2004. szeptember 18., szombat



A napot a Volán "dicséretével" kezdem. 6:04-re van kiírva a busz az Örsre, persze 6:01-kor beáll, 02-kor menni készül. Ha meglát egy rendõr, elveszi a "gyalogos-forgalmimat", mert úgy rohanok át a Kerepesi úton, de elérem. A napfelkelte nagyon szép, Domonyvölgy fölött fehéren ül a pára. 7:15-re már Hatvanban vagyok, ahol megállapítom: igen durva hideg van! A sulit simán megtalálom (köszönet a volt bajzás évfolyamtársnõmnek), megkapom a nevezésnél a szerencseszámom (13.), beszélgetek kicsit (a suli honlapján valószínûleg lesznek képek), aztán huss!



Kicsit lassú "huss", majd odafagyok a betonhoz. Finoman fogalmazva sem látványos a kivezetõ út, ráadásul jó esélyed van rá, hogy valami hülye elcsap... Az országút borzalmai után jobbra le a laktanyánál, hát itt se szebb a terep... A tehenészetig nem nagyon van mit nézni, utána meg az itinert, mert kissé furcsa a fogalmazás... Az elõttem baktató is épp olvasásba merül, aztán megyünk a nyomok után. Mint kiderül, Vlaszij az illetõ (vmi gyanús volt a két kulaccsal!), akivel aztán együtt megyünk. A táj a gombosi Öreg-tölgyes környékén kezd szebbik arcát mutatni. Az ep.-nél nagyon finom Traubi-utánzat, elveszik az itinert, kapunk tájékoztató füzetet, s elindulhatunk tanösvényt bejárni! Jelzés nincs, egyszer meg rossz irányba megyünk, így fordítva járjuk be az ösvény végét. :-). Itt pecsételnek. Rossz hír: a pontõr lányok csókolommal köszönnek. Jó hír: adnak finom pogácsát. A pontnál visszakapjuk a füzetet, hosszú, egyenes útszakaszok (beton, homok), egyre közelebb megyünk a Mátraaljához. Az országút keresztezése után tippelünk, hogy melyik domb melyik (mint késõbb kiderült: jól gondolkodtunk), irány a Kopasz-hegy. Ki van táblázva a pont (egy rész kivételével jól használható az itiner, a felfestett jelzések is jó helyen vannak), de egy lezúduló MTB-os kis híján legázol minket... A Somlyó alatt kajapont (zsíros+vajas zsömle, víz), majd egy meredekebb kaptatót leküzdve fent vagyunk a csúcson. Ásványvíz itt is van. Érdekes a felfelé vezetõ út mellett kirakott sok életbölcsesség (kedvencem a "jobb ma egy erdõ, mint holnap egy szeméttelep!").



Az itiner jól átver, mert a lefelé vezetõ út se köves, se veszélyes, ráadásul még nem is olyan meredek... A Ferenctanyánál is csak egy kutya van, az se ugat, ellenben maci méretû, így inkább kikerüljük és lejjebb csatlakozunk vissza az útra. Negyed óra se telik bele és máris a Széles-kõn állunk, ahol a pontõrök éppen a szerpentin következõ kanyarjánál feltûnõ társaságot gyõzködik, hogy jöjjenek vissza a pontra. :-). Visszajönnek. Lent a bányató nagyon szép, tényleg kis tengerszem-jellege van. A Széles-kõ után marad az emelkedõ, jön a Hármas-határ, majd lezúzunk a pincékhez. A pontõr közli, hogy a következõ ponton nagy dínom-dánom lesz. Az elõttünk baktatók betérnek egy pincébe, megyünk utánuk. Kiderül: ez nem pont, de a túrázóknak kinyitotta a szõlõsgazda a pincét, és ingyen kínálja a betérõt. Na, ilyet még nem láttam. :-). 3 deci muskotály (nyami!) után lassulok, de csak elérjük a kajapontot. Bor van (kihagyom, mert nem találnék be a célba), finom pogácsa, ásványvíz. Vlaszijjal szõlõre fenjük a fogunk, a gazda szabad utat ad. :-). A következõ kilométeren többet eszünk, mint haladunk, isteni a szõlõ! Következményképpen durván ragad a kezünk... Mintaszerû a szervezés: az "elkavarós" helyeken nem eligazító tábla, hanem eligazító szervezõk vannak!



Szücsi határából még felkaptatunk a gerincre (nagyon szép ez a dimbes-dombos táj a sok szõlõvel), majd a Kecske-kõre. Pogácsa, alma (kész kajatúra!). Le a Bajza-kúriába (nincs elég idõm nézegetni az Athaeneum példányait, mert megyünk a buszhoz), ahol kóla és ásványvíz vár. Szücsi után át a dombon, le Rózsaszentmártonba. Kb. 8:15 alatt érünk be. Kitûzõ, oklevél, elérjük a buszt, és mi még leülünk, szemben a következõ megállónál nyüzsgõ gyerekhaddal!



Persze a busz lekési Hatvanban 1 perccel a csatlakozást... UTÁLOM A VOLÁNT!!! Hogy lehet olyan agybeteg menetrendet összetákolni, hogy a Rózsaszentmárton-Hatvan busz 16:50-re ér be, a Hatvan-Bp. meg 16:50-kor indul?!?! ÁÁÁÁ!



No mindegy.



Az elsõ kilométereket leszámítva sokkal szebb táj, mint amire számítottam. Véleményem szerint nagyszerû, példamutató szervezés, sok ellátással, és ami fontosabb: szívvel-lélekkel (mi nem találkoztunk morgó pontõrrel, csak kedvessel). Az idei egyik legjobb túraélményem. Gratulálok a szervezõknek! Két dolog hiányzik talán: érdemes lenne rendes turistajelzést is felfesteni, és hiányoztak a rész-szint és résztáv adatok. Ennek ellenére példás munka volt, köszönöm!


Marosi Gergely