| 2025. november 15. szombat (46. hét) van, köszöntjük Adalbert, Lipót nevű olvasóinkat. | Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát? |
AJÁNLATOK
Élménybeszámolók
Ismét útra keltek egyesületünk Mátra Manói
2004. május 23., vasárnap
Családos túra2004. május 23. vasárnap
Útvonal: Kékestető - Erzsébet kereszt - Sas-kő - Disznó-kő - Kékestető
Vasárnap jó hűvös reggelre ébredtünk. Nem baj. Nem esik az eső, és ami a legfontosabb, nem is fog. Valóra válthatjuk a tervezett programot: eljuthatunk szülőkkel, gyerekekkel a Mátra északi oldalán lévő csodaszép kilátóhelyekre.A táj ezen az oldalon teljesen más arcát mutatja, mint a jobban látogatott déli lankák, ezért is szerettük volna megmutatni a túrázni vágyóknak.
A buszmegállóban 7 családdal (8 felnőtt, 12 gyerek) találkoztunk mi ketten, óvónénik. A létszám kellemes, indulhatunk.
A kilátó tövében szétnéztünk, hátha várnak még bennünket autóval érkező társak, de nem találtunk senki csatlakozni vágyót.Akkor irány a kék – sárga csíkkal jelzett turista útvonal. Mielőtt nekivágtunk volna a néhány kilométernek, megbeszéltük a fontos szabályokat, meghallgattuk a „Föld parancsát”. Libasorba rendeződve, kissé dideregve a hűvös szélben elindultunk felfedezni a környéket.A vulkáni tevékenységekből megmaradt nagy kőhalmok minden gyereket arra csábítottak, hogy azonnal megmutathassák hegymászó tudományukat. Alig lehetett lecsalogatni őket a kupac tetejéről!
Megbámultuk az egymás mellett élő fenyves erdőt és bükköst, amit csak az ösvény választ el egymástól. Az út lefelé halad, kényelmes tempóban járható, fogynak is a méterek, jókedvűen beszélget gyerek, felnőtt.Megegyezünk abban, hogy mennyivel jobb itt, az erdőben, mint a büdös városban. Sőt mennyivel könnyebb szendvicset főzni ebédre, mint több fogásos vasárnapi menüsort, és a gyerek sem nyafog, hanem vidáman ugra-bugrál a társaival, s észre sem veszi, hogy a tervezettnél több távolságot tesz meg a friss levegőn.
Az Erzsébet keresztről elénk táruló látvány lenyűgöző. Mindenkiből csodálatot vált ki az alattunk elterülő hegyvidék, a távolban a hegyi falvakkal. Éppen ebédidő, elő hát az elemózsiával. A falatozás után játékra invitálta Marika a csapatot. Kell is egy kis intenzívebb mozgás, mert bizony feltámadt a szél, bár szikrázóan szép a napsütés, de melegét nem érezzük.
A játék során megtudtuk, hogy valamennyi madarunk védett, s az idén a kerti rozsdafarkú a kiválasztott madár.A madárfiókák pedig mindig éhesek – játszunk madáretetést! A fűben szétszórt színes pálcikák voltak az eledelek, amelyeket a madárszülőknek egyesével kellett a madárfiókáknak odaadni. Először a felnőttek guggoltak körbe és tartották a tenyerüket, abba hordozgatták a gyerekek szigorúan egyesével a színes pálcikákat. Azután cseréltünk, s a játék végére már senki sem fázott, hanem jókedvűen látott neki a következő feladatnak: olyan korú fát keresni, mint saját maga.
Érdekes ötlet: ki tudja, milyen vastag lehet egy huszon – harminc - ötven éves fa dereka? Volt olyan kiránduló társunk, aki pontosan megtalálta a maga fáját, de a legtöbben melléfogtunk.De új ismerettel gazdagodtunk, hogyan is lehet megbecsülni egy számítás segítségével egy fa életkorát.
A játék után folytattuk utunkat, odafigyelve a lábunk alá, mert meredek és szakadékos az ösvény.A Sas-kő kilátójától Visonta, Markaz felé is el lehet látni, megint egy szép panoráma! Tetszik is mindenkinek. A kilátónál „fényképezőgépet” hajtogattunk, fotóztuk a számunkra szép látványt, azután azt is, ami nem illik a tájba. A kis környezetvédők tudták, hogy a szemét inkább a hátizsákba való, majd otthon kidobjuk.A rövid pihenő után az utolsó szakasz következett, vadregényes útszakasz a Disznó-kőig. A kisebb gyerekek segítségért kapaszkodtak a felnőttek kezébe, mert köves és lejtős az út errefelé. A nagyobbakat sem kellett most figyelmeztetni, hogy lefelé a lejtőn soha nem szaladunk!
A harmadik állomást sem hagytuk el játék nélkül. Bekötött szemmel megtett útvonalat kellett nyitott szemmel újra bejárni. A megtapogatott növényt azonosítani szintén nyitott szemmel nem könnyű feladat. Viszont gyermek és felnőtt egyaránt élvezte. A játékok után még egyszer szétnéztünk, gyönyörködtünk a tájban, és nekivágtunk a visszafelé vezető útnak.
