2005. augusztus 06., szombat

Tisztelt Olvasók!
 
2005 augusztus 6-13-ig egy csodálatos hetet tölthettem kettesben barátnõmmel a Mátrában.Szállásunk egy magánszállás volt Parádfürdõn.
A nyaralás rendkívül jó és szép volt, nagyon tetszett a Mátra. Rengeteg helyen jártunk: Parádfürdõ, Parád, Parádsasvár, Mátraszentimre, Mátraderecske, Mátrakeresztes, Mátraháza, Kékestetõ, Sirok, Recsk... stb.
Sajnos a rossz idõ nem tett annyi túrát lehetõvé, amennyit terveztünk. Túrázásainknak a táj szépségeinek megcsodálásán kívül két fõ célja volt: teljesíteni a Parádi-Mátra látványosságai túramozgalmat, illetve minél több helyet felkutatni és megnézni a Várak a Mátrában túramozgalom pontjaiból.Nos, ez utóbbi túramozgalommal kapcsolatban viszont vegyes érzelmünk támadt. Utólag persze az élmények megszépülnek, de akkor valahogy nem így éreztünk.Beszámolónkkal fõként e túramozgalom folytatóinak szeretnénk segíteni, illetve minden olvasónak egy kis szórakozást nyújtani.

Bevallom, néha (sokszor) emlegettük a jelvényszerzõ túramozgalom kitalálóját, Szádeczky-Kardoss Gézát (de nagyon) – különösen a Mátraszentimrei Óvárnál. De ennyire ne rohanjuk elõre az idõben.

Elsõ „komolyabbnak” mondható kirándulásunk a mátraderecskei Kanázsvár volt. Itt csak a hegyre való felmászás, ami megterheli a túrázó bokáját. Nem vészes, kicsit csúszik, de egy jó túrabakancsban (na ez nem volt nálunk) fel lehet kapaszkodni. Esõs idõben viszont nagyon csúszik a hegyoldal.

Második, hosszabb túránk a domoszói Oroszlánvártól a Hármashatár erdészházig tartott. Ez egyébként a Kéktúra-útvonal egy része. Nos itt már éreztük a bakancs hiányát, akármilyen jó sportcipõ is volt rajtunk. Elég meredek kaptatók vannak. De még ez is elviselhetõ volt – sõt útközben négy õzet is láttunk.

Eljött az utolsó elõtti nap. Terveink szerint Mátrakeresztesrõl Ágasvárig, majd vissza. Az valami kegyetlen, oda felmászni. Judit útközben szerzett egy bokarándulást, így az Óvár csúcsára nem mászott fel velem, de szerintem nem is tudott volna. Az út, amit a túrafüzetben javasolnak, nem igazán jött be. A zöld kör jelzések alig láthatók, keresni kell össze-vissza – különösen a rétnél. A kitaposott utat se látni, mindenfelé másfél méteres „csalánerdõk” és tüskés bokrok vannak.
Jó néhány napig viszkettek a combjaim. Nyugodtan bele lehetne írni a könyvbe, hogy dzsungelkommandót és sziklamászást kell játszani. Itt szeretnék írni egy tanácsot: Aki az intõ jelek ellenére elmegy az Óvárhoz, az biztos elmegy Ágasvárra is. Nos a javaslatunk, mely egyben tapasztalat is, a következõ: Mátrakeresztesrõl ne a zöld kör útvonalán (Óvár irányába) induljanak el a kedves túrázók. Inkább a piroson felfelé addig, míg a piros kereszt útvonal nem lesz balra. Igaz: kaptató az út felfelé, de nem annyira veszélyes és nehéz, mint a zöld kör. Idõben is rövidebb. Aztán – mivel a kereszt újra belefut a pirosba – azon el lehet jutni Ágasvárra. Innen pedig sokkal lazább, majdnem sík út vezet az Óvárhoz (kivéve annak, aki felmászik a tetejére). A zöld körön három óra volt az út az Óvárig (mi sajnos csak lefelé jöttünk az általunk sokkal jobbnak vélt úton). Szegény Juditot az Óvárnál lent hagytam, Walki-Talkin keresztül tartottuk a kapcsolatot, amíg felmásztam. De ezek a kis rádiók nem szeretik a hegyeket, így félútnál megszakadt a kapcsolat. Mikor már visszafelé másztam és újra volt kapcsolat, szegénynek már remegett a hangja és majdnem sírt. Feldagadt lábfejjel elindult utánam felfelé megkeresni, hogy nem estem vagy csúsztam valahol le a gerincrõl...

Szerintem ezen a részen nem csak nehéz, de veszélyes (!) is a terep. A jó túrabakancs elengedhetetlen. Nem tartom magam egy puhány gyereknek, de ez tényleg nehéz terep. Sokat segített volna, ha a piroson megyünk fel. Egyrészt Judit lába valószínûleg nem rándul ki, másrészt sokkal több erõnk marad. Harmadrészt idõben legalább egy-másfél órát spóroltunk volna. Gondolkoztunk, hogy visszafordulunk, de végül is átgyalogoltunk még Ágasvárra. Itt is vigyázni kell a várhoz való felmászásnál.

Õsszel és tavasszal biztos nem lett volna ennyi csalán, viszont akkor az esõ áztatta talaj miatt veszélyesebb a túra.Összességében a Mátra nagyon szép. Jövõre újra ellátogatunk oda, és folytatjuk túráinkat.
Remélem: egy picit segítettünk, vagy legalább kellemes olvasmányt nyújtottunk.Bocs, ha hosszúra sikerült, de szerettük volna tapasztalatainkat megosztani mindenkivel.

Hum Judit és Babus Béla (Dunaújvárosi Papír SK Természetjáró Szakosztály)
 
Képek az élménybeszámolóról: