2024. május 24. péntek (21. hét) van, köszöntjük Eliza, Eszter nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Fancsali harmincas - Vadrózsa 30

2004. augusztus 28., szombat


Hogy mitõl lesz egy túra fancsali? Egy névváltozás miatt. Rózsaszentmárton neve 1903-ig ugyanis Fancsal volt... E rövid bevezetés után térjünk talán a lényegre. A Mályvád túrára szerettem volna menni, de megbeszéltem magammal, hogy ahhoz lusta vagyok. Már nem a túrához, hanem a messzire való eljutáshoz, ott való elõzõ esti megszálláshoz. Macerásnak találtam, talán jövõre. Maradt a Vadrózsa, ami kezdett lassan nosztalgiát ébreszteni, mivel a 2002-es Vadrózsa 20 volt az elsõ sikeres teljesítménytúrám. (Abban az évben nem rendezték meg a 30 km-es távot, s ez csak a rajtban derült ki.)
7-kor indult a busz Gyöngyösrõl, amire én is felszálltam. Minden bizonnyal a sofõr környezetvédõ lehetett, mert rábeszélt arra, hogy ne kérjek jegyet, hanem csak adjak neki egy kétszázast, amibõl egy tízest visszaad. Biztos szerfelett zavarhatja, hogy az utasok többsége az utazás végeztével egyszerûen elhajítja a jegyet. A szemét meg csak nõl, nõl...
A busz ablakából megláttam Ferit, és tudtam, hogy õ is felszáll a buszra. Így is lett. A busznak már indulnia kellett volna, amikor befutott Csaba is. Mondtam neki, hogy szerintem õ mindig késve indul el otthonról, hogy legyen indoka a futásra. Merthogy mindig az utolsó pillanatban fut be...
Rózsában hamar neveztünk, 17-es rajtszámot és 7:50-es rajtidõt kaptam. Aztán egy lány határozottan lesziagyurizott. Már Gyöngyösön észrevettem õt, tudtam, hogy ismerem valahonnan, meg azt is, hogy beszéltem már vele, de nem tudtam rájönni ki is õ. Gondoltam, majd a rajtnál rákérdezek, talán addigra meg is fejtem e csöppnyi talányt. Miután õ szólított meg, és én pontot akartam tenni erre, megkérdeztem honnan is ismerem. Kiderült, hogy õ Panka, SétáLós bácsi nõvére, akivel tavaly õsszel együtt kéktúráztam az Aggteleki-karsztban. Szégyelltem a dolgot, de nem jöttem volna rá magamtól, pedig a segítség a pólójára volt írva:
ÕRSI TREKKING TEAM.
A vadrózsát csipkerózsának, gyepûrózsának is nevezik, de ebrózsa névváltozatot is megemlítenek az ide vonatkozó források. A vadrózsa gyümölcse a csipkebogyó, amibõl az következik, hogy sok ember már evett rózsát, meg hogy a hecsedli voltaképp rózsalekvár.
A rajtban megtudtuk, hogy fehér kereszt végig, mit követnünk kell. Egy teljesen szabványtalan, minden alapot nélkülözõ (szó szerint) jelzés ez, de ez minket cseppet sem zavart. Elindultunk. Futni szándékoztam szinte mindenhol. A nyárvégi reggel hidege emlékké foszlott, a pulóverem még a rajtban, indulás elõtt zsákolva lett. Lehagytuk Pankáékat, majd elõrefutottam, hogy Vörös Tamással is váltsak néhány szót, aki a buszon nem vett észre. (Az õriszentpéteri túra óta csak egyszer találkoztam vele, Gyöngyösön, de akkor sietett.)
A Somlyó-hegy felé
A mûútról, amin elhagytuk a falut, hamar letérítettek fehér kereszt jelzések. Sár maradt elmúlt napok esõi után. Erre számítva húztam bakancsot. A lehajtott fejû napraforgóknak korán volt még, ahogy elhaladtunk õmellettük. Majd rövid erdei emelkedés következett. Közeledve a Somlyó csúcsához, környezetóvó táblákra lettem figyelmes. Néhány mellett elhaladtam, mikor is arra gondoltam, talán le kellene fotózni õket. A következõ ilyen tábláról fontos információt tudtam meg az õzek táplálkozási szokásairól: Az õzike nem flakonokkal táplálkozik. Ezt a fontos információt, hogy ne feledjem, lefényképeztem.