Most jön a fekete leves: ami eddig lejtett, az most emelkedik! Nem baj, legalább kimelegszünk jelszóval elindultunk felfelé, irány megállás nélkül az Erzsébet keresztig. Néhány felnőtt ijesztőnek tartotta a távolságot, nem is nagyon akartak hinni a térképnek sem, hogy ez nem hosszú út. A megtapasztalás bizonyíték. Jó volt elhaladni a már ismerős fák, kövek, kidőlt fatörzsek mellett, és a végén tényleg kiderült, hogy az út tényleg nem hosszú, ám elég meredek.
Szuszogott is mindenki rendesen. Persze néhány „hegyikecske” gyereknek meg sem kottyant sem a távolság, sem a szintkülönbség. Nagyon helyes, kell az utánpótlás, a természet szerető és természetjáró ember!
Az Erzsébet keresztnél az ismerős réten az erdő illatából vettünk mintát – valami jellegzetes illatú dolgot zártunk dobozkába s próbáltuk társunkkal azonosíttatni. Tükörből szemléltük a növények fonákját, szelídítettünk csalánt - ha alulról felfelé óvatosan, nyitott tenyérrel simítjuk meg a növényt, valóban nem csíp!
Pillantás az órára, indulnunk kell! Már csak egyetlen emelkedő állt előttünk. Hamar meg is másztuk.A túra végén felsoroltuk kinek mi tetszett a nap folyamán legjobban. A gyönyörű táj, a sok játék, hogy együtt voltunk stb. stb.Az „Eljönnél még egyszer?”- kérdésre mindenki igennel felelt, sőt néhányan elhoznák erre az útvonalra a most otthon maradt családtagjaikat is. Sőt, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, egy kicsit megnéznék azt is, mi van a Disznó-kő után. Érdemes is! Nagyon szép az út tovább.Hazafelé még büszkén viseltük a nyakunkban a Kékes Turista Egyesület jelvényét.Megérkezve pedig megállapítottuk, szép volt ez a nap, érdemes volt reggel elindulni, sajnálhatja, aki nem tartott velünk.
Tóthné Kelemen Mária
Útvonal: Kékestető - Erzsébet kereszt - Sas-kő - Disznó-kő - Kékestető
Vasárnap jó hűvös reggelre ébredtünk. Nem baj. Nem esik az eső, és ami a legfontosabb, nem is fog. Valóra válthatjuk a tervezett programot: eljuthatunk szülőkkel, gyerekekkel a Mátra északi oldalán lévő csodaszép kilátóhelyekre.A táj ezen az oldalon teljesen más arcát mutatja, mint a jobban látogatott déli lankák, ezért is szerettük volna megmutatni a túrázni vágyóknak.
A buszmegállóban 7 családdal (8 felnőtt, 12 gyerek) találkoztunk mi ketten, óvónénik. A létszám kellemes, indulhatunk.
A kilátó tövében szétnéztünk, hátha várnak még bennünket autóval érkező társak, de nem találtunk senki csatlakozni vágyót.Akkor irány a kék – sárga csíkkal jelzett turista útvonal. Mielőtt nekivágtunk volna a néhány kilométernek, megbeszéltük a fontos szabályokat, meghallgattuk a „Föld parancsát”. Libasorba rendeződve, kissé dideregve a hűvös szélben elindultunk felfedezni a környéket.A vulkáni tevékenységekből megmaradt nagy kőhalmok minden gyereket arra csábítottak, hogy azonnal megmutathassák hegymászó tudományukat. Alig lehetett lecsalogatni őket a kupac tetejéről!
Megbámultuk az egymás mellett élő fenyves erdőt és bükköst, amit csak az ösvény választ el egymástól. Az út lefelé halad, kényelmes tempóban járható, fogynak is a méterek, jókedvűen beszélget gyerek, felnőtt.Megegyezünk abban, hogy mennyivel jobb itt, az erdőben, mint a büdös városban. Sőt mennyivel könnyebb szendvicset főzni ebédre, mint több fogásos vasárnapi menüsort, és a gyerek sem nyafog, hanem vidáman ugra-bugrál a társaival, s észre sem veszi, hogy a tervezettnél több távolságot tesz meg a friss levegőn.
Az Erzsébet keresztről elénk táruló látvány lenyűgöző. Mindenkiből csodálatot vált ki az alattunk elterülő hegyvidék, a távolban a hegyi falvakkal. Éppen ebédidő, elő hát az elemózsiával. A falatozás után játékra invitálta Marika a csapatot. Kell is egy kis intenzívebb mozgás, mert bizony feltámadt a szél, bár szikrázóan szép a napsütés, de melegét nem érezzük.
A játék során megtudtuk, hogy valamennyi madarunk védett, s az idén a kerti rozsdafarkú a kiválasztott madár.A madárfiókák pedig mindig éhesek – játszunk madáretetést! A fűben szétszórt színes pálcikák voltak az eledelek, amelyeket a madárszülőknek egyesével kellett a madárfiókáknak odaadni. Először a felnőttek guggoltak körbe és tartották a tenyerüket, abba hordozgatták a gyerekek szigorúan egyesével a színes pálcikákat. Azután cseréltünk, s a játék végére már senki sem fázott, hanem jókedvűen látott neki a következő feladatnak: olyan korú fát keresni, mint saját maga.
