tornateremben a Mátrabércet megelõzõ estén. Amikor 7 után odaértem, a hely még kongott az ürességtõl – ha húszan voltunk, sokat mondtam... 20:40 körül gethe is befutott és irány a Várhegy étterem, ahol késõbb cejas is csatlakozott hozzánk. Úgy döntöttem, hogy kell itt holnapra a szénhidrát, ezért a menüm így alakult: húsleves, hortobágyi palacsinta, brassói aprópecsenye és ezt lefojtásképpen egy gesztenyepüré. :) Mit ne mondjak, jólesett. Nagyon jó volt és még olcsó is. :)

10 körül aludni próbáltunk. Ebben csak az akadályozott meg bennünket, hogy azon kellet röhögnünk: cejas fél 11 körül állt neki cipõt vaxolni. :DDDD


Reggel 4:30-kor ébresztõ, sorállás nélküli wc-használat, reggeli, összepakolás és indulás ki a buszhoz. 5:36-kor már kint is voltunk.


Nemsokára sancimanóék is begördültek, és pontban 6-kor a fõrendezõ intésére el is rajtolt a tömeg. Egybõl próbáltunk az elejére kerülni, rohangáltunk el a többiek mellet. Gethe cipõfûzés miatt sajnos lemaradt, így cejassal mentünk tovább ketten.


Oroszlánvárnál víz sehol, viszont az emelkedõ meredek, így pár lépéssel elmaradok a gyorsléptû cejas mögött. Felérve szusszanunk és pecsételünk együtt, majd hajrá tovább. Egy kis elkavarás is belecsúszik, de ezzel nem voltunk egyedül... :( No mindegy.

Végülis a szerintem nagyon jó 3:51 alatt felértünk a Kékesre. Itt én betoltam két teát és ugyan különösképpen éhes nem voltam, de tartottam magamat az elõzetes tervemhez, hogy ha fene fenét eszik is, frissítek. Így egy banán és csoki is ment a levesek után. :)


Cejas eközben a szomszédos kocsma mellékhelyiségét látogatta, aztán pár perc múlva indultunk is tovább. Irány a Csór-hegy... ezt 2003-ban nagyon utáltam. No most se szerettem meg, de legalább hamar felértünk rá. Nem mennek nekem ezek a nagyon meredekek... valahogy nem nekem találták ki õket... Valahol utána meg csanya hozta rám a frászt... az üvöltözõs mindenit... :DDD Viszont innét a Galyatetõig egyik kedvenc területem jött, mert nincsenek nagyon meredek helyek. Kedvelem az ilyen felfelé meneteket... egyszerûen jó volt. Ennél már csak a szörpös pont volt jobb, ahová már elég erõteljest agyfelfõve érkeztünk meg... de ezen segített 5 pohár szörp. :)

Majd hirtelen teljes megdöbbenésemre cejas közölte, hogy az elõttünk a Galyatetõ parkolója... A kilátóhoz fellépcsõztünk és onnét már csak pár száz méter a síház – ahol sancimanó és Sir Dan várt már minket. És újságolták, hogy lutakék nem sokkal vannak elõttünk... :)


No, akkor pár perc pihenõ után irány tovább – kergessük lutakékat címszóval. :) A teázóban szereztem egy kulacs teát és ittam is egy keveset... a meleg ellenére jólesett. Vörös-kõ, kék elérése, majd nagy mászás az Ágasvárra... Itt minden fennakadás nélkül haladtunk.:) És még annyira melegem se volt, ami egy fontos szempont így már nyár fele... gethe is itt hívott minket, hogy merre járunk.


Az Ágasvári turistaháznál értünk utol mindenkit: lutak ,speti2, Sir Dan, sancimanó. Itt értesültünk arról is, hogy Aleksza is nem sokkal mögöttünk van. :) Hajrá. :)


Irány Mátrakeresztes. Innét nem tudom, mi történt velem. Hirtelen minden energiám az indulási szintre tért vissza... :) Lehet, hogy lutak vidám mosolya volt az oka... vagy fene se tudja... :) De hirtelen rohanni akartam...


Mátrakeresztesen egy pár keksz, sok üdítõ és hirtelen azt vettük észre cejassal, hogy ketten maradtunk, mert a többiek már másszák a Muzslát!


Eleinte tartottam egy kicsit a Muzslától, de aztán valahogy máshogy alakult. Nekiindultam. Cejas lutakékhoz csatlakozott, én meg irány tovább. Sanciék mellet is el, aztán már csak a hegy volt a cél. Nyikom-nyereg után tudtam, hogy az ötödik pukli az, ami nekem kell! Végül is 16:01-kor csekkoltam be... 1:10 alatt felértem... asszem jó. Ennek fényében elkezdtem számolni. Nyomjuk meg! Csak a pecsét kedvéért álltam meg... és irány tovább, mert nem lehetetlen, hogy 11 órán belül beérjek... Sajnos a végén sikerült vagy 3-4 percet elkavarnom, de azt hiszem, nem ez számított...


Lefelé futni kellett volna és akkor lehetett volna csak meg, de nagyon kiszáradtam, mert az egy liter folyadékom hamar elfogyott. És már nagyon szomjaztam, ahogy elértem a patakvölgyet...

Innét már csak 2 km!!! Nyomjuk meg... de ez már annyira nem ment... :) Egészen addig, amíg meg nem láttam, hogy két futó közelít felém. Nehogy már elhagyjanak. Csatlakoztam hozzájuk az utolsó 1 km-re, és így a hivatalos idõ szerint 11:11 alatt értem be.

Az oklevelemet szerencsére 1 perc alatt megkaptam. :)


Gyorsan ledöntöttem egy liter szörpöt... utána már jobb volt... :) és még a különbuszra is kaptam jegyet... így rendben, 20:20 körül már itthon is voltam... :)


Ezzel teljesítve a terv... Sikerült 11 óra környékére kerülnöm, jól éreztem magam, nem haltam meg és jó volt. :)


Köszönöm cejasnak a társaságot és mindenkinek gratula!




Vlaszij