Az õzike nem
Egy piros-fehér bója messzirõl jelezte, hogy az állomás közelében vagyok. A magassági pont mellett egy fiú és egy lány ült kempingszékeken. Odaadtam a lánynak az igazolólapot, és a túrajelentést.- Ilyet még nem láttam - forgatta kíváncsian a túrajelentésemet?Miután elköszönve a fiatal pontõröktõl továbbindultam, a magassági pont betontörmelékeiben majd orra buktam. Mondták, hogy ez eddig mindenkinek sikerült. Azaz a belebotlás. Örültem, hogy ennek ellenére nem figyelmeztettek... Lejtõs-erdõs szakasz következett. Egyszer Csabát vettem észre, aki tanácstalanul kereste a továbbot. Ebben beálltam segíteni neki. Eddigre bebizonyosodott, amit mindig is tudni véltem, hogy nekem a futást nem lenne szükségszerû erõltetni, Feri Csabával még a pont elõtt lehagytak. A sok futásról le is tettem így hamar. Szóval kisebb eltévedést iktattunk itt be, de a leírás alapján viszonylag gyorsan ráakadtunk egy újabb olyan fára, amelyik fehérrel meg lett keresztelve.
Somlyó-hegy - Az elsõ ellenõrzõ pont pontõrei
Megköszönik, bár nekem természetes
Közeledünk a bányatóhoz
A Széleskõi bányató felé az erdõnõtte völgybe fény szûrõdött be sejtelmesen, volt hát okom szépnek látni mindezt. A Széles-kõi pont a bányató partján volt idén, két éve magasabban leltem rá. A ponton Csabáék bevártak, hogy készüljön közös fotó, mi tóparti. A pontõrök mindenkinek szilvával akartak telerakni a zsákhátiját. Hát abba nem mentem bele, de kis bendõmbe kellõ mennyiséget juttattam a kétfajta pontszilvából. A szilva mellett girbegurba vándorbot volt megtámasztva egy fának, belevésve, hogy RÓZSA. Rózsika néni járhatott itt, lehet, hogy õ is túrázott, csak akkor épp sûrûbe hajtotta a szükség, botját siettében hátrahagyva tónak partján. Fotózás után egy marék gyümölcsöt kézbe vételezve folytattam utamat. Itt szinte lehetetlen volt a csúszós, kevés kapaszkodóval rendelkezõ meredeken tiszta nadrággal feljutni. Fõleg úgy, ha az ember egyik marka tele van szilvával, másikba meg az igazolólapot fogja... És hát azokkal a szilvákkal nekem még fontos tervem volt... Azért, ha nehézségek árán is, de valahogy csak sikerült feljutnom oda, hol két éve volt a pont, s honnan felülnézetbõl tárult elém a tó. Itt megettem a kissé saras szilváimat, mert láttam az út folytatása még rosszabb lesz. Újabb meredek szakasz, gyökereket, és valami drótkötelet elkapva húztam fel magamat. Két éve úgy gondoltam ezt majd egyszer gyerekemmel együtt is megtúrázom, de ez a technikás rész ezt most megkérdõjelezte. Persze nyilván egész más úgy, ha nincs sár. (Meg már évek óta tervezek pár méter kötelet alapfelszereltségnek beszerezni. Akármikor jól jöhet.)
Széles-kõ - Pontszilvák
Rózsika néni botja
Jobb ma
Széleskõi bányató - Hárman
Széleskõi bányató fényárban
2 km múlva újabb bója, újabb állomás várt, a Hármashatár nevû. Megtudtam, hogy ez a túranyolcas metszéspontja. A 30-as mezõny ide még jönni fog egyszer, a 20-asoknak viszont nincs nyolcas a túrájukban. Az egyik pontõr azt mondta, 20 perccel vannak elõttem túratársaim. Mondtam, hogy nem lehetnek annyival, és lealkudtam a pontõr húsz percét 15-re. (Halkan súgom meg: szerintem nem voltam csak 10 perccel lemaradva, vagy még annyival sem...)
Hármashatár - Ellenõrzõ pont
