| 2024. október 8. kedd (41. hét) van, köszöntjük Koppány nevű olvasóinkat. | Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát? |
PARTNER
EGYESÜLET
Élménybeszámolók
A Rákóczi jelvényszerzõ túra bejárása - 2. rész
2004. április 10., szombat
Egy héttel a túramozgalom megnyitója után Csabával beterveztük a maradék rész bejárását is. Szombaton 13-ig dolgoztam, akkorra megbeszéltük, hogy találkozunk. Kis csúszással ugyan, de a találkozó létre is jött a gyöngyösi Rákóczi-szobornál. Csaba hozott kamerát, mert filmezni akart, én meg a fényképezõt vettem elõ a hátizsákból. Feljegyeztük a túramozgalomhoz szükséges feljegyeznivalót a szoborról, majd elindultunk a Sár-hegy irányába.
A sárga jelzést követve a temetõ mellett haladtunk. A Szõke-kutat sikerült kihagyni, valami régebbi sárga jelzésen mentünk. Amikor ezt észrevettem, úgy gondoltam visszamegyek, megnézem, hol mit kavartunk el. Igen, a kútnál frissebb sárga jelzések vannak. Néhányszor már jártam erre, ezért azt nem gondoltam, hogy itt is el tudok tévedni. De tévedni emberi dolog, eltévedni pedig néha embertelen tud lenni... Bedõltünk egy olyan jelzésnek, amelyik nem tudta, hogy neki már nem is kellene ott lennie, ahol van.
Eléggé nagy vízfolyások tették sarassá a meredek emelkedõt, ahogy kaptattunk egyre magasabbra. A Cseplye-tetõ elõtt érdekes kõrakásokat találtunk, amiket nem tudtunk mire vélni. Hosszan elfutó falmaradványokra emlékeztetõ kõrakások. Alul nagyobb kövek, felül kisebbek. És sokfelé láttunk ilyeneket. Lassan haladtunk, mert Csaba sokat filmezett, én meg ide-oda rohangásztam addig, megnézni mindent, ami érdekesnek tûnt. El is határoztam, hogy jó lenne egyszer ezt a részt bebarangolni. Három hegy van itt egymás mellett, a Visonta-hegy (403 m), a Cseplye-tetõ (484 m) és a legmagasabb a Sár-hegy (499 m). Ezt a hármat úgy együtt szokta lesárhegyezni a gyöngyösi nép. (Én is csak azóta vagyok ilyen okos, amióta tanulmányoztam a Mátra atlasz idevágó lapjait...)
Szerteszét gyönyörû tavaszi héricsek sárgállottak, vigyázva léptem közöttük, mikor a jelzett ösvényrõl ezért-azért letértem.
Szerencsés Imre emlékoszlopánál volt az újabb igazolóhely. Az oszlop feliratát kellett feljegyeznünk. Szerencsére ennek csak egy részét takarta el egy ide elhelyezett fakereszt és a hozzá tartozó szöveges leírás. Innen már jól látszottak a közeli Sár-hegy égbeszökõ tornyai, amerre továbbindultunk. Milyen apró innen hozzájuk képest a kékesi torony!
Felértünk a Sár-hegy tetejére, a tornyokhoz. Emlékeztem, hogy itt nem egyszerû megtalálni a jelzést, de most jól ki volt járva az ösvény, melyen jobbra le kell térni. Lefelé ereszkedtünk a hegyrõl, lassan feltûnt a Szent Anna-kápolna a kis dombon. Nem tudom miért, de nagyon szeretem ezt a helyet. Tulajdonképpen ezért is jöttem, hogy lefotózzam a kápolnát.
Nagy örömömre a Szent Anna-tóban is volt víz. Fiatalok kirándultak ide, de hamarosan Abasár felé távoztak. Körbejártuk a tavat, a kápolnát, felfedeztem a Remete-barlangot is (ezt eddig még sosem láttam), sajnos ajtóval volt lezárva. A térkép ezt nem is jelzi. A kápolna elõtti fán megtaláltuk az újabb pajzsjelzést. A tóból a békák szûnni nem akaró hangzavara kísért minket egy darabon. Csabának mondtam, hogy vegye fel ezt a hangot is, amikor a tavat filmezte. Elhagyva a kis tavat egy õrtornyot pillantottunk meg. Addig nézegettük, amíg arra nem jutottunk, hogy ezt mi közelebbrõl is meg akarjuk nézni. Erdõs részen át egy kerítéshez jutottunk.
-Be van kerítve – mondtam szomorúan.
-De van rajta egy lyuk – vette észre Csaba a „Kelet-nyugati” átjárót.
