2005. szeptember 17., szombat



Nos, végülis emellet a túra melett döntöttem még annak ellenére is, hogy a Papi pipa telejsítésével a Zselic túrázója lehettem volna. Sebaj, még lesz alkalom.


És tavaly a Bajza 35 a legjobb túráim közé tartozott!!!!


Nos, hajnali 2:50-es ébredés és 3:46 kor már döcögött is velem a 956-os busz a Keleti felé. Jegyzem meg: a BKV-nak az új éjszakai járatai isteniek!


4:35-kor indult a vonat. Egy kis olvasás, alvás és rövid gyaloglás után 6:10-kor már a Bajza József gimnázium ajtaján léptem be, ahol nagy örömmel fogadtak, mint az elsõ nevezõt! :)


Kis totojázás és 6:15- kor rajt.
Tavalyhoz képest annyi változás, hogy nem a betonon kell kimenni a városból, hanem a Zagyva gátján. Jópont.


Az idõ: kicsit borult és hûvös.


3 km gátazás után szerencsére lekanyarodtam, mielõtt elkezdtem volna unni, és irány a gombosi Öregtölgyes. :) Egy kis szõlõ útközben (jókedv), és így hamar eltelik az a 7 km kábé, ami a pontig van... Pontõrök megörülnek nekem és le is fotóznak, mint elsõ arra járót. Nem túl nagy lelkesedéssel a tanösvényt is végigjárom, de mivel van még sok-sok km hátra, így annyira nem figyelek rá... De a pecsétet így is megkapom, és irány tovább.


Az idõ: borult, de kellemes.


Innét kicsit monoton a dolog, mert vannak igen hosszú egyenesek benne... 1 óra csak az orrom után, de sebaj - elszórakoztatom magamat azzal, hogy ma az isten tudja hányadik fácánt riasztom fel, és hogy nem is olyan unalmas ez az egész. Pedig az.:) És egy jó kis kapaszkodás fel a Kopasz-hegyre, ahol utolér két biciklista srác. A kilátás gyönyörûséges.


Az idõ: oszlik a felhõzet!


Innét a Somlyó csak egy kellemes séta immár sok emberrel megspékelve, hisz itt már a kisebb távok is csatlakoznak hozzánk! A Somlyó alatt finom zsíros kenyér, az ásványvíz- és vízvételi lehetõséget kihasználva másztam meg a hegyet immár szikrázó napsütésben!!! 3. ep. Rengeteg, rengeteg emberrel!


Az idõ: szikrázó napsütés, dögmeleg.


Széles-kõ felé haladva a nap megint elbújt mintha csak bujkálna elõlem. Az embertömegek egyre jobban jelen vannak és egyre több az iskoláscsoport, így rendszeresen elõzgetem a népeket, de sebaj. Öröm a sok túrázó!!!
A Széles-kõre felkaptatva egy gyors pecsét után irány tovább, közben gyönyörködés a nagyon szép tóban és kilátásban... és ellenállhatatlan vágy arra, hogy piknikezzek. :)


Az idõ: hááát... borul...


A Hármashatár felé haladva semmi érdekes, hisz csak pár kilométer az egész, így ott vételezve egy pecsétet és egy pogácsát irány tovább a rózsaszentmártoni pincék felé... és akkor a meglepi... a hegyen átbukva ami látvány a szemem elé tárul, az nem kicsit durva... Sötétség. Vastag felhõtakaró és fekete... na el fogok ázni, mondom... Leballagva a pincékhez pecsételek egyet, és irány tovább Hátha....


Az idõ: nagyon aggasztó.


És nem... az ég leszakad. A Balaton 15 perc alatt a nyakamba szakad. Valami brutális kis esõ kap el, persze az esõkabátom otthon figyel... igaz, pár perc múlva már nem számít... Tovább küzdve az elemekkel elérek a Nagy-völgyi pincesorhoz, ahol pogácsa és bor várja a fáradt és kissé elázott túrázókat... Pecsétet meg pogácsát kértem, és egy darabig el is ücsörögtem a ponton... hátha... és lõn, mire továbbindultam, sehol az esõ. :) Sõt felfelé haladva a szõlõdombon elkezdtem megszáradni. :-) vannak még csodák, mondtam... :-D Innét figyelmeztettek az eltévedésre, de szerencsére tavalyról emlékeztem, így nem sikerült eltévednem a kritikus helyen, csak ott, ahol már nem kellett volna: a Kecske-kõre felmenõ úton. Így begyalogoltam véletlenül Szücsibe, majd a hegyet utólagosan sikerült toronyiránt megmásznom, ami nem kevés vízzel járt az aljnövényzetbõl. És újra elkezdett esni...


Az idõ: megint esik.


