2006. április 01., szombat



A Kékes Turista Egyesület másodjára rendezett túramozgalmi hétvégét, lehetõséget adva az érdeklõdõknek a mátrai túramozgalmak túravezetõvel való bejárására. Alkalmam nyílt mindkét nap túrát vezetni – szombaton egy keményebb, még általam sem teljesített túrát, a Mária képek a Mátrában-t vezettem, míg vasárnap a könnyebbnek ígérkezõ Rákóczi túra Kékes-Gyöngyös szakaszán kalauzoltam végig egy házaspárt. Mindkét napi túrára csak ketten-ketten jelentkeztek, de hát egy jelentkezõ is jelentkezõ, nem még kettõ...



Mária képek a Mátrában
2006.04.01.


A Mátraháza-Recsk közötti túramozgalomra idén csupán két ember jelentkezett, egy fiatal budapesti pár, Izabella és Károly. Kiscsoportos lett a túra, de ez nem szegte se a résztvevõk, se a túravezetõ kedvét. Nem is csoda, hogy elmaradt a túra iránti õrült érdeklõdés, hiszen a hétvége meghirdetett 10 túrája közül ez ígérkezett az egyik legkeményebbnek, a maga 27,6 km-én összegyûjthetõ több mint 1100 m szintemelkedésével. Mindehhez társult még az igen késõi, 9 órás indulás. Persze csak azért volt eme idõpont kései, mivel Recskrõl az utolsó busz 17:15-kor indult, tehát igencsak igyekeznünk kellett. Nem is sokat teketóriáztunk, begyûjtve az elsõ igazolást (mátraházai OKT bélyegzõ) nekiindultunk a hegynek. A sípálya szélén 300 m szintet hátunk mögött hagyva hamarosan Kékestetõre értünk. A csúcskõnél szusszantunk néhány pillanatot, majd felkerestük a következõ igazolóhelyet (OKT bélyegzõ), ahol szembesültem elõször azzal, hogy mégiscsak jó lett volna nem otthon felejteni a bélyegzõpárnát, ugyanis a szanatórium portaablakán csak bélyegzõt kaptunk. Tinta hiányában pedig csak két halvány csík maradt a bélyegzés emléke. No de fotóval is igazolható a túra... Április elsõ napján a tél még tartotta utolsó bástyáit a kéken, olykor térdig merültünk a hóba. Az Erzsébet-keresztnél 40-50 fõs szlovák csoporttal találkoztunk. Vajon mi vonzhatta õket Magyarország legmagasabb pontja felé? Sas-kõnél az újabb igazolást néhány perc pihenés követte. A Markazi-kapunál elhagytuk az OKT útvonalát, hogy a zöld jelzés mentén hamarosan elérjük a Hatra-patak-tetõnél lévõ elsõ Mária-képesfát. A százéves Mária-kép viszonylag jó állapotban van, de a hologramos kép üvegét csúnyán összetörték. A Hármashatár erdészházat is meglátogatva visszajutottunk a kékre, az oszlopon lévõ OKT-s fémbélyegzõvel hasonlóan jártunk, mint a kékestetõivel, alig hagyott nyomott a papíron. A Nagy-Szár-hegy megizzasztott bennünket, kemény volt megmászni. Majd az Oroszlánvár következett, elõhozva belõlem mátrabérces emlékeket. Ezen a hegyen igazolásként a Várak a Mátrában kódját kellett feljegyezni. Gyorsan leértünk a Domoszlói-kapuhoz, hogy ismét kitérõt tegyünk egy Mária-képhez. Igencsak vizenyõs út vezetett a Závoz-völgyi kegyhelyhez, ahol két fára is tettek Mária-képet. Itt is megválaszoltuk az igazolólap ide vonatkozó kérdését, majd visszamentünk a Domoszlói-kapuhoz, az OKT jelzésekhez. Jagus után a kéket elhagyva sosemjárta rész következett. Csurgó-kútnál rátaláltunk a harmadik Mária-képre egy kopjafán, amit a Kisnánai Szlovák Klub állított pár éve. A harmadik Mária-képet elhagyva állatkoponyát találtam, így sikerült egy Lenni vagy nem lenni? címû fotóval terhelni fényképezõgépem memóriakártyáját. Késõbb elhagytunk egy romosan is szép vadászházat, majd a Jóidõ-kúthoz. érve forrásvízzel oltottuk szomjunkat. Ismét találkoztunk az országos kékkel, amit egy lápos vidékre emlékeztetõ rövid szakasz megtétele után végleg elhagytunk, de elõbb még megálltunk a Jóidõ-nyaki régi Mária-kép helyénél is egy gyors fényképezés erejéig. Sietõsen folytattuk utunkat Recsk felé, közben Kreicsi Gáborral, a túramozgalom gazdájával telefonon beszélve megállapodtunk, hogy nem vár ránk, a kitûzõket a vasútállomáson megtaláljuk. Recsk határában az utat teljes egészében lezárták gallyakból rakott barikáddal, kénytelenek voltunk a bokrokon átküzdeni magunkat, hogy kiérjünk egy irtásos mezõre, ahonnan karnyújtásnyi közelségbe kerültek Recsk házai. 17 órára értünk a vasútállomásra, a forgalmi irodában igazoltattam, és megkaptam a kitûzõket is. Volt még idõnk a vasútállomáson egy célfotóra. Negyed hatkor a menetrendnek ellentmondva szerencsére jött egy busz, ami a pihenés felé repített minket.

