2005. április 02., szombat



Még tavaly április elején – amikor a Rákóczi túramozgalmat avattuk – fogalmazódott meg a gondolat: érdemes volna hagyományt teremteni és minden évben a túramozgalmaknak szentelni ezt az idõpontot. Hamarosan ki is találtuk: legyen ez a „Mátrai túramozgalmak hétvégéje”, amikor is minél több mátrai túramozgalom megismerésére, bejárására nyújtunk lehetõséget az érdeklõdõknek.


A túramozgalmak nem csak azért jók, mert bejárásuk, teljesítésük után jelvényt, kitûzõt vagy emléklapot kapunk... de közben megismerjük egy vidék természeti, kulturális, ipartörténeti és sok egyéb látnivalóját, sokszor olyan érdekességeket is felfedezhetünk, amelyek talán elkerülnék figyelmünket. A Mátrában 15 túramozgalmat barangolhatunk be, ezek közül nyolc más tájegységekhez kapcsolódik, hetet viszont teljes egészében megismerhetünk e hegység keretein belül. Nos, mi ezt a hetet céloztuk meg április elsõ hétvégéjén.
Egy ilyen programnál, amely az újdonság erejével hat, nehéz megjósolni: mennyi résztvevõre számíthatunk – nagyban függ ez például az idõjárástól is. Elõzetesen úgy gondoltuk, hogy a kétnapos mozgalmakon jönnek velünk többen, az egynaposakon pedig 5-10 fõket vártunk. A felhõtlen ég és a száraz talaj egy szál pólóra és a téli bakancs otthonhagyására csábított; meg is pirult mindenki, aki ezt a két napot velünk töltötte.


Számításunk bevált; valóban a kétnapos mozgalmak bizonyultak vonzóbb úticélnak. Kuriózum volt a Várak a Mátrában túramozgalom, melynek kitalálója és megalkotója, Szádeczky-Kardoss Géza nagy szakértelemmel kalauzolta a 34 túrázót a Központi-Mátra rejtett bronz- és középkori váraihoz. Néhány hét múlva elkészülnek a tartalmas igazolófüzetek is, és indulhatnak a mátrai várkeresõ túrák.


A Rákóczi jelvényszerzõ túra vezetõje Merva Laci, egyesületünk fáradhatatlan szervezõje volt. 33 társával nehezen szabadultak a Parádi-medence vonzásából; kószálva, nézelõdve, beszélgetve haladtak, így a Kékes meghódítása késõ délutánra nyúlt. Másnapi útjuk jóval könnyebb volt, Mátrafüred felé egyre több turistával is találkoztak – a vasárnap délelõtti derû másokat is kimozdított. A megunhatatlan Sár-hegy mindig tartogat valami meglepetést, most nyiladozó tavaszi héricseivel lepte meg a vándorokat. Kiemelendõ a 8 éves Kiss Attila teljesítménye, aki a két nap során mindig társai elõtt járt, talán bátyjától leste el olthatatlan kilométerszomját...


A Parádi-Mátra látványosságait felfûzõ útvonalat szerény személyem volt hivatott bemutatni, és talán nem is csalódott a 18 velem tartó hátizsákos. A Nagy-kõ zord sziklaszirtjérõl és a Kanázsvár évszázadokkal dacoló falai mellõl az egykori várõrök utódaként pásztázhattuk szemünkkel a tájat, megkóstolhattuk a vidékre oly jellemzõ mátraderecskei Büdös-vizet és az Ilona-völgyi Szent István-csevicét is. A Vár-bükki erdészház vadkörtefái alatt ebédeltünk és az egykori munkatáborból lett Nemzeti Emlékparkban adóztunk az itt szenvedettek emlékének. Boldogan vette át a kétnapi túráért járó kitûzõt a 6 éves Rajki Eszter, de nem kevésbé élvezte a túrát vasárnap velünk tartó 3 éves kisfiam, Gábor is.


A Mária képek a Mátrában kissé módosított útvonalán és a Kós Károly emléktúrán lelkes salgótarjáni hegyikerékpáros barátom, Kreicsi Gábor – aki egyébként ezen túrák kitalálója – volt a túravezetõ, ezúttal gyalog. A vele tartó 7 ill. 10 bakancsos ugyancsak szép élményekkel – pazar kilátások, hangulatos pihenõhelyek látványával, csörgedezõ források friss vizével, izgalmas patakátkelésekkel – gazdagodtak.


A Kodály Zoltán és Vörösmarty Mihály emléktúrák nem bizonyultak ily vonzónak, ezek ösvényeit összesen heten rótták.


Bízom benne, hogy e két túranapunk összesen 112 résztvevõje jó hírünket viszi szerte az országba, és visszatérõ vendégek lesznek vidékünkön – a Mátra most igazán szép arcát mutatta az arra érdemes, túracipõt húzó embereknek.



Simon Péter
Kékes Turista Egyesület