| 2025. április 2. szerda (14. hét) van, köszöntjük Áron nevű olvasóinkat. | Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát? |
AJÁNLATOK
Élménybeszámolók
Ismét útra keltek egyesületünk Mátra Manói
2004. május 23., vasárnap
Családos túra2004. május 23. vasárnap
Útvonal: Kékestetõ - Erzsébet kereszt - Sas-kõ - Disznó-kõ - Kékestetõ
Vasárnap jó hûvös reggelre ébredtünk. Nem baj. Nem esik az esõ, és ami a legfontosabb, nem is fog. Valóra válthatjuk a tervezett programot: eljuthatunk szülõkkel, gyerekekkel a Mátra északi oldalán lévõ csodaszép kilátóhelyekre.A táj ezen az oldalon teljesen más arcát mutatja, mint a jobban látogatott déli lankák, ezért is szerettük volna megmutatni a túrázni vágyóknak.
A buszmegállóban 7 családdal (8 felnõtt, 12 gyerek) találkoztunk mi ketten, óvónénik. A létszám kellemes, indulhatunk.
A kilátó tövében szétnéztünk, hátha várnak még bennünket autóval érkezõ társak, de nem találtunk senki csatlakozni vágyót.Akkor irány a kék – sárga csíkkal jelzett turista útvonal. Mielõtt nekivágtunk volna a néhány kilométernek, megbeszéltük a fontos szabályokat, meghallgattuk a „Föld parancsát”. Libasorba rendezõdve, kissé dideregve a hûvös szélben elindultunk felfedezni a környéket.A vulkáni tevékenységekbõl megmaradt nagy kõhalmok minden gyereket arra csábítottak, hogy azonnal megmutathassák hegymászó tudományukat. Alig lehetett lecsalogatni õket a kupac tetejérõl!
Megbámultuk az egymás mellett élõ fenyves erdõt és bükköst, amit csak az ösvény választ el egymástól. Az út lefelé halad, kényelmes tempóban járható, fogynak is a méterek, jókedvûen beszélget gyerek, felnõtt.Megegyezünk abban, hogy mennyivel jobb itt, az erdõben, mint a büdös városban. Sõt mennyivel könnyebb szendvicset fõzni ebédre, mint több fogásos vasárnapi menüsort, és a gyerek sem nyafog, hanem vidáman ugra-bugrál a társaival, s észre sem veszi, hogy a tervezettnél több távolságot tesz meg a friss levegõn.
Az Erzsébet keresztrõl elénk táruló látvány lenyûgözõ. Mindenkibõl csodálatot vált ki az alattunk elterülõ hegyvidék, a távolban a hegyi falvakkal. Éppen ebédidõ, elõ hát az elemózsiával. A falatozás után játékra invitálta Marika a csapatot. Kell is egy kis intenzívebb mozgás, mert bizony feltámadt a szél, bár szikrázóan szép a napsütés, de melegét nem érezzük.
A játék során megtudtuk, hogy valamennyi madarunk védett, s az idén a kerti rozsdafarkú a kiválasztott madár.A madárfiókák pedig mindig éhesek – játszunk madáretetést! A fûben szétszórt színes pálcikák voltak az eledelek, amelyeket a madárszülõknek egyesével kellett a madárfiókáknak odaadni. Elõször a felnõttek guggoltak körbe és tartották a tenyerüket, abba hordozgatták a gyerekek szigorúan egyesével a színes pálcikákat. Azután cseréltünk, s a játék végére már senki sem fázott, hanem jókedvûen látott neki a következõ feladatnak: olyan korú fát keresni, mint saját maga.
Érdekes ötlet: ki tudja, milyen vastag lehet egy huszon – harminc - ötven éves fa dereka? Volt olyan kiránduló társunk, aki pontosan megtalálta a maga fáját, de a legtöbben melléfogtunk.De új ismerettel gazdagodtunk, hogyan is lehet megbecsülni egy számítás segítségével egy fa életkorát.