Átbújtunk. Mászni kezdtünk. Tudtuk, hogy tilosban járunk. Félúton nagy zörgés hallatszott a közelbõl, azt hittem õrök, vagy kutyák jönnek. Csaba mondta, hogy csak valami vad riadhatott meg tõlünk. Igaza lehetett, mert senki nem zavarta meg újra mászásunkat. Kissé elhanyagolt volt a torony, mindenhol rozsda harapdálta a fémet. Felmásztunk a tetején lévõ állásba. Körbefotóztam a kilátást minden irányba. Látszott a tó a kápolnával, az üzem, ahová illegálisan belógtunk, és egy szelet Mátra. Meglepõ, de állatürüléket is találtunk a toronyban, találgattuk is, milyen állat járhatott erre. Csak olyan lehetett, mely ügyesen tud mászni. Valami menyétfélére tippelek, ami kedveli a gyümölcsöket, mert rengeteg gyümölcsmag volt otthagyott piszkában. Lemásztunk, ismét használtuk az átjárót.
Szerettem volna ezen a napon az egy hete kihagyott Kecske-bércet is felkeresni, de már látszott, hogy nagyon lassú a haladásunk, s hogy ebbõl már semmi sem lesz.
Szálas erdészháznál is elidõztünk, megtaláltuk itt is a kerítésbõl hiányzó részeket, egy kicsit ide is belógtunk. Innentõl elég egyhangú út vezetett Mátrafüredre, melyet csak a Pipis-hegyi reptér tesz változatossá, valamint az erdészeti iskola melletti szinte járhatatlan földút küzdelmessé. Füreden megálltunk a kápolnánál, ahol is Csaba az utolsó igazolást könyvelhette el a füzetbe. Nekem még megmaradt a Kecske-bérc. Tudom, hogy ha egyedül jövök, akkor azt is begyûjtöm, viszont akkor biztos nem másztam volna õrtornyot... A kápolna falán Gyöngyös város címere is látható. Azt találgattuk, ha Mátrafüred elválik Gyöngyöstõl, akkor ezt a címert is leverik a kápolnáról?
Még elmentünk Csabával a Kozmáry kilátóhoz, ami szintén az egyik kedvenc helyem a Mátrában. Fotóztam a kilátót, közben lemerült az aksi is, de azért sikerült sok képet készítenem róla.
Kissé lelassulva mentünk a buszmegállóhoz, pedig én a kerékpárúton terveztem a visszautat Gyöngyösre, a Kecske-bérc megjárása után, de ebbe a napba több már nem fért bele.
Szõke György
Egy héttel a túramozgalom megnyitója után Csabával beterveztük a maradék rész bejárását is. Szombaton 13-ig dolgoztam, akkorra megbeszéltük, hogy találkozunk. Kis csúszással ugyan, de a találkozó létre is jött a gyöngyösi Rákóczi-szobornál. Csaba hozott kamerát, mert filmezni akart, én meg a fényképezõt vettem elõ a hátizsákból. Feljegyeztük a túramozgalomhoz szükséges feljegyeznivalót a szoborról, majd elindultunk a Sár-hegy irányába.
A sárga jelzést követve a temetõ mellett haladtunk. A Szõke-kutat sikerült kihagyni, valami régebbi sárga jelzésen mentünk. Amikor ezt észrevettem, úgy gondoltam visszamegyek, megnézem, hol mit kavartunk el. Igen, a kútnál frissebb sárga jelzések vannak. Néhányszor már jártam erre, ezért azt nem gondoltam, hogy itt is el tudok tévedni. De tévedni emberi dolog, eltévedni pedig néha embertelen tud lenni... Bedõltünk egy olyan jelzésnek, amelyik nem tudta, hogy neki már nem is kellene ott lennie, ahol van.
Eléggé nagy vízfolyások tették sarassá a meredek emelkedõt, ahogy kaptattunk egyre magasabbra. A Cseplye-tetõ elõtt érdekes kõrakásokat találtunk, amiket nem tudtunk mire vélni. Hosszan elfutó falmaradványokra emlékeztetõ kõrakások. Alul nagyobb kövek, felül kisebbek. És sokfelé láttunk ilyeneket. Lassan haladtunk, mert Csaba sokat filmezett, én meg ide-oda rohangásztam addig, megnézni mindent, ami érdekesnek tûnt. El is határoztam, hogy jó lenne egyszer ezt a részt bebarangolni. Három hegy van itt egymás mellett, a Visonta-hegy (403 m), a Cseplye-tetõ (484 m) és a legmagasabb a Sár-hegy (499 m). Ezt a hármat úgy együtt szokta lesárhegyezni a gyöngyösi nép. (Én is csak azóta vagyok ilyen okos, amióta tanulmányoztam a Mátra atlasz idevágó lapjait...)
Szerteszét gyönyörû tavaszi héricsek sárgállottak, vigyázva léptem közöttük, mikor a jelzett ösvényrõl ezért-azért letértem.
Szerencsés Imre emlékoszlopánál volt az újabb igazolóhely. Az oszlop feliratát kellett feljegyeznünk. Szerencsére ennek csak egy részét takarta el egy ide elhelyezett fakereszt és a hozzá tartozó szöveges leírás. Innen már jól látszottak a közeli Sár-hegy égbeszökõ tornyai, amerre továbbindultunk. Milyen apró innen hozzájuk képest a kékesi torony!
