Nógrádi Vártúrák
jelvényszerző túramozgalom kiírása

Tisztelt Túratárs!
Örülünk, hogy a túramozgalom felkeltette érdeklődését és vállalkozik arra, hogy teljesítse annak feltételeit. Nógrád megyében az Északi-középhegység három tagja, a Mátra, a Cserhát és a Börzsöny szebbnél szebb tájai kínálnak kiapadhatatlan lehetőséget a gyalogos és a kerékpáros turizmus számára. A sok geológiai érdekességen kívül számos, a múltat idéző várromot kereshetünk fel. A Nógrád Megyei Természetbarát Szövetség az eddig is méltán népszerű „Nógrádi vártúrák” túramozgalom igazolófüzetét átdolgozta. A teljesítés feltételeit némileg módosította, s az eddigitől eltérően a sikeresen teljesítőket a Nógrád várának romját bemutató kitűzővel jutalmazza. Az igazolófüzetben 16 nógrádi várról olvashatunk ismertetést. A terjedelem szűkre szabottsága miatt természetesen csak a legfontosabb adatokat említjük, a várak történetét bővebben útikönyvekből, vártörténeti kalauzokból ismerhetik meg. Abban a reményben bocsátjuk útjára régi - új túramozgalmunkat, hogy változatlanul sokan vállalkoznak a teljesítésére, s szép élményekkel gazdagodva, sok különlegességet, érdekességet megismerve térnek majd haza a nógrádi várakat felkereső túráikról.

Kellemes időtöltést, jó túrázást kívánunk!

A túramozgalom szervezője
Nógrád Megyei Természetbarát Szövetség
3100 Salgótarján, Ruhagyári út 9.
Tel.: 32 / 432-076; 32 / 430-346; 32 / 411-898

A teljesítés feltételei
A túramozgalom nyílt, melyhez bárki csatlakozhat. A várak helyszínei gyalogosan, kerékpárral vagy gépjárművel egyaránt felkereshetők. A teljesítés akkor fogadható el, ha az ajánlott 16 nógrádi vár közül legalább 8-nak a felkeresése megtörtént, s annak tényét az igazolófüzetben pecséttel is igazoljuk a várhoz legközelebb eső település nevét tartalmazó bélyegzővel (posta, bolt, vendéglátó, Országos Kék-túra, vasút, iskola stb.), vagy a helyszínen készített fotóval. Az igazolófüzetet a Nógrád Megyei Természetbarát Szövetségnél szerezhetjük be csütörtökönként 16.00 h és 17.30 h között a megyei sporthivatal székházában, vagy megrendelhetjük a Szövetség címén. A teljesítést követően ide kell eljuttatni az igazolófüzetet, a befizetés tényét igazoló csekket vagy annak másolatát. Ezeket az értékelés után a kitűzővel együtt visszajuttatjuk tulajdonosának. A túramozgalomban mindenki saját felelősségére vesz részt, a Szövetségtől kártérítés semmilyen formában nem igényelhető.

ÁGASVÁR
A Mátra-bérc egyik jellegzetes, messziről is jól látható 787 m magas, csonkakúp alakú vulkanikus csúcsán már 1265-ben vár állott, s abban az időben került a Rátót nemzetség birtokába. V. István király adományozta Domokos nádor fiának, Istvánnak, miután lovászmesterré nevezték ki. A vár a későbbiekben a Pásztói, majd a Tari család tulajdona lett. A két szomszéd várral, az Óvárral és a Hasznosi várral együtt a Mátrán átvezető hadiút őrzésében játszott szerepet, de jelentőségét már korán, a XV. sz.-ban elvesztette, mert elpusztult. 1472-ben már csak várhelyként említik. Nagy kiterjedésű, szabálytalan alapú vár lehetett, melynek romjai még a múlt században álltak. Mára csupán néhány mohával benőtt kő utal az egykori erősségre. A csúcsról szép kilátás nyílik D-i irányban. Az ágasvári csúcs tövében álló turistaház több irányból is megközelíthető, a mátrai turistautak egyik fontos kereszteződési pontja, az Országos Kék Túra útvonalának egyik pecsételőhelye található itt. A kedvelt turistacélpontot Salgótarjánból a vasútállomásról indulva a Kazáron és Kisterenyén átvezető P sáv jelzésű turistaúton közvetlenül is felkereshetjük.