A játék után folytattuk utunkat, odafigyelve a lábunk alá, mert meredek és szakadékos az ösvény.A Sas-kõ kilátójától Visonta, Markaz felé is el lehet látni, megint egy szép panoráma! Tetszik is mindenkinek. A kilátónál „fényképezõgépet” hajtogattunk, fotóztuk a számunkra szép látványt, azután azt is, ami nem illik a tájba. A kis környezetvédõk tudták, hogy a szemét inkább a hátizsákba való, majd otthon kidobjuk.A rövid pihenõ után az utolsó szakasz következett, vadregényes útszakasz a Disznó-kõig. A kisebb gyerekek segítségért kapaszkodtak a felnõttek kezébe, mert köves és lejtõs az út errefelé. A nagyobbakat sem kellett most figyelmeztetni, hogy lefelé a lejtõn soha nem szaladunk!
A harmadik állomást sem hagytuk el játék nélkül. Bekötött szemmel megtett útvonalat kellett nyitott szemmel újra bejárni. A megtapogatott növényt azonosítani szintén nyitott szemmel nem könnyû feladat. Viszont gyermek és felnõtt egyaránt élvezte. A játékok után még egyszer szétnéztünk, gyönyörködtünk a tájban, és nekivágtunk a visszafelé vezetõ útnak.
Most jön a fekete leves: ami eddig lejtett, az most emelkedik! Nem baj, legalább kimelegszünk jelszóval elindultunk felfelé, irány megállás nélkül az Erzsébet keresztig. Néhány felnõtt ijesztõnek tartotta a távolságot, nem is nagyon akartak hinni a térképnek sem, hogy ez nem hosszú út. A megtapasztalás bizonyíték. Jó volt elhaladni a már ismerõs fák, kövek, kidõlt fatörzsek mellett, és a végén tényleg kiderült, hogy az út tényleg nem hosszú, ám elég meredek.
Szuszogott is mindenki rendesen. Persze néhány „hegyikecske” gyereknek meg sem kottyant sem a távolság, sem a szintkülönbség. Nagyon helyes, kell az utánpótlás, a természet szeretõ és természetjáró ember!
Az Erzsébet keresztnél az ismerõs réten az erdõ illatából vettünk mintát – valami jellegzetes illatú dolgot zártunk dobozkába s próbáltuk társunkkal azonosíttatni. Tükörbõl szemléltük a növények fonákját, szelídítettünk csalánt - ha alulról felfelé óvatosan, nyitott tenyérrel simítjuk meg a növényt, valóban nem csíp!
Pillantás az órára, indulnunk kell! Már csak egyetlen emelkedõ állt elõttünk. Hamar meg is másztuk.A túra végén felsoroltuk kinek mi tetszett a nap folyamán legjobban. A gyönyörû táj, a sok játék, hogy együtt voltunk stb. stb.Az „Eljönnél még egyszer?”- kérdésre mindenki igennel felelt, sõt néhányan elhoznák erre az útvonalra a most otthon maradt családtagjaikat is. Sõt, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, egy kicsit megnéznék azt is, mi van a Disznó-kõ után. Érdemes is! Nagyon szép az út tovább.Hazafelé még büszkén viseltük a nyakunkban a Kékes Turista Egyesület jelvényét.Megérkezve pedig megállapítottuk, szép volt ez a nap, érdemes volt reggel elindulni, sajnálhatja, aki nem tartott velünk.
Tóthné Kelemen Mária
Útvonal: Kékestetõ - Erzsébet kereszt - Sas-kõ - Disznó-kõ - Kékestetõ
Vasárnap jó hûvös reggelre ébredtünk. Nem baj. Nem esik az esõ, és ami a legfontosabb, nem is fog. Valóra válthatjuk a tervezett programot: eljuthatunk szülõkkel, gyerekekkel a Mátra északi oldalán lévõ csodaszép kilátóhelyekre.A táj ezen az oldalon teljesen más arcát mutatja, mint a jobban látogatott déli lankák, ezért is szerettük volna megmutatni a túrázni vágyóknak.
