| 2024. november 21. csütörtök (47. hét) van, köszöntjük Olivér nevű olvasóinkat. | Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát? |
PARTNER
EGYESÜLET
Élménybeszámolók
Bajza József emléktúra (15 km)
2004. szeptember 18., szombat
 A kisfiam aláírása a nevezési lapon |  A nevezési helyMivel ez egy emléktúra, emlékezzünk meg mi is Bajza Józsefrõl, a reformkor egyik jelentõs személyérõl. Bajza 1804. január 31-én született a Rózsaszentmárton mellett fekvõ Szûcsiben. (És itt álljunk meg egy szóra. Látszólag egyszerû feladat eldönteni, hogy is kell helyesen leírni egy falu nevét. De aki ezt el tudja dönteni, hogy Szücsi vagy Szûcsi... Ugyanis vannak érvek mindkét oldalon.Érvek a Szûcsi írásmód mellett:
Ellnérvek:
„De kitartás kell és nem csüggedõ lélek a dolgok kiviteléhez,... mert embernek a sors ingyen nem oszt díjakat. Vagyont, tudományt, szabadságot vagy jólétet fáradsággal kell szerezni, s maga a dicsõség izzadásnak bére”  A rózsaszentmártoni mûvelõdési ház - Innen indultunk Indulás elõtti jókedvMint sejtettem, a Bajza 15 és a Vadrózsa 20 szinte teljesen azonos útvonalon halad. Kivétel igazán csak a rajt/cél helyében van. A nemrég teljesített Vadrózsa 30 pedig egy kunkorral több a Vadrózsa 20-nál, így nekem nagyjából a fejemben volt az egész útvonal. Persze azért olykor kellettek a fehér keresztek a fákon... De tudtam, mikor mi következik. 8 órakor Tamással hárman együtt indultunk el, de õ sietett, és hamar elhagyott minket. A faluban krumplit árultak autóról:„Asszonyok, megtörtént a csoda,házhoz jött a burgonya!” Ketten baktattunk Kristóffal az aszfalton, és nagyon örültem, amikor végre megtaláltuk a Somlyó felé irányító fehér keresztet az úton. (Nem szívesen mászkálok a fiammal országutakon az autók miatt.) A Somlyó lábánál gyerekek voltak asztallal, zsömlékkel. Mondták, hogy õk nem az ellenõrzõ pont, és a szendvicsekbõl sem kaptunk. De legalább útba igazítottak minket.  FaluvégenEgy autó akadt el mellettünk, gyanítottuk, hogy a pontra szállítana ellátmányt. Visszagurult, új lendülettel már sikerült megbirkóznia az emelkedõvel. Aztán egyszer visszafelé is láttuk jönni. A túra legszintesebb részének leküzdése után a hegy tetejére értünk. Elõször a pontõrök terepjáróját pillantottuk meg, majd a pontõröket is. Ahogy közeledtünk a fiatal pontõrnõ egy széket készített ki magának, hogy majd arra ül le pecsételgetni. De a kisfiam gyorsabb volt. Lendületbõl huppant le rá, de a pontõrök hagyták neki, hadd pihenjen. Ásványvizet kínáltak, szigorúan hozott pohárba, kulacsba. Szerencsére vittem magammal a bögrémet. Töltöttek neki ásványvizet, amit egy korty után odaadott az apjának. Hát igen, se az ásványvíznek, se a benne lévõ buborékoknak nincs különösebben íze. Fõleg egy 6 évesnek.  Kristóf és az erdõ Somlyó - Kristóf iszikJött két nõ. Az egyikük egészen apró embercsemetét hurcolt a hátán. (Végül is a 15 km-es túrákat babatávnak nevezik...) Plüss róka formájú kesztyûsbábbal szórakoztatta a kicsit az anyukája. Tetszett ez, mint érdekes életkép: Teljesítménytúra, hegyteteje, apróság háti hordozóban és kesztyûsbáb. Szerettem volna lefényképezni õket így, de számítottam más alkalomra, ami aztán nem adódott. Az õrök azt mondták, hogy a szendvics is itt lett volna, de nem tudták felhozni autóval. Csodálkoztak is, hogy nekünk lent nem adtak belõle. Lefelé jövetben most sikerült könnyen megtalálni a jelzett utat, a Vadrózsán itt kisebb zûrünk volt. Ezt mondtam is a hátunk mögött jövõ babás csapatnak. Kiérve az erdõ szélére, örömmel ismertem fel a szomszédos hegyet. Mivel geotorony volt rajta, ez csakis a Nagy-Hársas lehet! Nevén neveztem a még mindig mögöttünk haladó babás túratársaknak a hegyet. Kérdezték, hogy azt is meg kell-e mászni, de megnyugtattam, hogy szerencsére nem. Igen, szerencsére, ugyanis nekem az három hete elég nehezen ment... Még lejjebb ereszkedve visszanéztünk a Somlyóra, mutattam Kristófnak, hogy ott voltunk a tetején.  