2003. április 05., szombat

"Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az bérceknél?"Nagy tisztelettel így szól a költõi kérdés mindazoknak, akik teljesítették az idei Mátrabércet ill. a rövidebb résztávot, a Hanák Kolosról elnevezett teljesítménytúrát.
(Szombaton reggel azt kellett konstatálnom, hogy már megint az erdõben esz a fene, és már megint egy lapra gyûjtök pecséteket, miközben össze-vissza csatangolok hegyre fel, völgybe le, réteken keresztül. Ki érti ezt?)Felkészültségemet nem találtam kellõen megfelelõnek a Mátrabércen való induláshoz, ezért a rövidebb távon indultam. Gyöngyösrõl a 6:10-es busszal jutottam fel Kékesre, ahol elõször is rögtön beleütköztem a túra elsõ szervezési negatívumába. Ugyanis a tisztelt szervezõk nem gondoskodtak az ilyenkor szokásos áprilisi átlaghõmérséklet biztosításáról... Ritka hideg volt, ráadásul sapkát és kesztyût is elfelejtettem otthon hátizsákolni. Szerencsére az idõjósok által megjósolt esõ nem nehezítette a napot, csupán célba érkezésem után volt Szurdokpüspökiben egy gyenge esõ. 7:45-kor tömegrajtszerûen indították az elsõ nevezõket, akik addigra népes tábort alkottak.
A Csór-hegy csúcsáig, az elsõ ellenõrzõ pontig jó tempóban haladtam, ahol is mindenki megcsodálhatta a Kós Károly kilátó... ...romjait! Szerencsére mire idáig elértem, az idõ is kedvezõbbre fordult.Az egyik magaslaton pár ember állt, akik azt mondták, hogy igaz, nem mozognak, de õk lennének a mozgó ellenõrzõ pont. Gyors pecsételés, aztán tovább.
Innentõl különösebb nem történt egészen Ágasvárig, aminek a megmászása talán az egész Hanák Kolos túra legnehezebb része. Mindenesetre amit az Ágasvár csúcsáról látni lehet... ... na azért érdemes izzadni!
Sajnos az Ágasvár megmászása kissé kikészítette a jobb térdemet (kezdõkre és amatõrökre jellemzõ tipikus "túrabetegség"...), ezért további utam nagy része lassabb tempóban folyt, valamint félpercenként álltam ki az ösvény mellé, elengedni a túratársakat.Az Ágasvári turistaház után két helyen is gondot okozott a leírás követése. P+, majd P- van a leírásban, valójában rövid P- szakasz után le kell térni a P keresztre, majd rövidesen a P sávra. Akkor a P+ és a P- találkozásánál pl. nem tudtam eldönteni a leírás alapján, hogy a P sávot jobbra vagy balra kövessem. Már a Mátra-atlaszomat akartam elõvenni, amikor egy sporttárs útbaigazított. (Az is igaz, hogy még van mit javítani a tájékozódási képességemen...)Elmondások alapján sokaknak nehéz volt a Muzsla meghódítása is, számomra viszont különösebben nem jelentett problémát, eltekintve a térdem állapotától. A Muzsla után következett szerintem a túra legizgalmasabb része. Vadregényes volt arra a táj, szûk csapások bozótok között, nagyon tetszett az a rész. Szívembe lopódzott az egész.Csupán patakátkelések hiányoztak, olyan igazi, "mármeginttérdigvagyokbenne" típusúak. És ezt a vágyamat (no nem a bakancsátázást) a Szurdokpüspöki elõtt lévõ Diós-patak sem enyhítette. Szinte észrevétlenül lehetett átkelni a patakon, annyira kevés víz volt benne.A patak után földút vezetett Szurdokpüspökibe, szõlõtáblák mellett, majd pincesoron át.Valamivel kevesebb mint 8 óra alatt értem be a célba, a helyi általános iskolába. Ott összefutottam Ivanics Józseffel (a Hanák Kolos fõszervezõjével, akivel nem a túrázás kapcsán ismerjük egymást), aki látva, hogy kissé megviseltek a lábaim, masszírozást ajánlott. Egy sátorban lehetett ilyesfajta szolgáltatást igénybe venni. Nem éltem a lehetõséggel; tudtam, hogy sokat nem segít se a térdemen, se a combjaimban az izomlázon.Mennyi az annyi? - kérdezem azóta is. Mennyi a Hanák Kolos szintemelkedése? A túranaptárban és a TTT honlapján 1900 m, a Mátra-atlaszban 1400 m, hivatalosan 1500 m. Érzésem szerint 1900 biztos nem volt, majd térképen lemérem.Ennyit akartam megosztani Veletek, Vitézek!Minden jót mindenkinek!Szõke György