Szántáson túl távoli hegyek bírtak fotózásra. Aztán arra gondoltam, hogy fotózzak szántásból. Le is tettem a gépet a szántásba, és katt. Szántásrögök és hegyek kerültek így egy magasságba a fotón. A szántás végénél kettévált az út. Mindkét irányba láttam fehéret. A bal oldali tûnt határozottabbnak, bár az nem kereszt volt, csak fehér jelzésalapra hajazó maszatolás. Arra mentem. Pár lépés múlva kereszt jelzésre akadtam. Bátrabban lépkedtem arra, de csak nem hagyott nyugodni a dolog. Megállni, leírást olvasni! - szólt az önparancs. És nagyon jól tettem. Mert a másik út volt a jó, amihez hamar vissza is mentem. Úgy vélem, ide egy táblát elhelyezhettek volna a rendezõk, feltüntetve rajta, hogy elõször merre is kell menni. Persze a leírásból egyértelmû...
Fotó a szántásból
Kezdtem kissé egyedül érezni magamat, fõleg egy olyan helyen, ahol ismét kicsit keresgetnem kellett a jelzett utat. Ami persze gyorsan meglett.. „Plató maradványt elérve” - olvastam a leírásban meddig is mehetek, hol kell majd ismét elõvegyem a leírást. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy egy kocsi platójáról van szó, mit erdõben hagytak rohadni. A plató után jött egy lejtõs-szedres szakasz, ahol sokszor kellett megállnom „maci a málnásban”-t játszani. E játék az érett-félérett erdei gyümölcsök közötti lomha szöszmötölést jelenti? Bizony itt széles ízpalettát felvonultató szedrecskék kerültek ó a számba.
Plató
Kapu a szedreshez
Szeder
Nemsokára fenyvesbe irányítottak a kis fehér keresztek. Annyira megörültem! A jelzett út a fenyvesben vezetett, két fasor között. Óhatatlanul kellett futni-szaladni itt. Tûlevelek puhájára lépve éreztem, hogy itt bizony fokokkal hidegebb van. Élményleírhatatlanság. Ezért megérte eljönni! Még nem fejtettem meg, miért gyakorolnak a fenyvesek ekkora hatást rám, de nagyon szeretem õket.
Fenyvesben
A fenyves után hamarosan egy mûútnál állt elõ a következõ érdekes helyzet. A leírás azt írta, hogy az úton forduljunk jobbra. Viszont a jelzés ellenkezõ irányba nyilazott, sõt a térképvázlatot kinyitva szintén a balra tûnt jónak, így 2:1 arányban megszavaztam magamnak a helyes irányt. Tovalépkedve az út mellett megleltem az újabb pontot, és az Eszter-forrást.
Itt nápolyit, ásványvizet és pezsgõtablettát lehetett fogyasztani. Ez utóbbiból volt legalább hatféle. Tudományos alapon magnézium-kalcium pezsgõtabletta mellett döntöttem, de mielõtt mûanyagpohárba víz kerülhetett volna, szóltam, hogy a saját bögrémet kívánom elõbányászni a hátizsákból. Mondtam, hogy így kevesebb lesz a szemét. Azt nem értettem viszont, hogy miért nem Eszter-forrásvízzel itatták a túrázókat, mivel az pár lépésnyire csordogált csupán. Azért azt is megkóstoltam. Elég sokat idõztem a ponton, sokáig tartott, míg a víz teljesen legyõzte bögrémben a belédobott tablettát. A forrásról sehogy se tudtam normális fényképet készíteni, végül feladtam. Így csak szóban tudom leírni, hogy igencsak rossz állapotban van a forrásra ácsolt kis tetõ, egyik oldalán deszkák hiánya okoz kisebb ûrt.
Eszter-forrás - Állomástábla
Pontõr, asztalka, nápolyi, pezsgõtabletta
Az út mellett magasra növõ virágokat figyeltem meg, ahogy közeledtem Szurdokpüspöki felé. Volt belõlük olyan is, amelyik nem nõtt másfél méteresre, azt lencsevégre vadásztam.
Út széli virág
Szurdokpüspöki felé
