2004. május 08., szombat


„A természet varázsát ontja bõven.A fûben, a virágban és a kõben.Ó nincs a földön oly silány anyag.Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;De nincs oly jó, melyben ne volna vész,Ha balga módra véle visszaélsz!”(Shakespeare)

Amikor kisiskolás gyermekeim ezelõtt tíz évvel elõször voltak Ausztriában, megkérdeztem tõlük: mi tetszett nekik a legjobban. Az elsõ, ami még egy gyereknek is feltûnt: „anya, ott olyan szép és tiszta volt minden!” Szeretném, hogy ha az odaátról átjövõ gyerekek egyszer ugyanezt mondhatnák otthon a hazámról... Ha a megszûnt határok azt is jelenthetnék, hogy az utazó csak a feliratokról és ne a szemétcsíkokról tudja: Magyarországon vagyunk. Sajnos mindig felszáll a sóhaj, ha nyugatról vagy északi irányból érkezünk: ”Látszik, hogy itthon vagyunk.” Elfog a szégyen, és nem vigasztal az sem, hogy nálunk keletebbre talán még ennél is rosszabb a helyzet.

Nem tudom: vizsgálta–e már valaki, hogy miért lettünk a szeméthegyek országa. Mindig a pénzre hivatkozunk, pedig mindannyian tudjuk: oly sok dolog nemcsak a pénzen múlik. Valaha azt mesélte édesanyám, hogy nagyon szegények voltak, de szeretetben éltek, és tisztaságot tartottak maguk körül. Mi lett az öregek gyermekeibõl, unokáiból? Hová lett ez az örökségünk? Miért lettünk olyan önzõek, hogy csak a kerítésen vagy az ajtón belül akarunk rendet tartani? Ha kilépünk az ajtón, jó esetben a szemetest keressük, azt várjuk: majd valaki más elviszi helyettünk, eltakarít utánunk. De kitõl várjuk mindezt?

Nemrégiben külföldre utaztam. A buszra várva beszélgettünk, és a beszélgetõpartnerem oly nagy természetességgel eldobta a cigarettacsikkjét, talán észre sem vette. Kérdõn néztem rá. Õ pironkodva mondta: hát nincs a közelben szemetes! Látva döbbenetemet, magyarázkodnom kellett: szerinted kinek kellene lehajolni a te szemetedért? Csend volt a válasz. Láttam rajta, hogy ezen még soha nem gondolkodott. Késõbb láttam, hogy ha rágyújtott, már kereste a megoldást, mert szégyellte volna, hogy szemetel. Most már meglátta õ is mások szemetét. És talán rájött, hogy van megoldás.

A lányom azt mondja, hogy neki már „rááll” a szeme a szemétre, és a nem szemetelés életforma is lehet. És ez nem is olyan nehéz. Ezt meg lehet szokni, meg lehet tanulni. Rendes ember szerinte soha nem dobja el elsõnek a szemetet. Ötödiknek már persze õ is kísértésbe esik.

Azt tapasztalom, hogy aki velünk jár, az már kísértésbe se esik. Legfeljebb az értetlensége és a dühe növekszik napról napra. A szemét felszámolásához sok türelemre és alázatra van szükség. Meg sok dolgos kézre, megszállott tanítókra, példamutató szülõkre, okos hivatalnokokra. Mert össze kell szedni a szemetet, és közben kitalálni valamit, hogy ne kerüljön a helyére újabb.

Mi már tudjuk, hogy ez hosszadalmas munka. Sokszor jár kudarccal, rengeteg kitartás kell hozzá. Mert sokféle út van a megoldáshoz. Mi a példamutatást és a kitartó szemétgyûjtést választottuk. Hisszük, hogy a velünk együtt túrázó és szemetet szedõ gyerekek „már most haragszom a szemetelõkre” érzése sok rendes embert nevel majd. Talán õk már meglátják a szemetet! Mert aki észreveszi, azt már zavarja is. Akit zavar, az nem növeli. Az keresi a megoldást, és a gyerekeit is erre fogja tanítani.

Egyesületünk a Mátraalján, gyöngyösi székhellyel mûködõ turista egyesület. Szeretjük a Mátrát, és szeretnénk, ha másoknak is azt jelentené, amit nekünk. Célunk, hogy ha valaki idejön, érezze: ennek a tájnak van gazdája, hogy figyelik, ami ott történik, és máskor is idevágyjon. Ennek érdekében festjük a jelzéseket, vágjuk a bozótot, tagjaink honlapot mûködtetnek www.matrahegy.hu néven, nyílt túráinkon bemutatjuk természeti szépségeit az idelátogatóknak, egyéb programjainkkal népszerûsítjük a természetjárást és ... TAKARÍTJUK A MÁTRÁT. Mert a vendégváráshoz hozzátartozik az is, hogy az ember takarít. Ünneplõbe öltözteti nemcsak a szívét, de a környezetét is. Mi már hisszük és tudjuk, hogy a turistának az erdõ, a természet a szellemi megújulás és a lelki megnyugvás színtere. Reméljük, hogy egyszer majd csupán turisták járják az erdõt.

