2003. július 26., szombat

Óh, Te Mátra!Fekete kövek anyja!24 éve már, hogy elvarázsoltál. Ültem az üdülõ parkjában és bámultam a völgyet (a Csörgõ-patak völgyét). Mögötte a "CSÚCS", melyet azóta többször is leküzdöttem már. Megcsodáltam nyugati bércedet.
A domboldalon akkor még nem állt a Holtel Narád, vadvirágok illatát fújta a szél.10 éve úgy hozta a sors, hogy egy darabot magamnak mondhatok Belõled, Fallóskúton. Onnan kiindulva, illetve oda érkezve sok-sok rejtett völgyedet és csúcsodat bejártam már. De vannak még számomra ismeretlen helyek.Szombaton az északi oldalról próbálkoztam. Nemes küzdelemben, két óra alatt értem fel Vörös-kõre. Emberpróbáló volt a gazos ösvény, sikerült megizzasztanod a kaptatón. De felértem!Ezt követõen a kedvenc sétányomon indultam Galyatetõ felé, de a K+ jelek levittek az irtózatos mélybe. Hátborzongatóan szép volt. Könnyeid hatására a fekete kövek csillogtak, ilyenkor a legszebbek.
Mátraalmás után megismerhettem kiugró bércedet. A fák gyökerein megkapaszkodva sikerült felérnem. Kicsit párás volt a völgy, de a látvány megragadott. Azért Galyatetõ felõl kevesebb erõfeszítéssel is elérhetõ ez a pont!Galyatetõ után egy rövid szakaszon a kék jeleket (is) követtem. Kár, hogy a turistaház még mindig lakatlan.
Jókora szintet veszítve értem el a Szalajkaházat. Olyan sûrû errefelé az erdõ, hogy az esõ nem ért el, pedig hullott rendesen.Megcsodáltam a völgyet, melyben valaha a kisvasút kapaszkodott felfelé. Tudsz Te lankákat is produkálni!
Mikor Mátraszentimrére értem, már nagyon fáradt voltam. Erõt kellett merítenem (sör). Meg aztán tudtam, hogy jön a völgy.
Nagy örömmel konstatáltam, hogy a patakvölgy szélén a fenyõerdõ szépen gyarapodik. A hûvös, északi oldalon jól fogják érezni magukat a fák és megfogják a talajt.Az esõ következtében a kristálytiszta vizû patak jókedvûen csörgedezett, próbálkozott a kövekkel, de azok ellenálltak. Kemény anyagból vannak. Megborzongtam a hatalmas lejtõk látványától. Jó sok anyagot elhordott már a víz! A nap már kezdett sütni, de az árnyas völgy ezt ellensúlyozta. Nehéz volt a búcsú, de menni kellett! A szalagozott, meredek úton értem el a házat. Megizzasztottál ismét!A háztól még 12 kilométer volt a célig. Jól elterpeszkedtél nyugati irányba! Azt hittem, soha nem érek Hasznosra. És a fennsíkon miért nincsenek fák?!Elhagytalak tehát és bekutyagoltam a célba. Ott várt négykerekû társam és este már kedvenc fáim alatt kortyolgattam a sört. Bambán bámultam Ágasvár csúcsát.
Jó Veled Mátra!
Csak ne lennél olyan zord! De nekem így tetszel!
Már csak egy hét és újra találkozunk!

Sebestyén István