Mátraháza - indulás elõtt
1. képesfánál
Závoz-völgy - 2. Mária képesfa


Rákóczi jelvényszerzõ túra Kékes-Gyöngyös szakasza
2006.04.02.


Egész éjjel esett, de reggelre szerencsére csak a vizes aszfalt emlékeztetett minderre. Egy budapesti házaspár tartott velem, 9:15-kor indultunk Kékestetõrõl, a Rákóczi-oszloptól. Igen meredek úton ereszkedtünk le Mátraházára, egy kód begyûjtésén túl útközben olyan érdekes látnivalókban volt részünk, mint kis fa ágára húzott pezsgõsüveg, valamint „igényesen” feltüntetett erdõrezervátum jelölés fákon: valami fehér ragacsba a fa törzsén bele volt nyomva egy erdõrezervátum programos címke. Mátraházán palacsintáztunk, közben megvitattuk, hogy izgalmas volt a lejövetel a csúcsról. Innentõl számomra nagyon ismert útszakasz következett. Ebben is van valami jó, fejbõl tudom a hovatovábbot. Utunk következõ állomásán, a Kecske-bércnél nemrég új fahidat készítettek, ezen átkelve jutottunk el a felírandó kódhoz. A Hanák Kolos-kilátó és a Rákóczi-forrás kódjait is feljegyeztük, hosszabb idõre ezután már csak Mátrafüreden álltunk meg, ahol a Szent János-kápolnánál feljegyeztük a feljegyeznivalót. Az erdészeti iskolánál korrektül kifestve találtuk a sárga sáv elterelést, bár ez a korrektség csupán a jelzések kellõ számára vonatkozik, mert a szabványtól formailag kissé eltérõek voltak a jelek. Esni kezdett, szerencsére nem nagyon, és még inkább szerencsére nem is sokáig. Kódfelírást követve a Szent Anna-tónál tartottunk rövidke ebédszünetet, ekkorra az idõ is szebbik arcát mutatta. Túratársaim nem jártak még erre, igyekeztem nekik minél több érdekeset megmutatni. Még a Szent Anna-kápolna dombjában lévõ Remete-barlanghoz is elvittem õket, szerencsére nyitva volt az ajtó, s be tudtunk kukkantani. Vízben állt a barlang, s a vízen egy hatalmas jégtábla úszott. Kissé fáradtan értünk fel a Sár-hegy csúcsára, ahol is legyõzte a fáradtságomat a szemétszedési „ösztön”. Egyszerûen nem bírtam tovább elmenni a sok eldobált mûanyag palack, csokis papír mellett. Nem törekedtem a teljességre, csak az hajtott, hogy ennyivel is kevesebb lesz. Végül is két zacskó szemetet hoztunk le a hegyrõl. A Cseplye-tetõ felett paplanernyõsök repdestek, az egyikük majdnem lezuhant. Arra lettünk figyelmesek, hogy kiabál, majd láttuk, amikor a légáram össze-vissza dobálta, tekergette ernyõjét. Szerencsére sikerült neki megfogni az ernyõt, le is szállt nyomban. Félelmetes egy látvány volt, de szerencsés kimenetellel. Gyöngyösön a Rákóczi-szobornál feleségem várt, örültünk egymásnak, õ sajnos egyik nap sem tudott velem tartani. Túratársaim elõzõ nap bejárták a Parádsasvár-Kékes szakaszát a túrának, így, mint sikeres teljesítõknek adhattam át egy-egy jelvényt.

Kékes - indulás elõtt
Gyöngyös - Rákóczi-szobor - Jelvények átadása



Szõke György