Nagy-Hársas-hegy Visszanéztünk a Somlyóra KalászA Ferenc-tanya kerítésénél elõre engedtük a két sporttársnõt a gyerekkel. A kerítés sarkáról még útbaigazítást kértek, majd lassan szem elõl veszítettük õket. A Széleskõi bányatónál találkoztunk ismét velük, kérdezték, merre kell továbbmenni. Megmutattam nekik a meredek ösvényt, ami mellett elmentek. Örültem, hogy így legalább a tavat nem hagyták ki. Mi is kimentünk a tó partjára, de sokat nem idõztünk itt, épp csak annyit, hogy Kristóf a kellõ atyai óvatosságok mellett belenyúlt a vízbe. Aztán másztunk mi is felfelé. Ettõl a szakasztól tartottam egy kicsit, de hamar felértünk a ponthoz. A kisfiam itt is szeretett volna lenézni, de itt sem nagyon engedtem egyedül mászkálni. Azért egy kicsit lenézhetett, de a kezét nem engedtem el.  Széleskõi bányató partjánA pontnál ismét találkoztunk a két nõ + egy babával. Mondtam nekik, hogy most jön még egy emelkedõ, ami elég durva lesz. Késõbb mentünk mi is ugyanarra, amerre õk haladtak. Voltak jelek, de gyanús lett, hogy én a Vadrózsán a másik irányba mentem, a bánya peremén. Ott volt egy kicsit technikás drótköteles feljutásom. Most pedig ezt a részt oldalról láttam... Azért örültem, hogy nem arra kellett a gyerekkel feljutni. Summa summarum: akkor a Vadrózsán mentem rossz helyen. Egy olyan hosszan tartó gyengébb emelkedõ következett, amire nem is emlékeztem. Azért mondtam Kristófnak, hogy több hegymászás nemigen lesz. Bandukoltunk az erdõben az úton, mígnem összetalálkoztunk az Erdei Horrorral. Azaz csak a nyomával. Az út közepén egy fejétõl megszabadított rágcsáló tetemére találtunk. Mivel annak kicsi a valószínûsége, hogy a fejvesztett menekülésnek lett ez a következménye, azt a megállapítást tettük, hogy valami leharapta a fejét. De vajon mi lehet az, ami a fejét elviszi, a többit meg otthagyja? Ahogy továbbmentünk, a kisfiam megjegyezte:- Elõször azt hittem, lekváros állat.  Lekváros állatA Hármashatárnál megpihentünk, a pontõröktõl nápolyit kaptunk. Kristóf nem akart leülni a földre, s mivel más ülhetõség nem akadt, leültem hát én, s ráültettem a gyereket a lábamra. Csakhogy a gyerekem már nehéz, és ez egy idõ után kellemetlenné kezdett válni, ezért inkább leterítettem neki a pulóveremet, hogy inkább arra csücsüljön le. Kristóf lelkesedése kezdett alábbhagyni, azzal nyugtattam, hogy hamarosan a pincékhez érünk, ami meg már ott van a falu szélén, és aztán megyünk is haza. Szívet-lelket melengetõen szép az a mezõ, amit keresztül szel a földút. Jobbra-balra sárga virágok tarkállottak. Ez a rész már a Vadrózsán is igen tetszett.  Mezõ szívnek-léleknek VirágfotóOdaértünk a pincékhez, megleltük a pontot. Szegény kisfiam meg elszomorodott. Mert õ azt gondolta, ha pincékhez megyünk, akkor le is megyünk egy pincébe. Láttam rajta, hogy ez komoly, megoldást igénylõ problémája gyermeki lelkének. Tudtam, hogy a Nagy-völgyi pincéknél levõ pontnál biztos lemehetünk, de az még messze volt. Szegénykém mindenhova be akart menni. De hát majdnem mind zárva volt. Mondtam neki, hogy akkor majd megkérünk valakit, hadd mehessen le egy pincébe. Emlékeztem egy rozoga pincére, aminek oldalán hatalmas rés tátong, gondoltam oda bekukkanthat. El is értük azt a pincét, oda