2004. április 03., szombat



Üdvözöllek!


Új bakancsos ünnepre készülõdve tettük fel magunknak a kérdést: hol is van Gyöngyösön a Rákóczi-szobor? Enyhe pironkodással vettük tudomásul, hogy sajnos nem tudjuk a kérdésre a választ! Indulás idejére azért már másokat is tájékoztatni tudtunk a helyszínrõl...


Rákóczi latinul kõbe vésett hitvallását-jelmondatát följegyezve, indulásra készen állt öt korosztályból alakult, közel hatvanfõs csapatunk.


Kissé hûvös reggelen, de cirógató napsütésben indultunk el, mint a "sárga füzetek" büszke tulajdonosai. Kicsit "történelmet csinálunk" hangulatban, lelkesen és még frissen szaporáztuk lépteinket.


A Sár-hegyre fölkapaszkodva, már a törpemandulás – közel virágzó – ágainál szótlanabbakká váltunk, aztán föntebb érve, híres növénykutatónk emléke elõtti tisztelgés után igyekeztünk tovább.


A Szent Anna-tó víztükrében tetszelgõ kápolna napfényes kalapjával köszöntötte csapatunkat. A repülõtéren a felszállni készülõt csak áthaladtunkban csodáltuk, igyekeztünk tovább a botanikus túrákról ismert útvonalon. Mátrafüred felé a régi kisvasút nyomvonalán haladva egyesek talán "Gizi"-re gondoltak.


Váratlan epizód hívott pihenésre az ökomenikus szertartások új színterén. Rögtönzött kiselõadásban az erdészeti középiskola fejlõdésének történetét hallgattuk.


Mátrafüreden az apróka barokk kápolna korához illõ méltósággal fogadta üdvözlésünket. Kis pihenõ. Egy a buszmegállóban integetõ társuk mosolyától kisérve haladtunk a Muzsla irányába. A kilátó után jöttünk rá, hogy a boglárkák sárga fejecskéit kevesebb ideig kellett volna csodálni...


Néhányan a Rákóczi-forrásnál sem idõztek, fõleg zergelábú ifjaink igyekeztek nagy lendülettel a Hanák kilátó, majd a Kecske-bérc rozoga hídja után a Mátráházára lógatott Kékes lábai elé járulni mielõbb. Dönteni kellett! Ki, hol, hogyan jut fel idõre a 14 órakor kezdõdõ ünnepségre? Néhányan incselkedtünk a gondolattal, hogy autóbusszal "másszuk" meg a Kékest! Aztán... mégsem... lábbusszal haladtunk tovább, egyesek a Sombokor "négykézlábas" kapaszkodója irányába indultak, kettesek a sípályán mentek-baktattak fölfelé. Tény, hogy a tervezett idõnél kissé késõbb kezdõdõ ünnepségen mindnyájan OTT voltunk. Lelkünkkel, szívünkkel és hangunkkal tettünk hitet a természet szeretete mellett.


A két irányból érkezett csapat szétszéledt és az erdõn át, a Kékesrõl lefele, bakancsos lábak igyekeztek haza – tova, az új ünnep avatása napján.


Bakancsra fel!


Szabó Márta