Szurdokpüspökiben eszembe jutott Melinda, de nem hívtam fel, pedig lehet hogy otthon értem volna. A falut még az elején elhagytuk, s egy ligetes részen a keskeny Szurdok-patakon átlépve jött a váratlan. Jött a Nagy-hársas hegy. Nem számítottam, hogy egy igen kemény hegymászás is vár rám ezen a napon. Ez pedig igen kemény volt, annyira, hogy arra az elhatározásra jutottam, hogy az atlaszomban ezt a hegyet átnevezem Nagy-hársasról Nagy-szívatósra. (De még az is lehet, hogy egészen elmegyek a Földrajzi Neveket Karbantartó Hivatalhoz is ez ügyben.) Tudtam, hogy a tetején lesz egy geodéziai torony, és mindig lestem is a fák között, mikor látom meg. Mégis akkor tûnt csak fel a torony, amikor tíz méterre voltam tõle. A torony elõtt árnyas helyen méretes sziklatömböket találtam. Odáig mentem csak. Feltanyáztam az egyikre, elõszedtem innivalómat, s nagyokat kortyoltam belõle. Kevés kekszet törtem hozzá. Rövid szusszanás után lepakoltam a hátizsákot a torony mellé, s csak a fényképezõgépet vittem magammal. Felmásztam a torony tetejére. A toronyban megtaláltam a vadak listáját, miszerint vadak: Jamata, Kis Berta, Podi és Czimer. Ezt jó tudni, mert ha legközelebb jön szembe a nyuszi, akkor az nem is nyuszi, hanem a Kis Berta... Vagy rosszul értelmezem e fontos falra mázolt információt...
Fák teteje
Átkelõhely a Szurdok-patakon
Jelzések a Nágy-hársas felé
Nagy-hársas - Geodéziai torony
Nagy-hársas - Hol megpihentem
Nagy-hársas - Toronybelsõ - Vadak listája
A torony tetejérõl szépen be lehetett látni a környéket. Jól látszott Szurdokpüspöki és mellette Jobbágyi is, de a Mátrából is szép látványrészletek gazdagították az ide felmászók élményét. No, miután jól kinézelõdtem magam, lefelé is megtettem az utat a vaslétrákon.
Nagy-hársas - Geodéziai torony - Fent
Nagy-hársas - Geodéziai torony - Tájkép a toronyból
Visszajutottam ismét a Hármashatárhoz, ahol ezúttal nem volt igazolás. Az utolsó ellenõrzõ pont, a Pincék következett. Papír szerint 3,5 km volt, mégis nagyon gyorsan elértem az elsõ pincét. Valamelyest emlékeztem, hol volt itt két éve a pont, de ott most semmit sem találtam. Néztem jobbra, néztem balra, de pontot nem találtam sehol. Amikor úgy tûnt, hogy az utolsó pincét is elhagyom, visszamentem az egyik pincéhez, ahol egy fiatal pártól megkérdeztem, tudomásuk van-e arról, merre is a pont. Továbbküldtek. Kicsit megnyugtatott a térképvázlat, mert azon is egy éles kanyar elõzte meg a pont helyét, olyan meg még nem volt. Elhagytam egy kõkeresztet, amit majdnem teljesen benõtt két tujafa egy szõlõültetvény elõtt. Meglett a kanyar, aztán az ellenõrzõ pont is, ahová épp egy nagyobb csoporttal együtt érkeztem meg. A leírás szerint ez a polgármesteri hivatal pincéje. (Ezek tudnak élni! Pincézni hivatali idõben?) Két fiatal lányka adta az igazolást, egy idõsebb férfi meg a bort. Most elfogadtam egy pohárral, természetesen szigorúan saját fémpoharamba töltetve. Félig kiittam a bort, aztán megkereszteltettem. (Egy kis buborékos vizet adattam hozzá, és elneveztem Fröccsnek...) A jókedvû bort töltögetõ atyafi szeretett volna még újabb adag szõlõlét belém imádkozni, de nem hagytam magamat, arra hivatkozva, hogy azért a faluba még be kéne tanálni. Ittam még egy pohár narancsszínû rettenetet, lehet, mégis inkább bort kellett volna választani? Szörnyû volt az üdítõ, olyan olcsó, de piszok rossz kategória. (Hehe, két évrõl is ez maradt meg bennem, hogy milyen rossz üdítõt ittam a pincéknél...) [Jaj, de véletlenül sem akarom bántani a szervezõket, nagyon kedves volt mindenki. Amúgy a bor meg finom volt.] Itt egy táblára az volt írva, hogy ez a hely a Nagy-völgyi Pincék. Az elõzõ pincesor meg a térképen Tarcodi pincékként van jelölve. (Különben a túra teljes útvonalát három Mátra térképrõl sem tudtam összeválogatni. Biztos ezért is adnak mindenkinek térképvázlatot a rendezõk.)