BAGLYAS-KŐ
Salgótarján központjából negyedórányi gyaloglással érhetjük el a vasútállomásról induló, a határainkon túl is ismert búcsújáró és kegyhelyre, Szentkútra vezető Z sáv jelzés mentén található geológiai érdekességet, a Baglyas-kőt. A nem túl magas vulkanikus sziklán egykor a Kacsicsok által építtetett vár állott, ennek azonban mára már nyoma sincs. A vár történetéről nem maradt fenn számottevő írásos emlék. A hegy külső formájában ma is várromnak látszik, pedig nem más, mint egy kővé meredt vulkáni embrió, mely a geológiai harmadkor végén keletkezett. A föld szilárd kérgének repedéseiből salakos láva buggyant ki, de már nem tudott kiömleni a kráteren. Évmilliók során a kráterbe szorult bazalt körül kimosódott a lazább kőzet, s a megmaradt, kettéhasadt bazalt most is érdekes látványt nyújt. Érdemes rövid sétát tenni a jelzett úton Baglyasalja felé, mert a szemközti dombról visszatekintve a Salgótarjánt körülvevő szép panorámában gyönyörködhetünk.

BALASSAGYARMAT
Az egykori várból mára csupán egy kis faltöredék maradt meg, amely a Bástya utca 8.sz. ház udvarán látható. A XIII. század végén az Ipoly partján, a későbbi vár helyén már állt egy őrtorony, amely feltehetőleg a folyó átjáróját őrizte. Ezt később várrá építették ki. A középkorban a vidék főurai, a Balassák tulajdonába került. Nagyobb jelentősége 1544-et követően volt, miután a törökök elfoglalták Nógrád várát. A gyarmati vár védői megerősítették a védelmi berendezéseket és felkészültek egy esetleges támadásra. A török csapatok többször megostromolták a várat, ám ezek a támadások kudarcot vallottak. 1552-ben azonban Ali budai pasa 12 000 főnyi hadserege elől a kisszámú őrség elmenekült, s a vár a törökök kezére került, melyet leromboltak, majd felégettek. A lakosság egy része fogságba esett, mások elmenekültek. A várat az 1593-as hadjárat során visszafoglalták, kijavították, s palánkkal erősítették meg. 1663-ban a török újra elfoglalta, lerombolta és a lakosságot rabszíjra fűzve elhurcolta. Évekkel később a kövekből templomot, uradalmi vendégfogadót és megyeházát építettek.

BUJÁK
A vár központi részét a tatárjárás után építették feltehetőleg egy korábbi földvár helyén. A XIV. század elején Zsigmond király \\\\\\\"tűpénzként\\\\\\\" feleségének, Cillei Borbálának adományozta. A várhoz hatalmas birtok is tartozott, mely az egymást követő nemzedékek során többször is gazdát cserélt. A XVI. század közepétől a török hódítás határa fokozatosan észak felé tolódott. Ezidőtájt kezdtek hozzá a vár korszerűsítéséhez, megerősítéséhez. Az északi szárnyra körbástyát építettek, s helyreállították az elhanyagolt védőműveket is. Ali budai pasa 1552-es hadjárata során elfoglalta és ezt követően a vár mintegy 40 évig török kézen volt. A visszafoglalás után hosszabb ideig végvárként szolgált. 1663-ban újra elfoglalta a török, majd 1683-ban végleg kiűzték őket Bujákról. Egy alkalommal Evlia Cselebi, a neves író és utazó is megfordult falai között, és tanúként hiteles képet festett az akkori állapotokról. Ezt követően a rossz állapotú vár tovább pusztult és hadtörténeti szerepe is megszűnt. A település határában található, cserjékkel és fával benőtt várdomb tetején lévő egykori vár falmaradványai jelenleg is láthatók, felkereshetők.

