2003. március 29., szombat

Gyöngyöspatán jártunk a minap...
A MEVISZ természetjárói számára folyamatos a szezon. A hegyek, az erdõk világa, a Mátra minden évszakban mutat valami szépet annak, aki elmegy hozzá. A Tavasznak a természet és a benne élõ ember mégis megkülönböztetetten örül – ujjong! –, ahogy a nyelvújítók ezt az állapotot szabatosan meghatározták.
Március 29-én Gyöngyöspatára vitt az utunk – Bognár Laci szervezte meg szülõfaluja és annak szép határa meglátogatását. Az ezeréves fõesperességi központ történetét Tóth Elemér esperes úr a híres Jessze oltár elõtt adta elõ – sûrûn utalva a mai, e múlthoz ritkán méltó állapotokra.
A túrát templomnézéssel kezdtük
Az esperes úr a két túravezetõvel
A tájházban nagyapáink világa köszönt ránk
Ideje indulni már – útvonal megbeszélés

A templomból kilépve Bácskai Gyuri bácsi vezetésével indultunk neki a hegynek. A Havas hegyét nagy ívben elkerülve és a patakot kétszer is átlépve a Mész-pest platóján pihentünk meg elõször. Az úton és a mellette lévõ szántáson rengeteg érdekes követ láttunk – Tóth Karcsi alig gyõzte magyarázni a sok kíváncsi laikusnak a szerte heverõ kristályok, jáspisok történetét, jellegzetességeit. Majd nyáron, Erdélyben mutatok még különbeket, ígérte. Nemsokára a Závoz-rétre értünk, ahol szétváltunk. Akik nem vágyták az egyre erõsebb napsütésben az emelkedõket, azok Eszter vezetésével a Káva káváján Fajzatpusztának, majd onnan tovább, Patának vették az irányt. Huszonegyen indultunk még beljebb és feljebb, egyre jobban örvendezve az útmenti hófoltoknak – most már tudjátok, mitõl olyan szépek a mi lányaink?!
Úton a Mész-pest felé – jelzés csak a térképen
A Gyepes-völgynél találtuk az elsõ jelzést
A Mész-oldalon már virágzik a szamóca
Átkelés a Danka-patak völgyén
A Mész-pestre felérve szusszantunk egyet
Itt a tavasz – az õz elhullajtja téli szõrzetét, és virít a gólyahír
A Hármashatárnál vált ketté a csapat – a rövidtávra menõk ellátják a nagymenõket
Hóban fürdés útközben a Tót-hegyes felé
Pihenõ a Tót-hegyesen
Kígyószisz a sziklák tövében

A Tót-hegyesre felérõk néhány, hasukat süttetõ vaddisznót ugrasztottak meg. Helyükbe telepedve reggeliztünk, miközben egy dúsan virágzó mogyoróbokor ágai között a Nyesett-vár sudár koronáját és a mögötte lévõ Galyatetõt szemlélgettük.
A Tót hegyesrõl a Babik kúthoz siettünk – nagyon kellett már a friss víz és szerencsénkre csorgott is a forrás rendesen, aztán irány a Világos, a virág borította. A megkésett, de most már mindent betöltõ tavasz itt már elõhúzta a leánykökörcsint is, amit két hete a Bükkben annyira hiányoltunk. A hegytetõ gyepének minden tenyérnyi helyén rengeteg, látásból is alig ismert apróvirág köszönt ránk – az ilyen díszes asztalnál a szendvicset is ünnepi ebédként fogyasztja az ember.
Bõvizû a Babik-kút
Virágzik a leánykökörcsin a Világos tetején
Virágzik a leánykökörcsin a Világos tetején
Pihenõ a Világoson

Lassan szedelõdzködtünk, pedig volt még hátra ebbõl a nagyon gyér jelzésû utunkból még jó pár óra. De hát nem azért jöttünk, hogy mielõbb hazaérjünk... inkább, hogy itt is otthon legyünk!
Kis tévelygés után találtuk csak meg a Fajzat-pusztára vivõ utat, elõkerült az iránytû is – de azoknak sem volt könnyebb a dolguk, akik Tarjánba igyekeztek...!
Az út vége a szépen gondozott patai gyümölcsösök és szõlõk között vezetett – dolgoztak is sokan most is, húzták ki a már levágott vesszõt a sorok közül, vagy már kötötték le a tõkén maradottakat.
A falu fölé érve az elsõ templom alapjait megõrzõ Ezredév parknál és a Hunyadi Mátyás által lerombolt, akkorra rablófészekké züllött egykori vár helyén, a Várdombon álltunk meg. Gyöngyöspata, az egykori mezõváros mintha a tenyerünkön lenne.

...megérkeztünk!
A jövõ a férfiak gondja
Honnan jöttünk – merre menjünk?
Hogyan tovább?
Tavasz az avarban
Átkelés a Más-patakán
Ezredév park – Gyöngyöspata
Megérkeztünk – Gyöngyöspata a Várhegyrõl
 
Merva László