2006. március 18., szombat



Ott kezdem, hogy ez életem elsõ túrabeszámolója, illetve ez volt életem elsõ teljesítménytúrája is.


2006-03-17: Egyedül vágtam neki a megmérettetésnek, péntek ebédidõben már a buszon csücsültem. Kb 3 órára már Mátrafüreden is voltam. Egy nagyon szimpatikus panziót választottam (Famili Panzió). A hölgy nagyon kedves volt, segítõkész, és a panzió ott volt 5 percre a másnapi rajttól, a Mûvelõdési Háztól is. Azért indultam el már pénteken ilyen korán, mert gondoltam: ha már itt vagyok életemben elõször, nem szeretnék egybõl csõdöt mondani. Ahogy beértem a panzióba, szedelõzködés és terepszemle következett. Hát persze, hogy a másnapi túra kb. 8 km-es szakaszát térképeztem fel, hogy mi fog várni másnap. Minden simán ment, a jelzések tökéletesek voltak, gondoltam: itt holnap tuti nem tévedek el... Na persze túl szép, hogy igaz legyen. Ugyanis a Som-nyeregnél a térképem 3 jelzést mutatott (gondolom másnak is). S-/SO/Snégyzet. Az útmutatóm azt mutatta tovább (és a másnapi térkép is, amit kaptunk a túrán), hogy a sárga vonalon kell menni. Na wazz, az volt a legkeményebb dolog, ugyanis borzasztó meredek volt, és én persze vakon bedõltem a térképnek. Hát meg is szívtam keményen. Az eredmény: kb 20 esés, térdig átázott nadrág ill. cipõ. Szerintem én lehettem arra az elsõ, amióta leesett a hó. :-) Hát mondtam ha holnap is erre kell menni, én menten betojok. Mire fölértem a Kékes tetejére, már 6 óra volt. Sötétedett is, elkezdtem parázni. Szerencsére útbaigazítottak, azt mondták 5 perc múlva indul vissza a busz Füredre, több se kellett, rohantam mint a nyúl. Szerencsére elértem és szedett-vedett állapotban haza is értem nagy megkönnyebbüléssel, és a holnapi túra szép gondolataival.


2006-03-18 szombat, a túra napja.
8 órakor már beneveztem a 20 km-es távra, gondoltam elég lesz ennyi elsõre. Utólag azt mondom, igazam is volt. Megkaptam a kézikönyvet, induláááás! 8:05-kor indultam el a már ismerõs útvonalon, tudtam elõre: mi lesz a keményebb rész, és mi a könnyebb. Az elsõ EP. hamar jött, a Muzsla-tetõn vártak a pontõrök. Itt nem is teketóriáztam sokat, indultam is tovább. Hamarosan következett a Rákóczi-forrás. Itt ágazott el a 40-esek útvonala, de mivel én 20-as voltam, folytattam utamat a S- jelzésen. Ez még egy könnyû rész volt, nem is sejtettem, hogy hamarosan brutális emelkedõk lesznek. De hát a Mátra az Mátra. Elõtte még Mátraházán volt a következõ EP. A pontõrök csokival fogadtak, felvetettem 2 érdekes kérdést is nekik. Az egyik az volt, hogy mindenki a sárga háromszög jelzéstõl jött, egyedül én voltam becsületes, mert én a megadott sárga vonalon jöttem. :-) A másik kérdésem, visszagondolva a tegnapi bemelegítésre: megkérdeztem, hogy a Som-nyeregnél, ahol tegnap eltévedtem, merre is kellett volna menni. Hát a körön kellett, nem a vonalon. (Persze a térkép mást mutatott megint...) Megköszöntem az útbaigazítást, és indultam tovább. A Som-nyeregtõl indult a kemény rész. A hó ki se volt taposva, szegény turisták maguknak vágták szinte az utat. A Pisztrángos-tó (EP.) után a K+ jelzésen nagyon nehéz volt a feljutás, egy kínszenvedés volt (nekem), mire felértem a Kékesre, ez volt a legnehezebb rész a túrán, de a Kékes étteremben megnyugtattak, hogy ennél csak jobb lehet már. Fel is tankoltam ott, a választék talán itt volt a legjobb (alma, kivi, citrom és forró citromos tea). Innen már csak lefele vezetett az út, kb. 8 km volt még Mátrafüred, persze az út nem volt kitaposva, a végén már nem is érdekelt a dolog, csak mentem, nem számít, hogy minden átázott. És nemsokára elérkezett a cél, a Mûv. Ház, ahol beregisztrálták az adatokat (ha jól tudom, 3,9 lett az átlagsebességem). :-). Futni egyelõre még keveset futottam, sõt szinte semmit, de hát elsõre az a lényeg, hogy gyalog teljesítsem a távot, a futás ráér. Az idõm is tetszett, ahhoz képest, hogy ez volt az elsõ, az idõm 5:08, ami ugye jóval a szintidõn belül volt. Megkaptam az oklevelet és a kitûzõt, és büszkén indultam haza, gondolva arra, hogy jövõre lehet a 30-asra jövök, és bízom benne, hogy még jobban szerepelek.


Összesítve: nagyon jó túraidõ volt, jó, nem mindenhol, volt ahol 80 cm-es hóban mászkált az ember, szimpatikus emberek és sikerélmény. Jövõre ugyanitt!




RushBoy