2022. szeptember 24. szombat (38. hét) van, köszöntjük Gellért, Mercédesz nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Mátrahegy 40

2006. március 18., szombat



Hajnal 3:30-kor már ébren feküdtem az ágyamban és vártam a vekker csörgését. Mostanában nagyon jó a belsõ órám. 4:05-kor indultam Dinnyéékhez, akik néhány perc késéssel meg is érkeztek. A korai kelés oka az volt, hogy pygmea nem velünk jött a Mátrába, hanem vonattal az Aranyszarvasra. Elvileg felvettünk volna még valakit, akit végül mégsem, így elmentünk a Keletihez, majd Sanciékhoz legalább 10 perccel korábban érkeztünk. Felvettük Sancit és Aleszkát, majd c20xe túratársat, és nekivágtunk az M3-asnak kisebb keringés után.


Mátrafüred elég közel van, így tankolás és a most már szokásommá váló jégkrémfalás után bõven 7 elõtt megérkeztünk. Persze már ismerõs arcok fogadtak. Felvettem cipellõmet és rákészültem a túrára. A regisztrációnál a sor elejére kerültünk, így megkíméltük magunkat a túra egyetlen gyenge pontjától is. 7:00-s idõvel el is rajtoltunk.


Nagy pozitívum, amikor a ház elõtt indul a jelzés, nem kellett semmit keresgélni, ráálltunk a zöldre, és követtük Budai-HG-éket, így eltévedésrõl szó sem lehetett. Kicsit azért meglepõdtünk a tempón, az elsõ, majdnem 2 km-re levõ Muzsla pontra (két Muzsla van, ez a másik) jó negyed óra alatt érkeztünk. (7-8-as átlag felfele??)


Az itiner nagyon korrekt, a külsõ borító vastagabb papírból készült, ezt máshol is bevezethetnék. A pontokat kis tábla jelezte 200 m-rel korábban, majd a ponton újabb táblán tanulmányozhattuk a szint- és távadatokat. Profi. A második pont egy étterem teraszán volt. Sanci elment sörért, HG pedig megtudta, hogy a következõ ponton csoki lesz, ezért el is viharzott. Szóval kis csapatunk leszakadva sétált a hóban. Egész jó idõ volt. A Köves-bérc ponton a csoki nem a megszokott igénytelen 20 Ft-os Tesco szelet volt, hanem néhány kocka egészmogyorós Milka! Itt már tudtam, hogy ez egy valóban igényes túra. Sokszor csak néztük, ahogy pofátlan módon sorra vágják le a kanyarokat a túratársak. Én végig igyekeztem a szabályos útvonalon haladni.


Kezdõdött az elsõ kemény mászás, fel a Galyatetõre. Picit megizzadtam. Magamra maradtam egy szakaszon, szóval kipróbáltam, milyen mp3-at hallgatni útközben. Nem rossz, csak így a természet hangjait nehéz érzékelni. Szerintem továbbra is csak vésztartalékként hordom magammal az iPod-om. Galyatetõn nápolyit kaptunk, és pihentünk pár percet. Lefele Dinnyével találkoztunk, akin látszott, hogy fel fogja adni. :(


Parádsasvárig lefele sétáltunk, a település szélén kocsmába botlottunk, szóval sörrel a kézben sétáltunk el az üveggyár mellett. A kajapontot elérve még biztosabb voltam benne, hogy ez bizony egy jó túra. Kétféle hagymát pakoltam a dupla margarinos kenyerembe, majd érdeklõdtem, hogy melyik a jobb lekvár a két típusból. A válasz: elõször az egyik, utána a másik. :) Nem hagyhattam ki tehát egyiket sem. A zsemléim meg ott szomorkodtak a táskámban. A falatozás után nekivágtunk a következõ hegynek, a közeli ponton lyukasztottunk a szúróbélyegzõvel. Parádóhutába érve a ponton arra jutottunk, hogy bár még idõben vagyunk, bele kell húzni, mivel itt kezdõdött a túra legnehezebb szakasza. Másztunk a hóban, hamarosan hátam mögött hagytam társaimat, féltem, hogy nem lesz meg a túra. Na, ezért utólag meg is kaptam a magamét, miszerint patkányként hagytam el a süllyedõ hajót. Ez van. :)


A Pisztrángos-tó nincs alacsonyan, de szükség volt az itt kapott szõlõcukorra, mivel a kék +-en fel kellett sétálni a Kékesre. Tudtam, hogy meredek lesz, ezért nem is számítottam semmire, csak lépegettem egy szép kutya nyomában. Itt már végig ki volt taposva egy keskeny sáv, csak a lefelé jövõk kavarták fel kicsit a havat. A végén szinte mindenki levágta az utat sajnos, én az elõttem haladó UKK tagok nyomaiban küzdöttem magam elõre a kék +-en. Komolyan mondom, élveztem a térdig érõ havat, a botom néha teljesen elmerült. Hamarosan fenn is voltam. (Azt mondjuk nem értem, hogy kinek jut eszébe egy szép mátrai túra közepén pártok nevét a hóba írni...)


Persze még közel sem jártam a csúcson, innen jött a kék -, amit már lassabban teljesítettem. A Kékesen utoljára a Mátrabércen voltam tavaly, akkor nagy meglepetésünkre itt még hófoltokat találtunk. Idén szerintem még bõven lesz itt hó április végén. A ponton elárasztottak finomságokkal, ettem citromot, narancsot, kivit (!), almát, ittam teát. A saját bögréért egy kis csillagot kaptam a rajtszámom mellé, ennek nem tudom, mi volt a jelentõsége. Amikor továbbindultam, megérkeztek Sanciék is. Kis keresgélés után meglett a zöld, még volt 2 és negyed órám, biztos voltam benne, hogy meglesz a túra szintidõn belül. Elindultam tehát lefelé. Minden jól ment, csak a kezem fázott, de durván. Kifejezetten fájt, próbáltam mindenféle módszerekkel melengetni. A nagy hó folyamatosan csökkent lefelé. Igyekeztem nem követni a levágásokat, az utolsó pont elõtt ez sajnos nem sikerült. A célig eljutva szinte teljesen elfogyott a hó. Órámra nézve örömmel tapasztaltam, hogy a BükkiKi-vel szinte azonos, 10:19-es idõt mentem. A célban számítógépes rendszer számolta ki a szintidõmet és a sebességemet. Profi. A kitûzõ más, mint a többi túrán megszokott, de szerintem szép. Az ezüstös oklevél is.


Gyors átöltözés a kocsinál (a zoknimból megint rengeteg vizet csavartam ki), majd a többiek is beértek. Én a hozott zsemléimet turbóztam fel mustárral, ketchuppal, hagymával, paprikával, a többiek nekiálltak a virsliknek. Az én pár virslimmel végül HG-nek kellett megbirkóznia, sikerrel. :)


Ittam meleg teát, majd lassan indultunk is haza. Remek túra volt!




Sir Dan

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESÕ


településen

HIRDETÉS

Szállás AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATNK

PARTNER

Jooble álláskeresés
Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplõ tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítõk engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum

Oldal tetejére