benézett, csakhogy az nem volt neki elég. Na, gondoltam, csak be kell kéredzkednünk valahová, ha már megígértem. Egyik pincénél meg is kértem a gazdát, hogy megengedné-e a fiamnak, hogy lemenjen a pincébe. Behívott minket. Nos, feltétele volt. Meg kellett kóstolnom a pincegazda borát. De jaj! Már a színe se volt bizalomgerjesztõ annak a bornak nevezett lének, ott abban a kis kancsóban az asztalon. Szerencsémre nagyon kis poharat talált kóstolónak, bár hiába erõsködtem töltés közben már az elsõ áttöltött cseppektõl fogva, hogy elég lesz, tele poharat kaptam. No, isten-isten! Megízleltem, mit mondjak? Óborzalom... Kristóf is meg akarta kóstolni. Engedtem neki, mert tudtam, hogy ebbõl õ nem fog inni. Beledugta a kis nyelvét, és a kisfiam kimondta, amit én nem mondhattam ki:- Fúj! Bár lehet, hogy nem értem még fel az alkoholizmus azon fokára, amikor ezt is ízes nedûnek éreztem volna. Persze én nem értek a borokhoz, lehet, hogy palackozva megnyerné az év bora díjat is... A fiam már ment is volna le, de sötét volt.- Nincs villany? - kereste a kapcsolót.Az nem volt. A gazda meggyújtott egy petróleumlámpát, és egy gyertyát is, amit a fiam kezébe nyomott. Elindultak lefelé. Közben kerestem az alkalmat, hogy a gazda figyelmét elkerülve mikor s hova önthetném ki, amit a poharamba töltött. Végül is nem öntöttem ki. Valahogy leküldtem azt a borzalmat. Mit meg nem tesz az ember a fia kedvéért... Lehívott engem is a tulaj, persze, hogy mentem. Mondtam neki, hogy engem is érdekel a dolog, lévén ritkán látogatok pincéket. (Annyira ritkán, hogy soha...) A pince elég mélyen volt, és viszonylag nagy is volt. Több hordónak volt lent helye, mondta a gazda, most lettek azok elõkészítve az idei szüret levének befogadására. Feljöttünk, a gazda egy újabb pohárral ijesztgetett, de nem hagytam magamat ismét csõbe húzni. Közben elõkerült a gazda felesége is, egy vödör frissen szedett szõlõvel. Megkínálta a fiamat egy fürttel. Kristóf elindult a pince melletti szõlõk felé, hogy õ a többi pincébe is le akar menni. Kicsit elvétette ugyan az irányt, de nagyon édes volt. Ezek a gyerekkor olyan varázslatos pillanatai, amibõl csak töredék jut az elvált apáknak. Elköszöntünk, s indultunk tovább. Több magánpincébe már nem akartam beszemtelenkedni, bár Kristófnak tetszett volna. A feszületnél álltunk meg újra, biciklis túrázó gyerekekkel találkoztunk itt. Az egyiküknek szétment a gépe, s próbálták térképrõl kitalálni, merre lehetne legegyszerûbben bejutni a faluba. Kristófnak mondtam, hogy üljön le pihenni a kereszt tövébe a betonra. Le is ült, de egy fûszállal bizgerélt egy másik ott ülõ gyereket, úgyhogy hamar indultunk tovább. (Egyáltalán nem zavarta, hogy nagyobb gyerekkel kezdett ki.)  Kristóf a kereszt tövében FeszületA Nagy-völgyi pincékhez érve szembejött egy nõ. A kisfiam kapásból nekiszegezte a kérdést:- Nyitva van a pince?  Egy kis játékAz önkormányzat pincéjénél egy ismerõst találtunk. Tamás bácsi volt az. (Egy órát idõzött már a ponton.) Pecsételés után, és miután két pontpogácsát eltüntetett Kristóf, ismét hármasban indultunk tovább. De annyi még belefért az idõbe, hogy ebbe a pincébe is lemenjünk a kisfiammal. A pince kisebb volt, mint ahol elõször voltunk, és itt volt technika, azaz villanyvilágítás is. Mindazonáltal a másikat hangulatosabbnak találtam.  