ECSEG (ILONA-VÁR)
Az Ilona-vár a Keleti-Cserhát lankái közé települt község határában alacsony, de meredek lejtőjű hegy tetején állt. Írásos emlék 1324-ben említi először, bár jóval korábban építhették. I353-ban az akkori tulajdonos halála után I. Lajos király a sárosi főispán nejének adományozta, így került a Szécsényi család birtokába. A későbbiek folyamán többször is gazdát cserélt. Számottevő hadászati jelentősége nem volt, a hadtörténetben betöltött szerepéről keveset tudunk. A Felvidéket védő várláncolat egyik tagja lehetett. A XV. században nagy része elpusztult, s uradalma mindössze egyetlen falura zsugorodott, majd a későbbiekben Hollókő várának tartozéka lett. A fokozatosan pusztuló romvárnak a török időkben már nem volt jelentősége. A hajdani szerkezet mára már nem állapítható meg, az eredeti alaprajzra következtetni sem lehet.

FEHÉRKŐ VÁRA (SÁMSONHÁZA)
A Cserhát keleti lábainál fekvő, az Országos Kék Túra útvonala által is érintett Sámsonháza közelében emelkedő dombtetőn állt hajdan Fehérkő vára, melyet egy nagyhatalmú, Sámson nevű főúr építtetett a XII. században. Az oklevelek – feltehetőleg az építtető után – Sámsonházának is nevezték. 1424-ben Zsigmond király feleségének, Cillei Borbálának adományozta a környező várbirtokokkal együtt, majd a későbbiekben a Tari család tulajdonába került. A vár 1472-ben elpusztult, s többé fel sem építették, hadászati jelentősége megszűnt. A későbbi oklevelekben már csak romként szerepel. A Tari család kihalásával a birtokok a várrommal együtt Ország Mihály nádor tulajdonába kerültek. Jelenleg néhány falmaradvány emlékeztet az egykori szabálytalan alaprajzú várra. A település közelében emelkedő várhegyet jelzetlen ösvényen közelíthetjük meg. Sámsonháza ismert nevezetessége a község határában található felhagyott, védett egykori kőfejtő, ahol a földkéreg különböző korú kőzeteinek rétegződését tanulmányozhatjuk.

HASZNOS VÁRA (CSERTERI VÁR)
A Nyugati-Mátra lábához települt Hasznos község határában emelkedő sziklafal ormára épült vár egykoron a szomszédos Ágasvárral és Óvárral együtt a Mátrán átvezető fontos hadiutat védelmezte. A téglalap alaprajzú várat a Rátót nemzetségbe tartozó Domokos építtette a XV. század elején, aki előbb királyi tárnokmester, majd nádor lett. A középkorban a vár a Pásztói család tulajdonába került. 1552-ben ellenállás nélkül került a török kezére. A későbbiekben többször is gazdát cserélt. A vár magvában nagyjából egy ötszög alakú öregtorony állt, melynek szomszédságában egy erős négyzetes torony alapjai is felfedezhetők. A XVII. század folyamán már romos állapotban volt. A keskeny falszoros övezte fellegvár falmaradványai csak helyenként ismerhetők fel, mert nagy része elpusztult. A palotaépület falainak maradványai helyenként a 8 -10 méteres magasságot is elérik. A 334 méter magasságú várhegyről szép panoráma nyílik az alatta elterülő, a Kövecses-patak medrének vizét felfogó víztározóra, a Mátrára, a Zagyva völgyére, a Cserhátra és a Karancsra.

HOLLÓKŐ
A várat a tatárjárást követően a Kacsics nemzettség építtette. A szabálytalan alaprajzú belsőtornyos vár az évszázadok során többször gazdát cserélt. Történetének legmozgalmasabb szakasza a török időkre esik. 1552-ben Ali budai pasa Veszprém elfoglalása után Nógrádban folytatta hadjáratait, és sorra elfoglalta a felvidéki várakat. A gyengén védett hollókői vár sem jelentett különösebb akadályt a nagy erőkkel felvonuló törökök számára. 41 évig lengett a lófarkas lobogó a vár fokán. Visszafoglalását követően 70 évig szolgált magyar végvárként, de ezt követően újra a törökök kezére került. Véglegesen Sobiesky János lengyel király hadai szabadították fel 1683-ban. A Rákóczi szabadságharcot követően több magyar várhoz hasonlóan a Habsburgok Hollókőt is leromboltatták. A vár restaurálása a befejezéséhez közeledik, de jelenleg is látogatható. Hollókő település 1987 óta védett, s a világörökség részeként kínálja látnivalóit.

