2006. március 18., szombat



Karácsondról indulunk a 6.17-essel. A zöld csuklós túl hamar jön és beér Gyöngyösre, még a 6.30-as füredi is beleférne.
Oly sok minden nyílt ebben a borzalmas és ocsmány buszmegállóban, ami tulajdonképpen jó nekünk, hogy azt most észre is vesszük, egy pékségfélébe húzódunk be a hideg elõl, reggelizünk, a célnak nagyon megfelelõ hely, a kiszolgálással sincs gond.
Aztán jönnek Janiék, Füreden a mûvházban nevezünk. Kocogva indulunk, hogy ne kelljen annyit gyalogolni, de már a Rákóczi-forrásnál belesétálunk, nem tom mi van, az egy hét antibioktikum megmérgezett végleg, vagy a munka, Jani mondja, hogy neki se megy, nem hiszem el, de felhagyunk a sportos tempóval. Muzsla-kilátó az elsõ pont, rendes hó van, kicsit esik is.


Sástó, újabb bélyegzés. Lajosháza, most nem mi pecsételünk, sõt pont sincs, aztán fel a zöldön a Köves-bércre, jó választás az útvonal, szép ez a ritkás erdõ, és különben a kutya sem jár erre, a gondos szervezõk csokit szerveznek ide, épp ideális. Simon Peti pecsétel, tizenéve nem találkoztunk, azt mondja olvas minket, tudta hogy jövünk. Aztán megyünk tovább lassacskán a bércen, Jani, Niki, meg én hármasban, kormánykülönítmény. A fiatalosban azért belekocogunk, aztán úgy elbeszélgetünk, hogy tovább megyünk a piros kereszten, régen erre volt egy rókagombás hely, ahová jártam, de most vastag hó van, vissza a sárgára. Kb. 18 éve jártam erre elõször, kb. az elsõ túrám volt, tisztán emlékszem, akkor kopasz volt, most fiatal erdõ.


Át a Szén-patakon, Solymosi óvár-oldal, majd borzalmas irtások Nyesettvárhoz közeledve. A Görgõbikki utat elhagyva hirtelen bevastagszik a hó és teljesen tél van és talán még fázunk is. Galyatetõn megiszunk egy teát, rostoslét, utána csak futva lehet menni, olyan hideg van. A hó vastag, tömör, jól tart. Mindjárt lent vagyunk Sasváron. 24-es út, autós-büfé. Zseniális ellátás: házizsíros-kenyér sós hagymával, házilekváros-kenyér. Az autós büfében korrektek a sok túrázóval, az elnevezés ellenére.


Most itt szárnyakat kaphatnék a zsíroskenyértõl (ez tapasztalat szerint a legjobb energiabevitel a szervezetemnek), ha bírnék enni, de egy roncs a gyomrom. Nyomjuk tovább a sárgán, még nem is jártam erre soha, Sós-cseri-tetõ, szúróbélyegzõ gond nélkül megvan. A Hársas-tetõ oldala jó erdõ, élvezzük. Óhután az ellenõrzõ pont után a Klarissza-csevicébõl kapunk fél liter vizet (valaki vagy több száz liternyi tartályt tölt, és csak ennyit engedélyez nekünk). Újra nagy a hó és igazán tél van. Pisztrángos-tónál isteni ötlet a szõlõcukor. Mivel eddig nem erõltettük, a vérembe kerülõ cukortól megtáltosodva, tréfából elkezdek kocogni a Gabi-halála felé. Könnyedén felérünk a Saskõ-nyeregbe is, lépcsõ van taposva a hóba, duplán lépve kényelmes. Útközben méternél vastagabb a hó, bõ 20 cm-vel vastagabb, mint Galyatetõn. A legszebb bükkösöm jön (legalábbis Magyarországon), a fákon még vastag a hó, pláne a földön (mikor lesz itt tavasz?).


Kékesen a Tetõ étteremben elhelyezett ponton minden van, még az én gyomromnak is: alma, kivi, narancs, tea, ülõhely a melegben és az étterembõl is lehet rendelni.
Innen már csak le kell gurulni, a Vályús-kút a következõ pont. A hó tökéletesen tartja a lábat, lehet futni lefelé. Szép a bükkös, aztán megint nyomasztó irtások, kiirtják mindjárt az egész Mátrát.

Újra Füreden vagyunk, a célban házizsíros és házilekváros-kenyér, virsli, plusz, tea, terülj-terülj asztalkám, gratuláló lányok mosolyogva adják át a kitûzõt, oklevelet, kezet is fognak a teljesítõvel.


Hát nemhiába írtam, hogy a mátrai túrák a legjobbak.




Medveczki György

Medveczky György honlapja