2005. augusztus 15., hétfõ



Nem akármilyen napot tölthettem nemrég szeretett hegységemben. Nem akármilyen volt a feladat... és nem akármilyen a társaság.


A történet valamikor tavaly kezdõdött, amikor kapcsolatba kerültem a Hatvani Környezetvédõ Egyesülettel, valamint ifjú mátrai botanikusokkal. Már akkor megfogott az elhivatottságuk, a fantasztikus ismereteik a növények világáról, a Mátráról, a természet csodáiról.


Eltelt egy év, segített a véletlen is, és három ember – botanikus, környezetvédõ és földmérõ – elindult, hogy kiderítsenek valamit, amirõl úgy gondolták: nem jó ez így. Arra voltak kíváncsiak: vajon tényleg olyan meredekek egyes lejtõk a Mátrában, ahogy a hivatalos nyilvántartásokban – nevezzük nevén: erdõállomány-gazdálkodási tervekben (erdõtervekben) – olvasható, netán meredekebbek, esetleg lankásabbak-e azok. Fontos kérdésnek tartják ezt – különösen mostanság, amikor egyre több gondot okoz a hirtelen lezúduló csapadék, amikor erdeink egyre sivárabbak, amikor egyre szembetûnõbbek a hatalmas sebek a hegyoldalakon...


A botanikus a térképészeket megszégyenítõ alapossággal számította ki az elõzetes adatokat, készítette elõ a nap menetét. A földmérõ kíváncsian várta: merre, hova visz majd az útjuk, milyen extrém helyeken kell majd kipróbálnia mûszerét. A környezetvédõ érezte, hogy nem lesz hiábavaló ez a nap; tudta, hogy a számok nem hazudnak.


Útjuk akaratlanul is a Kalló-völgy oldalában vezetett, és a már ismert, de meg nem szokható látvány megállásra késztette õket: miért ne mérjenek itt is egyet? Meredeknek, nagyon meredeknek tûnt ez a tarvágásos oldal, de a szem néha csalóka: a vártnál kicsit kevesebbet, 30 fokot mutatott a mûszer. Közeledve a Négyeshatárhoz – sõt, el is hagyva azt – a botanikus mesélni kezdett. Mégpedig arról: miért oly sivár itt az erdõk alja, miért bukkan elõ sokhelyütt a csupasz sziklafelszín, miért kopasz a fák törzse, miért nincs cserjeszint. Azért, mert sok a vad – fõleg a muflon. Ez sincs így jól. Felélik, eltiporják õshonos növényeinket, ezáltal csökkentve a természet éltetõ változatosságát, és teret, elõnyt adva a betolakodó, behurcolt invazív, degradációt tûrõ fajoknak... A Kékesrõl DK felé lefutó völgyek és gerincek mentén 27-38 fokos lejtéseket mértek, többségében a magasabb értékekkel. És mindenhol a vadak nyomát látták...


A Markazi-kapu elõtt Dezsõ bácsival találkoztak, akinél a földmérõ egy idõben még erdészgyakornok is volt... A Hurok út környékén tájfutókat láttak, bár csak gondolták, hogy futók, mert bizony mindegyikük elmélyült térkép-bogarászásban volt. A Som-hegyi erdészháznál az erdei munkások hitetlenkedve fogadták, hogy lefelé keresik a hegyet – na igen; õk nem tudták, hogy itt is lejtõszög-mérés következik, mégpedig alulról. 32 fok – elég meredek, és itt is bõven látszik a vadak „mûve”. De mi látszik még? A Kékes északi oldala az ERDÕREZERVÁTUMMAL! Messzirõl is jól észrevehetõ az ottani – lékekkel, hatalmas lombkoronákkal, egymásra nem hasonlító foltokkal büszkélkedõ – koronaszint, mely a természetes erdõk jellemzõje. Az, amit alatta és másfelé láthatunk, hozzá képest csak sivár kultúrerdõ. A Nagy-lápafõ és a Nagy-Lipót páratlan kilátást nyújtó oldalában (na igen, a tarvágásoknak némi elõnyük is van...) ugyancsak jóval 30 fok fölötti értékeket mértek; csakúgy, mint a Mátra-bérc déli oldalán, vagy „a napot betetõzõ” Cseternás-völgy keleti részén. Utóbbi hely oly meredek és lepusztított felületû volt, hogy a mûszernek sem volt könnyû megteremteni az egyensúlyi helyzetet. Na de mégse ez legyen a nap utolsó momentuma, megcsodálták hát a Nagy-Halmaj rétjének hatalmas tölgyét, kékperjés tisztását, kornistárnicsos színkavalkádját.


S hogy miért ilyen fontos a 30 foktól meredekebb lejtés? Nos, erdészeti berkekben létezik egy szakmai ajánlás, amely arról szól, hogy ilyen lejtésviszonyok között már nem célszerû erdõgazdálkodási tevékenységet folytatni, vagyis az erdõk hármas funkciójából a véderdõ jelleget kell kidomborítani. Véleményünk szerint ennek az ajánlásnak fokozottan érvényesnek kell lennie természetvédelmi területen, így a Mátrai Tájvédelmi Körzetben is. 9 mérési helyszínünk közül 7 ilyen területre, ezen belül pedig 5 helyszín fokozottan védett területre esik... Erre a tényre szeretnénk felhívni a figyelmet tevékenységünkkel.



Simon Péter