Fent a pontnál már megint szakadt az esõ, és itt jövök rá, hogy még mindig elõl haladok... :-) Innét le a Bajza-házhoz esõben, ahol egy-két percet ücsörögtem és nézelõdtem, és irány tovább egy újabb állítólag kritikus szakaszra...
No persze közben megint elkezdett esni, így immár aznap harmadszor áztam el... remek, remek. :-D


Itt egy szakaszon egyáltalán nem volt út, de még nyomai se voltak. Egy kerítés mentén kellet felmenni - hát mit mondjak. nem volt gyenge dolog... magas aljnövényzet, rengeteg víz és szúrós dolgok... de legalább – mertesett – bogarak nem voltak. :-))) Fent a hegy tetején (!) szeméttelep közvetlenül a tó fölött (!!!). Érdekes. Benézek: egy kutya – akkora, mint egy bölény, így gyorsan kissé sietõsre vettem a ritmust, mielõtt a kutya kiszúrt volna magának... isten ments. Már a bejárat elõtt is elhaladva hallottam, hogy közeledik az ugatás... na akkor asszem már futottam. :-D De szerencsére hallottam mögöttem a „Gyere ide!” felszólítást, így élek. :-D
Innét végig murvás, betonos úton a Szoótanyára tartottam, túrám 10. ellenõrzõ pontjához. Itt ismét pogácsával, vízzel és sok jó szóval vártak. :-) Nagyon kedvesek voltak itt is a pontõrök – mint mindenütt! Itt derült ki számomra, hogy még mindig elöl haladok, és alig indultunk a 60-as túrán... :-(


Az idõ: melegedik – napsütés és száradok. :-D


Innét tényleg nagyon szép tájékon vezet az utam – igaz: itt is mindenütt napraforgómezõk meg egyebek, de szép nagyon. Vissza lehet tekinteni az eddig megtett útra – gyönyörû... Ecséd felé haladva ismét nagy-nagy szõlõsbe botlottam és kajolgattam is rendületlenül belõle. :-) Ecsédre belépve megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a sarki játszótéren a hintához erõsítve egy rúdon nagy NORVÉG lobogó van. Miért is? Nemtom. Végiggyalogolva a nem kis falun megtalálom az iskolát, ahol halálosan unatkozó pontõrökbe botlok... ez nem is csoda. :-) És itt derül ki, hogy végülis négyen vagyunk... Persze itt is kaja és ital és jó szó fogadja az embert, és itt töltöm el elsõ nagyobb pihenõmet: 15 percet... :-) Jólesik...


Az idõ: bíztató – semmi felhõ, amerre megyek. :-)


Itt még kimegyek a Mária kápolna felé. Elõre szólnak hogy ne nézzem a térképet, mert véletlenül rosszul lett berajzolva. Oké, nem nézem, követem a jelzéseket, amik egyébként az úton végig tökéletesek voltak. A Mária kápolna gyönyörûen felújítva – igaz, még közel se készen ácsorog rengeteg szõlõ közepette. :-) Innét még. 15 km egyhuzamban... legalább. Pontosat nem tudok mondani, mert igazán nem volt a túra lemérve... Halálosan unalmas volt egy idõ után, ide a közepébe nagyon elkelt volna még egy pont... de sajnos nem volt, így mentem, csak mentem, mentem... Volt hogy egy órát mentem egyenesen... szal nem volt mozgalmas. Nehezen fogytak a kilométerek... de szép lassan megtörtént a csoda. :-) És igen, visszatértem a reggeli utamhoz!


Na itt úgy döntöttem: agonizálok egy sort, mertkivoltam. :-) Sikerült. 5 perc ücsörgés és buta fejjel való bámulás segített... Innét már nincs sok, 5 km max... :-) Visszaérve a gátra – ahol még mondjuk 2,5 km várt rám – ahogy felléptem rá immár tök szárazon ,de fáradtan, az esõ elkezdett esni aznap immár negyedszer, negyedszer (!) eláztatva engem – igaz, ekkor már tök immunis voltam és tök bamba, így csak mentem, mentem, mentem és megpillantottam fél 7 kor az iskolát. :-) Beléptem. Egybõl hellyel kínáltak és megvolt. :-)))))


Végülis elsõként értem be,de egy futósrác jött utánam már fél órával. 12:21 alatt tettem meg ezt szép túrát. Voltak némi hiányosságok sajnos benne és túl sok volt az esõ, de az ellátás tökéletes volt, és ez a túra sokkal többet érdemelt volna, mint 4 gyalogost... és 4 biciklistát. õk 30-30-ra számítottak... Szal a célban így volt babgulyás bõven. :-D BÕVEN! – és még a vasúthoz is kivittek kocsival. Szóval rosszat így már nem is tudtam mondani rájuk. :-)


Köszönöm a túrát!



Vlaszij