Vadrózsa, de ilyenkor inkább csipkebokor
Hármashatár - Jól látszik innen a Kecske-kõ
Mezei iringó - „Az ördög ebbõl csinált szekeret”
Virágözön sárga színben
Tarcodi pincéknél - Egy romantikus, múltidézõ pince
Romosodó pince
Címeres-zászlós pince
Szõlõ és kocsikerék
Nagy-völgyi pincék - Ellenõrzõ pont
Pontõr lánykák
Ponttábla
A pontot magam mögött hagytam, s nekivágtam célba jutni. Hamarosan egy aszfaltútra fordultam, ami egyenesen a templom tornya felé irányult. Az út jobb oldalán szõlõfürtök próbálkoztak a beéréssel, messzebb a Somlyó magasodott. Egy villanyoszlopra szerelt táblán ezt olvastam: "Ez az út mindannyiunké! Együtt vigyázzunk rá!" Hoppá! Innentõl kezdve sokkal óvatosabban léptem az aszfaltra, hogy minél kevesebb kárt okozzam. Ha már megkértek rá, hogy vigyázzak...
Szõlõk Somlyó alatt
Ez az út
Beértem a faluba, amin még keresztül is kellett menni a célig. Egyedül baktattam a járdán, mikor is egy ember váratlanul utánam szólt:- Utolsó lettél!Mondtam neki, hogy egy: még jönnek utánam, kettõ: a 30-ason vagyok, nem a 20-ason.- A 30 az nem 20! - mondta, s hangsúlyából éreztem, hogy sikerült meggyõznöm...
Toronyiránt vezet mindannyiunk útja
Rózsaszentmárton - Templom
Túratábla a faluban
Nemsokára befordultam a célegyenesbe. Pont akkor távoztak Vörös Tamásék, akik a rövidebb távra neveztek. Pár szót váltottam Tamással, és lefotóztam a társaságot, majd célba tértem...
Tamásék hazafelé tartanak
A cél kapujában
Céltábla
Célban
Megkaptam az emléklapot és a kitûzõt, sikerült egy célidõt is szerezni a lapomra. Az ugyanis lemaradt. Pár perc múlva vettem észre, úgy mentem vissza, s ráírattam 5 perccel korábbi idõt, 14:13-at. Majd átmentem a horgásztóhoz inni valamit. Miután azzal utasítottam vissza a paprikás krumplit, hogy nem eszek húst, kínáltak vegetáriánus kajával, igaz hogy digitáriánusnak mondta a fõszakács... Nem hagytam magamat rábeszélni, nem úgy, mint Feri. Õ sem eszik állatot, s miután megkóstolta, és gyanús lett neki, a fõszakács elmondta, hogy mi van benne: olaj, krumpli, paprika, meg egy kis szalonnazsír... Jó, hogy ezt Feritõl idejekorán megtudtam, még mielõtt átmentem a tóhoz.
Horgásztó
Ez a tó, amúgy nagyon picike, valamivel nagyobbat vártam. 2 éve nem láttam, úgyhogy emlékem errõl nem volt. A tó mellett egy kis elkerített részen apró fenyõfák növekedtek, szorosan egymás mellett. Volt még egy gyerekjáték is a tónál, valami nagyfülû egérhinta, de az inkább ijesztõen idétlen volt, mint aranyos...
Jajdecsúf a horgásztónál
Panka a célban
Ittam egy kicsit, majd visszamentem a célba. Akkorra értek be Pankáék. Róla is csináltam egy képet, többek között a családi vonatkozású pólója miatt. Majd a buszmegállóba mentünk, több dolgunk nem lévén Rózsaszentmártonban. Ugyanaz a sofõr jött, feltehetõleg ugyanazzal a jármûvel, aki és ami reggel hozott minket. Most sem ragaszkodtam menetjegyhez, csakúgy, mint reggel. Mit meg nem tesz az ember a környezet megóvásáért... A buszon jó hangulatban utaztunk hazafelé egy kellemes lábmegmozgatás után. Azt hiszem, nem volt rossz döntés ez a közeli túra.
 
Szõke György

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESÕ


településen

HIRDETÉS

ELFOGADÓHELYEK

KIEMELT AJÁNLATNK

PARTNER

Jooble álláskeresés
Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplõ tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítõk engedélyét kell írásban kérni.

Oldal tetejére