2006. március 19., vasárnap



Nagyon jó volt az elmúlt hét! 15-én a Gyermekvasút nyomában 20 km ttúra. 18-án Mátrahegy – még a 10 km-es szakaszt sem mertem bevállalni, de a párom megcsinálta a 20 km-t. 19-én pedig – mivel nagyon vágytam a Mátrába én is – kinéztük a Kós Károly emléktúrát. Azt olvastam, hogy pár éve még ez is ttúra volt. Itt jöttem rá, hogy jól tettem, hogy nem mentem szombaton a Mátrahegyre. Mátraházára értünk 9 órakor, nem volt a parkolóban senki. Hosszas tollászkodás, pecsételõhely keresés után 9:40-kor vágtunk neki a Znégyzeten. Jó kis leereszkedés, kb. 250 m, patakátkelés sikeresen. A Vízmûnél van egy kis eltérés az OKT atlaszhoz képest, mert nem jön ki a túra kétszer a mûútra, hanem fent megy a kerítés mellett. Az új térképen már jól van. A Nyírjesi eh-nál gyors pecsételés, mert tartottam a sokat emlegetett kutyától, de csak távolról ugatott, nem láttuk. Itt jött be a K, amin szépen felkaptattunk Galyatetõig. A nap idõnként sütött, remek volt, senkivel nem találkoztunk, de kitaposott nyom volt. Galyatetõ elõtt könnyen megtaláltuk a Galya-csurgót, aminek a feliratát kellett bemásolni az igazolófüzetbe. A csurgó az úttól kb. 10-15 m-re van, de nyom nem vezetett oda. Idõnként térdig süllyedve, egymás nyomába lépve közelítettük meg. 1 óra körül értünk fel, gyors üdítõ, pecsételés, sok ember. Az MTSZ bélyegzõ rendben, és már két festékpárna is van a dobozban, sikerült alaposan belenyúlnom, remekül fog! A P+ jelzésen gyors leereszkedés Nagy-Lipótig, ahol az elfordul Parádsasvárra. A kitaposott út arra vezetett. Mi a K+ jelzésen folytattuk, sokkal kevesebb volt a nyom, és jött a hullámvasutazás. Pazar kilátás balra Parádsasvárra és mindenre. A tériszonyomat hõsiesen legyõzve haladtunk, néhol csak kis ösvényen ment az út, jobbra-balra szakadék, idõnként tüskés bozót. A Vércverés végén, amikor egy kicsit megközelítettük a mûutat, komolyan gondolkodtam, hogy feladom és az úton megyek tovább. De aztán gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, és felkapaszkodtunk a Kós Károly kilátóhoz. Siralmas látvány! A szép faszerkezet derékban eltörve és leborulva. Itt egy számot kellett volna leolvasni valamelyik oszlopról, de a helyenként térd fölötti hóban nem találtunk semmit. Fényképeztünk, majd egy nagyon meredek leereszkedés közepén dobtam egy hátast. Elértük a Vörösmarty th-t, ahol 2 db. bélyegzõ+párna kikészítve egy kisasztalra. Ettünk finom juhtúrós sztrapacskát 500 Ft-ért. Még 2 km és 70 m szintemelkedés volt hátra. Ezt is legyõzve 17:40-kor "befutottunk" a buszpályaudvarra, ami idõközben bezárt a bélyegzõjével együtt. Reggel nem volt annyi eszünk, hogy a végére is nyomjunk egyet! Kaptunk egy céges bélyegzõt a parkolónál lévõ kocsmában + fénykép készült a pályaudvarnál. A parkoló megint üres volt. Mivel 17 óra után fel lehet menni a Kékesre kocsival is, felmentünk, gyalog már nem lett volna erõm. A K1-en (én így hívom a Kékest) senki nem volt, teljesen kihalt a sípálya és környéke is, csak mi voltunk. Megsimogattam a követ, végignéztük a fantasztikus naplementét végignéztük és 19 órakor Pesten voltunk. Szombaton a Bakony 25 ttúrát tervezzük, vasárnap a PPU 13.sz.túrát.




Rézike