2022. augusztus 18. csütörtök (33. hét) van, köszöntjük Ilona nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Téli Mátra 42 (2006)

2006. január 28., szombat



Még péntek este speti2-vel lementünk Mátrafüredre, hogy túrázzunk pénteken is egyet. Így a tornateremben is aludtunk vagy 150 társunkkal egyetemben. :) Ismét nagy volt a tömeg, de hála az egész heti munkának hamar, már 10 körül eldõltünk és aludtunk. Reggel fél 6 körül keltem fel, majd gyors pakolás, reggelizés és készülõdés a túrára! Így nagy nehezen végül is 7-kor sikerült is elrajtolnunk. Mindenütt sok topikos.



Lajosháza felé szép az idõ, kel fel a nap és nincs sok hó, és ami van, az is le van taposva. Itt még a pont elõtt elhagy minket sétálós bácsi, Vadmalac és egy rakat futóbolond. Nagyon szép a tájék, de talán változatlanul nem 6.3 km ez a távolság.



Egy gyors pecsételés után irány Mátraszentimre. Hosszan a régi kisvasút nyomvonalán mindenütt a teljesen megfagyott patak mentén! Nagyon szép volt és minden egyes átkelésnél nagyon csúszós. :) De szívesen kisvasutaznék arrafele... Itt elég gyorsan haladtunk, hisz a terep könnyû volt a szintemelkedés ellenére is. A volt kisvasúti végállomás utáne gyre jobban emelkedett a terep, de a nap is kisütött ismét, így a jókedvvel nem volt gond. Speti hasít elöl, én meg ütemes tempóban követem. Sorra hagyjuk le az embereket és fotózgatjuk a tájat. Megéri. Ilyenkor érzi azt az ember, hogy miért is túrázik. Szép.

Ennél már csak Mátraszentimrén volt szebb a korlátlan teaszolgáltatás! És nemcsak szép, hanem finom is... :) 5 tea leborítása, meg némi kaja elpusztítása után irány tovább.



Piszkés-tetõ felé az elég kemény emelkedõn felfele masszív lihegés és kissé kellemetlen porhó volt. Piszkés tetõ után utolértem vakond87-et és barátnõjét, Zsuzsit – innét egy darabig velük mentem. Galyatetõre felfele a kilátás szép volt. Nagyon szép. Nem volt hideg süt, a nap és tiszta az ég. :) Mi kell más? A ponton gyors pecsét után voltaképpen egybõl mentünk tovább.



Innét nagyjából kényelmesen haladva már több idõ is jut a nézelõdésre és a fotózásra... :) A Nyírjesi erdészház elõtt tisztán látszott a dombtetõrõl a Kékes! Húú de messze van. :) A Csór-hegy oldalában haladva egy kicsit nagyobb a hó mint eddig volt, bár ez inkább csak bokaforgató, de semmi esetre sem nehezítõ tényezõ. Száguldunk tovább, hisz jó lenne 12 elõtt a Vörösmarty fogadóhoz érni, ahol a meleg leves várja a megfagyott túrázókat. :) Rendesen haladva a jelzésen tovább! (nem a betonon!) nemsokára el is érjük a Vörösmarty fogadót.

Egy kicsit leülök, így kellemesebb levesezgetni, de alig 10 perc után indulunk tovább, mert odafagyunk, ha még maradunk pár percig. Az átázott cipõ valahogy nem komfortos a mínusz pár fokban. :)



A Pisztrángos-tó felé elõször jól járható az út. Nekem ez eddig mindig szenvedés volt, de most 36 perc alatt oda is érek – igaz nem 5 el haladva, szal ez a 3.2 km-es távolság valahogy ismét nem igaz... Na mindegy. Pecsételés és irány fel a Kékes felé – túránk utolsó nagy erõpróbájára...



Huh, ez sose egyszerû. Igaz, ha éppen van ideje az embernek és körülnéz, akkor megállapíthatjuk, hogy szép a tájék és bionymeredek is – bár ehhez különösképpen nagy megfigyelõképesség nem kell. :) Érzi az ember. Szép lassan 10-15 méteres sorok alakulnak ki, és meglehetõsen furán néznek ránk, amikor ki-kitörünk mellettük és a nagy hóban elõzgetünk mindenkit. Itt kissé lemaradtam, mert egy nagyobb sor mögé beragadtam. Igaz, az elsõ adandó alkalommal mentek fel a levágáson, így volt alkalmam megelõzni õket. :) Vicces... én a szabályos úton sokkal gyorsabb vagyok, mint õk a levágáson. Habár ez nem is csoda, hisz ott nagyon csúszik, nagyon meredek és még a sor is nagy...



Felérve a nyeregbe még tudom, hogy nagy még a hegy... Sok az ember, tiszta tömeg. :) Innét a kéken mit ne mondjak, elég nehezen jutok föl. izzadok rendesen és néha félre félreállok pihegni. Igaz, ezzel nemcsak én vagyok így, hanem Walter is meg sok ismeretlen ember... De csak felérünk a síházhoz, ahol egy tea ledöntése után még a szokásos csúcsfotóm és irány lefele. :) Meglepõ módon a talaj nincs nagyon agyoncsúszkálva, így fenékre esés nélkül jutunk le a piros kereszten a pirosig. Habár elõre aggódunk, hogy ott hogy fogunk egy helyen átjutni,de simán. a szervezõk(?) raktak ki egy kötelet, így le lehet jutni, hogy átmenj a hídon és elõtte ne törd össze magad. Kötél nélkül ez macerás lett volna... Egyre kevesebb a hó és egyre több a jég. aminek a tulajdonsága, hogy csúszik, így néha vicces mozdulatok kíséretében jutunk el a Gyökeres-forrásig ahol egy JÓZAN pontõr fogad minket... :)



Itt elhagyom spetit, mert a célom, hogy ha már itt, akkor 8 órán belül érjek be, így néha bele-belefutva és gyorsan menve vagy 50-60 embert megelõzve érek be Mátrafüredre, ahol pont a kamerák elõtt sikerül egy nagyot esnem. :DDDDD



Bent Mátrafüreden az abasári leágazó elõtt értem utol berzso-t, aki jót mosolyog azon, hogy én futok :) és lebolondoz persze. :)

Innét vele megyek már be a célba, végül is 7:53-as idõt teljesítve. Így elértem a 15:30-as hazafelé tartó buszt is, így fél 6 elõtt már itthon is voltam. :)



Szép volt. Jó volt. Mátra volt.
A Mátra ilyenkor csodálatos... és most se csalódtam benne. Tény, hogy ez a 4. évem a Téli Mátrán és még sose volt ilyen könnyû a terep. :)

Köszönöm Mátra.





Vlaszij
 
Vlaszij képtára

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESÕ


településen

HIRDETÉS

Szállás AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATNK

PARTNER

Jooble álláskeresés
Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplõ tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítõk engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum

Oldal tetejére