Felértünk a Sár-hegy tetejére, a tornyokhoz. Emlékeztem, hogy itt nem egyszerû megtalálni a jelzést, de most jól ki volt járva az ösvény, melyen jobbra le kell térni. Lefelé ereszkedtünk a hegyrõl, lassan feltûnt a Szent Anna-kápolna a kis dombon. Nem tudom miért, de nagyon szeretem ezt a helyet. Tulajdonképpen ezért is jöttem, hogy lefotózzam a kápolnát.
Nagy örömömre a Szent Anna-tóban is volt víz. Fiatalok kirándultak ide, de hamarosan Abasár felé távoztak. Körbejártuk a tavat, a kápolnát, felfedeztem a Remete-barlangot is (ezt eddig még sosem láttam), sajnos ajtóval volt lezárva. A térkép ezt nem is jelzi. A kápolna elõtti fán megtaláltuk az újabb pajzsjelzést. A tóból a békák szûnni nem akaró hangzavara kísért minket egy darabon. Csabának mondtam, hogy vegye fel ezt a hangot is, amikor a tavat filmezte. Elhagyva a kis tavat egy õrtornyot pillantottunk meg. Addig nézegettük, amíg arra nem jutottunk, hogy ezt mi közelebbrõl is meg akarjuk nézni. Erdõs részen át egy kerítéshez jutottunk.
-Be van kerítve – mondtam szomorúan.
-De van rajta egy lyuk – vette észre Csaba a „Kelet-nyugati” átjárót.
Átbújtunk. Mászni kezdtünk. Tudtuk, hogy tilosban járunk. Félúton nagy zörgés hallatszott a közelbõl, azt hittem õrök, vagy kutyák jönnek. Csaba mondta, hogy csak valami vad riadhatott meg tõlünk. Igaza lehetett, mert senki nem zavarta meg újra mászásunkat. Kissé elhanyagolt volt a torony, mindenhol rozsda harapdálta a fémet. Felmásztunk a tetején lévõ állásba. Körbefotóztam a kilátást minden irányba. Látszott a tó a kápolnával, az üzem, ahová illegálisan belógtunk, és egy szelet Mátra. Meglepõ, de állatürüléket is találtunk a toronyban, találgattuk is, milyen állat járhatott erre. Csak olyan lehetett, mely ügyesen tud mászni. Valami menyétfélére tippelek, ami kedveli a gyümölcsöket, mert rengeteg gyümölcsmag volt otthagyott piszkában. Lemásztunk, ismét használtuk az átjárót.
Szerettem volna ezen a napon az egy hete kihagyott Kecske-bércet is felkeresni, de már látszott, hogy nagyon lassú a haladásunk, s hogy ebbõl már semmi sem lesz.
Szálas erdészháznál is elidõztünk, megtaláltuk itt is a kerítésbõl hiányzó részeket, egy kicsit ide is belógtunk. Innentõl elég egyhangú út vezetett Mátrafüredre, melyet csak a Pipis-hegyi reptér tesz változatossá, valamint az erdészeti iskola melletti szinte járhatatlan földút küzdelmessé. Füreden megálltunk a kápolnánál, ahol is Csaba az utolsó igazolást könyvelhette el a füzetbe. Nekem még megmaradt a Kecske-bérc. Tudom, hogy ha egyedül jövök, akkor azt is begyûjtöm, viszont akkor biztos nem másztam volna õrtornyot... A kápolna falán Gyöngyös város címere is látható. Azt találgattuk, ha Mátrafüred elválik Gyöngyöstõl, akkor ezt a címert is leverik a kápolnáról?
Még elmentünk Csabával a Kozmáry kilátóhoz, ami szintén az egyik kedvenc helyem a Mátrában. Fotóztam a kilátót, közben lemerült az aksi is, de azért sikerült sok képet készítenem róla.
Kissé lelassulva mentünk a buszmegállóhoz, pedig én a kerékpárúton terveztem a visszautat Gyöngyösre, a Kecske-bérc megjárása után, de ebbe a napba több már nem fért bele.
Szõke György
 Gyöngyös - Rákóczi szobor |  Cseplye-tetõ |
 Sár-hegy |  Szent Anna-tó |
 Remete-barlang |  Szent Anna-kápolna |
 Szent Anna-tó a kápolnával |  Õrtorony |
 Szálas erdészház |  Mátrafüred - Kápolna |
 Csokor a kápolna ajtajánál |  A kiltáóhoz ezen a kapun át vezet az út |
 Mátrafüred - Kozmáry-kilátó |  Mátrafüred - Kozmáry kilátóBEJELENTKEZÉSSZÁLLÁSKERESÕHIRDETÉS Szállás AJÁNLATAINKKIEMELT AJÁNLATNKPARTNER 
Google plusz OneGOOGLE KERESÉSAz oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplõ tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt. Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítõk engedélyét kell írásban kérni.
A tartalom a Mátrahegy Bt. tulajdona, amelyet felhasználni csak saját célra lehetséges.
A tartalom eredeti forrása a https://matrahegy.hu/elmenybeszamolok/20040410 internetes oldalon található. |