NÓGRÁD VÁRA
Nógrád megye névadó vára, nevében bolgár és szláv eredetet őriz (Novigrád-Újvár). Oklevelekkel is bizonyított, hogy ez a megye legrégebbi vára, amely a X. században épült. Kezdetben a megyében fekvő királyi birtokok központja volt, majd II. Endre Boleszló váci püspöknek adományozta, és ezt követően hosszú időn át püspöki birtokként szerepelt. Később többször is gazdát cserélt. Buda elfoglalása után a török uralom fokozatosan átterjedt Nógrád megyére is. 1544-ben Mehmed budai pasa harc nélkül elfoglalta a várat, s katonai jelentőségét felismerve szandzsákszékhellyé tette. A mintegy 50 évig török kézen lévő várat Pálffy Miklós foglalta vissza, de később újra a törökök birtokába jutott. Csonka bég várparancsnoksága alatt l685-ben villámcsapás érte a lőportornyot és a robbanás, valamint a keletkezett tűz súlyos károkat okozott a várban. A törökök az épen maradt részeket is lerombolták és sorsára hagyták az erősséget. A romos állapotú vár Nógrád községből kereshető fel. A falmaradványok közül az öregtorony mintegy 3 emelet magasságba emelkedik.

SALGÓVÁR
A Salgótarján közelében emelkedő 625 m-es bazaltcsúcson álló várrom felkeresése gyakori és kedvelt célpontja a Medves vidékére irányuló kirándulásoknak, túráknak. Mint általában a legtöbb nógrádi várat, ezt is a Kacsicsok építtették. Egy 1341-ben keletkezett oklevél Castrum Salgov néven említi. A vár története során többször cserélt gazdát. Birtokolta többek között Giskra, a huszita zsoldosvezér, Zápolya István és Verbőczy István. 1554-ben Kara Hamza, a fekete bég csellel elfoglalta és 39 évig birtokolta. 1593-ban a 15 éves háború egyik hadjárata során foglalták vissza a töröktől. E harcokban Balassi Bálint is vitézkedett és a vár a visszafoglalását követően rövid ideig a birtokába került. Az ezt követő időszakban a vár állapota fokozatosan romlott, s katonai jelentőségét veszítve az enyészeté lett. Irodalmi érdekessége, hogy a romokat 1845. június 11-én Petőfi Sándor is felkereste, melyről útinaplójában is megemlékezett. A vár megmaradt falain ülve, a táj szépségén elmerengve született a Salgó című verse. A környék fölé magasodó várromról csodálatos körpanoráma tárul elénk. Feltűnik a Bükk, a Mátra, a Cserhát és a Börzsöny, de jó légköri viszonyok esetén a Magas-Tátra csipkés gerincét is láthatjuk.

SOMOSKŐ VÁRA
Az 526 méter magas várhegy és a csúcsán álló várrom szlovák területen található. A bazaltcsúcs lábánál húzódó államhatár elválasztja a párszáz lelkes települést attól a nevezetességtől, mely évszázadokon át hozzátartozott. A várat a Kacsicsok építtették a tatárjárást követően, s az idők folyamán több gazdája is volt. Többek között Losonczy István temesvári várkapitány, akinek Anna nevű lánya kedvéért Balassi Bálint többször is megfordult a vár falai között. E vonzalomnak köszönhetően születtek a Júlia-versek. 1576-ban Ali füleki bég elfoglalta, de nem sokáig maradt török kézen, mert Pálffy Miklós seregei visszafoglalták. A Rákóczi szabadságharcot követően a bécsi udvar elrendelte lerombolását, melyet azonban csak részben hajtottak végre, s így viszonylag jó állapotban megmaradt. Az utóbbi időben a szlovák hatóságok helyreállítási munkálatai révén tetszetős külsőt nyert. A vár a magyar oldalról nem látogatható, de a szlovák oldali Bikkrétről (Siatorska Bukovinka) induló jelzett turistaúton felkereshető, melynek utolsó szakasza, egy geológiai tanösvény sok érdekes látnivalót kínál. A várból szép kilátás nyílik a környező vidékre.