A buszmegállóban 7 családdal (8 felnõtt, 12 gyerek) találkoztunk mi ketten, óvónénik. A létszám kellemes, indulhatunk.
A kilátó tövében szétnéztünk, hátha várnak még bennünket autóval érkezõ társak, de nem találtunk senki csatlakozni vágyót.Akkor irány a kék – sárga csíkkal jelzett turista útvonal. Mielõtt nekivágtunk volna a néhány kilométernek, megbeszéltük a fontos szabályokat, meghallgattuk a „Föld parancsát”. Libasorba rendezõdve, kissé dideregve a hûvös szélben elindultunk felfedezni a környéket.A vulkáni tevékenységekbõl megmaradt nagy kõhalmok minden gyereket arra csábítottak, hogy azonnal megmutathassák hegymászó tudományukat. Alig lehetett lecsalogatni õket a kupac tetejérõl!
Megbámultuk az egymás mellett élõ fenyves erdõt és bükköst, amit csak az ösvény választ el egymástól. Az út lefelé halad, kényelmes tempóban járható, fogynak is a méterek, jókedvûen beszélget gyerek, felnõtt.Megegyezünk abban, hogy mennyivel jobb itt, az erdõben, mint a büdös városban. Sõt mennyivel könnyebb szendvicset fõzni ebédre, mint több fogásos vasárnapi menüsort, és a gyerek sem nyafog, hanem vidáman ugra-bugrál a társaival, s észre sem veszi, hogy a tervezettnél több távolságot tesz meg a friss levegõn.
Az Erzsébet keresztrõl elénk táruló látvány lenyûgözõ. Mindenkibõl csodálatot vált ki az alattunk elterülõ hegyvidék, a távolban a hegyi falvakkal. Éppen ebédidõ, elõ hát az elemózsiával. A falatozás után játékra invitálta Marika a csapatot. Kell is egy kis intenzívebb mozgás, mert bizony feltámadt a szél, bár szikrázóan szép a napsütés, de melegét nem érezzük.
A játék során megtudtuk, hogy valamennyi madarunk védett, s az idén a kerti rozsdafarkú a kiválasztott madár.A madárfiókák pedig mindig éhesek – játszunk madáretetést! A fûben szétszórt színes pálcikák voltak az eledelek, amelyeket a madárszülõknek egyesével kellett a madárfiókáknak odaadni. Elõször a felnõttek guggoltak körbe és tartották a tenyerüket, abba hordozgatták a gyerekek szigorúan egyesével a színes pálcikákat. Azután cseréltünk, s a játék végére már senki sem fázott, hanem jókedvûen látott neki a következõ feladatnak: olyan korú fát keresni, mint saját maga.
Érdekes ötlet: ki tudja, milyen vastag lehet egy huszon – harminc - ötven éves fa dereka? Volt olyan kiránduló társunk, aki pontosan megtalálta a maga fáját, de a legtöbben melléfogtunk.De új ismerettel gazdagodtunk, hogyan is lehet megbecsülni egy számítás segítségével egy fa életkorát.
A játék után folytattuk utunkat, odafigyelve a lábunk alá, mert meredek és szakadékos az ösvény.A Sas-kõ kilátójától Visonta, Markaz felé is el lehet látni, megint egy szép panoráma! Tetszik is mindenkinek. A kilátónál „fényképezõgépet” hajtogattunk, fotóztuk a számunkra szép látványt, azután azt is, ami nem illik a tájba. A kis környezetvédõk tudták, hogy a szemét inkább a hátizsákba való, majd otthon kidobjuk.A rövid pihenõ után az utolsó szakasz következett, vadregényes útszakasz a Disznó-kõig. A kisebb gyerekek segítségért kapaszkodtak a felnõttek kezébe, mert köves és lejtõs az út errefelé. A nagyobbakat sem kellett most figyelmeztetni, hogy lefelé a lejtõn soha nem szaladunk!