Nagy-völgyi pincék - PontAz utolsó ellenõrzõ pont felé indultunk, ami már a faluban volt. Kristófot néha (Tamással ketten) a karjainál fogva felemelve vittük. Ezt nagyon élvezte a kis kölyköm. Aztán egy gyerekcsapatot meglátott, és kitalálta, hogy „mi legyünk az elsõk”, ami annyit jelentett, hogy elõzzük meg õket. Erre utánuk szaladt. Tamással mi már nem akartunk szaladni. A faluban a Faluházat kellett keresni. Megtaláltuk. Nekem gyanús volt. Bár a papíron és az épület falán is az volt: Faluház. Mondtam Tamásnak, hogy szerintem a tájházba kell mennünk, mivel 2 éve a Vadrózsán is ott volt a pont, bár az idei harmincason ott nem volt ellenõrzés. És tényleg rossz helyen jártunk, de már nem messze voltunk a megfelelõ helytõl, az ugyanis az utca túloldalán volt. A kis, múzeumnak berendezett parasztházban megkaptuk az utolsó igazolásainkat. Szétnéztünk, fényképeztem néhányat. Kristóf igazi gyerekként viselkedett, gátlás nélkül megpiszkálta a kiállított öreg citerát is. Tamás már sietett a busz miatt, de aki pecsételt, azt mondta, hogy van még egy kisebb mezõgazdasági kiállítás is a ház túlfelén, megmutatja, ha érdekel minket. Kristóf már rohant is. Mit volt mit tenni, mi is mentünk. Volt ott egy fadarab, egy háromágú fatörzsrészlet fejre fordítva. Háromláb - ez volt ráírva. Megkérdeztem, hogy mi célt szolgált ez a múltban, de kísérõnk nem tudta megmondani. El nem tudom képzelni. A répahúzó volt még egy érdekes eszköze a tárlatnak. Gyors szétnézést követõen mentünk a célba. A Vadrózsán nem sikerült lefényképeznem az útba esõ Szent István szobrot, így most pótolhattam.  Rózsaszentmárton - Tájház belülrõl A fiam citerázik Tarisznya Tájház kívülrõl Háromláb A kisfiamnak tetszik a kiállítás Répahúzó A díszkút Szent István szoborA célban kaptunk kitûzõt, oklevelet, és egy-egy kajajegyet. A kisfiam próbálta volna a kitûzõt melegítõjére tûzni, segítettem neki.  A fiam a kitûzõjévelNéhány szó az oklevélrõl: Viszonylag gyenge minõségû lapra nyomtatták az oklevelet, nem ártott volna keménypapírt használni. Akkor érdekes volt, hogy az oklevél jobb felsõ sarkára ráírták a rajtszámot. Maga az oklevél amúgy tetszetõs, Bajza képmásával, egy Bajza idézettel, valamint négy rendezõi emblémával és aláírással ellátott.. Kivetnivalót azon kívül, hogy milyen papírra nyomtatták, csupán az idézet ékezethibái jelentettek. Egy-egy õ és û betû más betûtípussal volt nyomtatva, amit azért illik kiküszöbölni. Minden esetre ide is sikerült egy szép idézetet találniuk az 1845-ös keltezésû Ébresztõ címû Bajza versbõl: A felviradt kor ismétIgényli szívedet:Vért nem kér, csak hazáértÉgõ szerelmedet. Igényli, hogy becsûljedHonod külföld felett;Védd, ápold, mikkel IstenMegáldá földedet. Enni nem idõztünk, siettünk a buszhoz. Útközben ismét készítettem néhány felvételt a királyszoborról, ami tulajdonképpen díszkút.(A Szent István-díszkút a nyíregyházi Sebestyén Sándor szobrászmûvész alkotása, és 2000. nyarának Szent István napján avatták fel a millenniumi megemlékezések alkalmával.) A nyolcszögletû kutat sólymok és oroszlánok tartják, a kút tetején kiemelkedõ fõalak pedig méltó nagy királyunkhoz.  Kútoldal A díszkút egyik sólyma Kutat tartó oroszlánSzaladnunk kellett a buszhoz, amit sikerült elérnünk. Kristóf ölembe hajtotta kis fejét, és végigaludta a félórás utat Gyöngyösig. Szõke György BEJELENTKEZÉSSZÁLLÁSKERESÕHIRDETÉS Szállás AJÁNLATAINKKIEMELT AJÁNLATNKPARTNER 
Google plusz OneGOOGLE KERESÉSAz oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplõ tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt. Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítõk engedélyét kell írásban kérni.
A tartalom a Mátrahegy Bt. tulajdona, amelyet felhasználni csak saját célra lehetséges.
A tartalom eredeti forrása a https://matrahegy.hu/elmenybeszamolok/20040918bajza15 internetes oldalon található. |