SZANDAVÁR
A kettős kúpú Szanda-hegy több irányból is jól láthatóan emelkedik ki a Cserhát hepehupás vidékéből. Az 545 méteres vulkanikus magaslaton emeltették Szanda várát a XIII. században. Története során több gazdája is volt. Különböző főúri családok; a Rozgonyiak, a Kompolthyak és a Báthoryak birtokolták a környék falvaival együtt. Hadászati jelentőségre csak a török időkben tett szert. 1548-ban a nógrádi bég megostromolta, s a gyenge erőkkel védett vár a törökök kezére került. Ezt követően Hubiár, a félelmetes török aga lett a vár parancsnoka. A török lobogó azonban csak rövid ideig, mindössze három évig lengett a vár fokán, mert Horváth Bertalan, a gyarmati vár kapitánya vitézeivel visszafoglalta, leromboltatta és felgyújtotta, hogy ne kerüljön többé idegen kézre. Ezt követően katonai jelentőségét elvesztette, s csak romjaiban maradt meg századokon át. A bazaltkúp csúcsán 7 méter magas torony maradványa ma is látható, s helyenként megfigyelhetők a várfal romjai, a betemetett ciszterna és a bástyafal maradványai is. A csúcsról pompás körpanoráma tárul elénk.

SZÉCSÉNY VÁRA
Építtetését 1334-ben kezdte meg Zsigmond király országbírája, Szécsényi Ferenc. Hosszú időn át a Felvidék egyik védőbástyája volt. A nógrádi várakat elfoglaló cseh zsoldos vezér, Giskra ellen harcoló Hunyadi János és Mátyás király is tartózkodott falai között. Jelentősebb szerepre a török időkben tett szert. Losonczy István 1544-ben sikeresen verte vissza a török támadását, de 1552-ben Ali budai pasa nagy erőkkel felvonuló serege elfoglalta. A törökök Szécsényt a budai vilajet egyik szandzsákjának székhelyévé tették és erős őrséget helyeztek el védelmére. A közel 40 évig tartó török uralom után Pálffy Miklós hadai foglalták vissza. 1663-ban a török újra elfoglalta és 20 évig birtokolta. Ezt követően Sobiesky János lengyel király szerezte vissza. Évekkel később egy pusztító pestisjárvány elnéptelenítette a várost, s Disznóssy Ferenc kapitány leromboltatta és felgyújtatta a várat. Mára csupán néhány falmaradvány, egy kerek bástya és egy szögletes torony őrzi a vár emlékét. A vár alatti réten, a Borjúpáston tartották 1705-ben a Rákóczi szabadságharc szécsényi országgyűlését.

ZAGYVAFŐ VÁRA
A Salgótarjántól ÉK-re található Zagyvaróna közelében emelkedő 423 méter magas várhegyen állott egykor Zagyvafő vára. Történetéről kevés írásos emlék maradt fenn, annyi azonban bizonyos, hogy a Rátót nemzetség emeltette a tatárjárást követő években. A XV. század közepén néhány nógrádi várral együtt a Habsburg érdekekért harcoló cseh huszita zsoldosvezér, Giskra birtokolta hosszabb ideig. A husziták ellen Mátyás király indított támadást. A Hatvan közelében állomásozó híres fekete sereg egyik hadteste megrohamozta a várat és elfoglalta Giskrától, akivel Mátyás később egyezséget kötött. A legenda szerint az ostrom közben egy nyílvessző eltalálta és megsebesítette a királyt, aki ezen annyira feldühödött, hogy leromboltatta a várat. Tény, hogy a huszitáktól történt visszafoglalás után a hadtörténetben már nem szerepelt, hadászati jelentőségét veszítve omladoztak falai évszázadokon át. A sűrű bozóttal és fával benőtt hegyormon mára csupán néhány benőtt falmaradvány utal az egykori várra. Jelzetlen gyalogösvényen juthatunk fel a csúcsra.


IRODALOMJEGYZÉK
Balassagyarmat (Panoráma,1975.)
Észak-Magyarország (Panoráma utikönyvek, 1976)
Nógrádi tájakon (Csáky Károly,1992., Madách)
Nógrádi útikalauz (Panoráma, 1964., 1976.)
Nógrádi várak (Panoráma, 1982.)
Nógrád vármegye (Borovszky Sámuel,1911.)
Salgótarján és a Karancs-Medves vidékének részletes kalauza (Dornyay Béla,1929.)
Salgótarján és környéke túrakalauz (NMTB,1996.)
Salgó Tájvédelmi Terület (TKM füzetek 144.) Vártúrák kalauza (Sport,1975.)