A turistaság élményeit nem tudja elrontani az idõjárás szeszélye sem, csak egy másik ember. Az, aki még nem látja, még nem érti, még nem érzi a természet nagyszerûségét, aki még úgy tudja, hogy õ a központ, körülötte fordul a Föld... és hangoskodik, versenypályának használja, és közben szemetel, amerre jár.

Mi is voltunk szemetelõk. Akkor még nem vettük észre, hogy a természetnek ez fáj. Sokat mentünk, élveztük a természet adományait, és az megszelídített minket. Így vettük észre magunk körül a bajokat, a szemetelõ embereket és a szemetet. Így kezdõdött.

Egyesületünk 2002-ben indította útjára a TISZTA MÁTRÁÉRT mozgalmat, így már harmadik éve folytatja a mátrai turistautak rendszeres takarítását. A gyöngyösi Mátra turistaútjait – amely Mátrafüred, Sás-tó, Mátraháza és Kékestetõ környezetét hálózza be – évente kétszer takarítjuk meg. A 80 km-es útvonalon sajnos mindig újratermelõdik a szemét. Az idén Mátraszentimre turistaútjait is célba vesszük. Az ottani Természetvédelmi Nap keretében 10 útvonalon, összesen 72 km-t szeretnénk megtisztítani. Bízunk benne, hogy ez nem csak az ott lakók és a mi ügyünk marad, más is sajátjának tartja a Mátra e szép tájékát.

Idei elsõ szemétgyûjtési akciónkon, május 8-án ötvenen voltunk, és csak néhány m³ volt a „termés”. Tavaly száz fölött volt a létszámunk, és mindenkinek akadt bõven mit összeszednie: akkor 20 m³ szemét gyûlt össze. Most csak azt mondogatta mindenki: kevesebb a szemét. Hát úgy legyen. Tartok tõle, hogy az õszi túrán megint a nagy konténer telik meg – mert a tél most elhúzódott, és - az õszi takarítás után kevesen voltak még a hegyen. Vagy tényleg történik valami? Az évtizedeken át felhalmozódott lomok lekerültek a hegyrõl? A sok autógumi, rossz televízió, a patakba lökött bojler, rozsdás hûtõszekrény, a betemetett szemétdombok, eldobott flakonok, és sorolhatnánk hosszan.

2002-ben az elsõ ilyen takarítási akciónkon kevesen voltak rajtunk kívül. Azóta már csatlakozott hozzánk több egyesület, iskola, sõt óvoda is. Talán ez ad reményt. A kisgyerekek örömmel járták végig az utat, a hatalmas kesztyûben a zsákot maguk után húzva. Nem is az a fontos, hogy mennyit gyûjtenek, hanem hogy velünk vannak, hogy a természetben futkároznak, és talán megszeretik azt olyannyira, hogy ha felnõnek, akkor védelmükbe tudják azt venni. A munka utáni édesség, az üdítõ és a meleg ebéd csak ráadás. Meg a kis mókus, akit az emlékül adott kitûzõn magukkal visznek, hogy emlékezzenek a mai nap élményeire.

A munkatúra után felmentem a Kékesre. Jó volt szétnézni: a szemetesek üresek, a földön csak apró szemetek. Igaz, mi tudjuk, hogy az erdõben illegális lerakó van, hogy a konténerek mellett évek óta rozsdásodó huzalok és levágott kábelek hevernek. Csak remélni tudom, hogy nem kerülnek vissza a természetbe.

A hegy hallgatag volt. Vihar elõtti csend honolt mindenütt. Az egész heti esõzések nyomán üdén nyílnak a virágok, a patakokban bõven zubog a víz, a fák kecsesen hajladoznak. Így mondanak köszönetet azoknak, akik élvezni tudják szépségeit.

A Mátra várja a természetszeretõ embereket. Jöhetnek a teljesítménytúrázók, a sportolók, kirándulók, természetjárók, gyerekek és felnõttek, nagyszülõk az unokáikkal, szülõk a gyerekeikkel, magányosak és csoportok. Kirándulni, túrázni, sportolni és szemetet szedni. De nem szemetelni!

Végül még valami. A szemét összeszedése nem szégyen. Mi büszkék vagyunk arra, hogy képesek lettünk lehajolni mások szemetéért. De az igazán jó dolog mégiscsak az, hogy mi már nem vagyunk szemetelõk...

Merva Eszter
 
A hulladékgyûjtõ túra támogatói:- HEVES MEGYEI ÖNKORMÁNYZATI HIVATAL- GYÖNGYÖS VÁROS ÖNKORMÁNYZATA- VÁROSGONDOZÁSI RT. GYÖNGYÖS- TESCO GYÖNGYÖS