A harmadik állomást sem hagytuk el játék nélkül. Bekötött szemmel megtett útvonalat kellett nyitott szemmel újra bejárni. A megtapogatott növényt azonosítani szintén nyitott szemmel nem könnyû feladat. Viszont gyermek és felnõtt egyaránt élvezte. A játékok után még egyszer szétnéztünk, gyönyörködtünk a tájban, és nekivágtunk a visszafelé vezetõ útnak.
Most jön a fekete leves: ami eddig lejtett, az most emelkedik! Nem baj, legalább kimelegszünk jelszóval elindultunk felfelé, irány megállás nélkül az Erzsébet keresztig. Néhány felnõtt ijesztõnek tartotta a távolságot, nem is nagyon akartak hinni a térképnek sem, hogy ez nem hosszú út. A megtapasztalás bizonyíték. Jó volt elhaladni a már ismerõs fák, kövek, kidõlt fatörzsek mellett, és a végén tényleg kiderült, hogy az út tényleg nem hosszú, ám elég meredek.
Szuszogott is mindenki rendesen. Persze néhány „hegyikecske” gyereknek meg sem kottyant sem a távolság, sem a szintkülönbség. Nagyon helyes, kell az utánpótlás, a természet szeretõ és természetjáró ember!
Az Erzsébet keresztnél az ismerõs réten az erdõ illatából vettünk mintát – valami jellegzetes illatú dolgot zártunk dobozkába s próbáltuk társunkkal azonosíttatni. Tükörbõl szemléltük a növények fonákját, szelídítettünk csalánt - ha alulról felfelé óvatosan, nyitott tenyérrel simítjuk meg a növényt, valóban nem csíp!
Pillantás az órára, indulnunk kell! Már csak egyetlen emelkedõ állt elõttünk. Hamar meg is másztuk.A túra végén felsoroltuk kinek mi tetszett a nap folyamán legjobban. A gyönyörû táj, a sok játék, hogy együtt voltunk stb. stb.Az „Eljönnél még egyszer?”- kérdésre mindenki igennel felelt, sõt néhányan elhoznák erre az útvonalra a most otthon maradt családtagjaikat is. Sõt, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, egy kicsit megnéznék azt is, mi van a Disznó-kõ után. Érdemes is! Nagyon szép az út tovább.Hazafelé még büszkén viseltük a nyakunkban a Kékes Turista Egyesület jelvényét.Megérkezve pedig megállapítottuk, szép volt ez a nap, érdemes volt reggel elindulni, sajnálhatja, aki nem tartott velünk.
Tóthné Kelemen Mária
| Résztvevõk | Felnõttekgyerekek | Borbély LászlóBorbély Balázs Borbély LászlónéBorbély Brigitta Kanyó KataKanyó Keve Barnáné Virbán BrigittaBarna Levente Patócsné Szoboszlai TündePatócs Richárd Patócs Donát Sebõkné Demeter IldikóSebõk Vivien Sebõk Evelin Boros RóbertBoros Róbert Boros Viktória Simrák MáriaKluk Tamás Kluk Bálint Nigrínyi Tiborné Tóthné Kelemen Mária Túravezetõ: Tóthné Kelemen Mária BEJELENTKEZÉSSZÁLLÁSKERESÕHIRDETÉS ELFOGADÓHELYEKKIEMELT AJÁNLATNKPARTNER 
GOOGLE KERESÉSAz oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplő tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt. Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítők engedélyét kell írásban kérni.
A tartalom a Mátrahegy Bt. tulajdona, amelyet felhasználni csak saját célra lehetséges.
A tartalom eredeti forrása a https://matrahegy.hu/elmenybeszamolok/20040523mm internetes oldalon található. |