Érdekes ötlet: ki tudja, milyen vastag lehet egy huszon – harminc - ötven éves fa dereka? Volt olyan kiránduló társunk, aki pontosan megtalálta a maga fáját, de a legtöbben melléfogtunk.De új ismerettel gazdagodtunk, hogyan is lehet megbecsülni egy számítás segítségével egy fa életkorát.
A játék után folytattuk utunkat, odafigyelve a lábunk alá, mert meredek és szakadékos az ösvény.A Sas-kő kilátójától Visonta, Markaz felé is el lehet látni, megint egy szép panoráma! Tetszik is mindenkinek. A kilátónál „fényképezőgépet” hajtogattunk, fotóztuk a számunkra szép látványt, azután azt is, ami nem illik a tájba. A kis környezetvédők tudták, hogy a szemét inkább a hátizsákba való, majd otthon kidobjuk.A rövid pihenő után az utolsó szakasz következett, vadregényes útszakasz a Disznó-kőig. A kisebb gyerekek segítségért kapaszkodtak a felnőttek kezébe, mert köves és lejtős az út errefelé. A nagyobbakat sem kellett most figyelmeztetni, hogy lefelé a lejtőn soha nem szaladunk!
A harmadik állomást sem hagytuk el játék nélkül. Bekötött szemmel megtett útvonalat kellett nyitott szemmel újra bejárni. A megtapogatott növényt azonosítani szintén nyitott szemmel nem könnyű feladat. Viszont gyermek és felnőtt egyaránt élvezte. A játékok után még egyszer szétnéztünk, gyönyörködtünk a tájban, és nekivágtunk a visszafelé vezető útnak.
Most jön a fekete leves: ami eddig lejtett, az most emelkedik! Nem baj, legalább kimelegszünk jelszóval elindultunk felfelé, irány megállás nélkül az Erzsébet keresztig. Néhány felnőtt ijesztőnek tartotta a távolságot, nem is nagyon akartak hinni a térképnek sem, hogy ez nem hosszú út. A megtapasztalás bizonyíték. Jó volt elhaladni a már ismerős fák, kövek, kidőlt fatörzsek mellett, és a végén tényleg kiderült, hogy az út tényleg nem hosszú, ám elég meredek.
Szuszogott is mindenki rendesen. Persze néhány „hegyikecske” gyereknek meg sem kottyant sem a távolság, sem a szintkülönbség. Nagyon helyes, kell az utánpótlás, a természet szerető és természetjáró ember!
Az Erzsébet keresztnél az ismerős réten az erdő illatából vettünk mintát – valami jellegzetes illatú dolgot zártunk dobozkába s próbáltuk társunkkal azonosíttatni. Tükörből szemléltük a növények fonákját, szelídítettünk csalánt - ha alulról felfelé óvatosan, nyitott tenyérrel simítjuk meg a növényt, valóban nem csíp!
Pillantás az órára, indulnunk kell! Már csak egyetlen emelkedő állt előttünk. Hamar meg is másztuk.A túra végén felsoroltuk kinek mi tetszett a nap folyamán legjobban. A gyönyörű táj, a sok játék, hogy együtt voltunk stb. stb.Az „Eljönnél még egyszer?”- kérdésre mindenki igennel felelt, sőt néhányan elhoznák erre az útvonalra a most otthon maradt családtagjaikat is. Sőt, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, egy kicsit megnéznék azt is, mi van a Disznó-kő után. Érdemes is! Nagyon szép az út tovább.Hazafelé még büszkén viseltük a nyakunkban a Kékes Turista Egyesület jelvényét.Megérkezve pedig megállapítottuk, szép volt ez a nap, érdemes volt reggel elindulni, sajnálhatja, aki nem tartott velünk.
Tóthné Kelemen Mária
| Résztvevők | Felnőttekgyerekek | Borbély LászlóBorbély Balázs Borbély LászlónéBorbély Brigitta Kanyó KataKanyó Keve Barnáné Virbán BrigittaBarna Levente Patócsné Szoboszlai TündePatócs Richárd Patócs Donát Sebőkné Demeter IldikóSebők Vivien Sebők Evelin Boros RóbertBoros Róbert Boros Viktória Simrák MáriaKluk Tamás Kluk Bálint Nigrínyi Tiborné Tóthné Kelemen Mária Túravezető: Tóthné Kelemen Mária BEJELENTKEZÉSSZÁLLÁSKERESÕHIRDETÉS ELFOGADÓHELYEKPARTNER
GOOGLE KERESÉSAz oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt. Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.
A tartalom a Mátrahegy Bt. tulajdona, amelyet felhasználni csak saját célra lehetséges.
A tartalom eredeti forrása a https://matrahegy.hu/elmenybeszamolok/20040523mm internetes oldalon található. |
