2011. április 14., csütörtök

Az egyre sûrûsödõ tavaszi programok miatt igyekeztünk idõben megtartani a túránkat, nehogy úgy járjunk, mint az elõzõ évben, amikor a pár éppen szabad napjainkon az idõjárás miatt nem tudtunk felkerekedni. Az elõzõ hét tavaszias levegõje, napsütése bíztató volt számunkra.
Meg is rendeltem két autóbuszt, gyorsan telefon a Kékes Turista Egyesület tagjainak, a közel 100 jelentkezõ Mátra Manóhoz még 8 segítõt szeretnénk. Jött is annyi túratárs.

Négy csoport indult útnak: az igazi nagycsoport (a narancsok), két középsõ-nagycsoport (a citromok és a zöldek), s a kis-középsõsök (a pirosak). A két kiscsoportot most otthon hagytuk, nekik külön kis Gyalogkakukk túrájuk lesz, ami távban, terepviszonyokban teljesen az Õ igényeikhez igazodik.
A túra helyszínéül a Mátra felsõ szakaszát választottam, mivel az elõzõ idõszakban tett túráim során a lentebbi részeken több vizes, saras részt találtam a kedvenc útvonalainkon.
Így újra Kékestetõ környékét jártuk. Régen voltunk már ott ilyen nagy számban együtt.
S ha már Kékes, lehetõség a csúcshódításra is. A vállalkozó szellemûek – s persze az erõsek – nekivághattak az emelkedõnek a Déli-sípályán.

A zöld csoportból a legmozgékonyabbak, a narancs csoportosok mindegyike teljesítette ezt a feladatot, mégpedig olyan gyorsan, hogy a zöldek másik fele nem jutott el a mókusokat üdvözölni a szanatórium parkjában. Pedig õket az autóbusz felvitte a hegyre. Péter is megjegyezte, hogy azt gondolta, hogy megállunk legalább két helyen pihenni egyet. De mivel a gyerekek egymással versengve szinte szaladtak felfelé, nekünk is teperni kellett.
A piros és citrom csoportosok szintén Kékesen szálltak le az autóbuszukról, s el is indultak a kék kereszt, majd a piros keresztjelzésû ösvényen. Eleinte még láttuk õket itt-ott felbukkanni a még télies bükkös szerpentinjein.

A csoportok igényeinek megfelelõen máshol, más idõben tartottunk pihenõt, étkezési idõt. Így olykor kerülgettük egymást. A kisebbek igyekeztek viszonylag hamar lejutni Mátraházára a gyülekezõ felhõk miatt, hogy legyen fedél a fejük fölött, ha szükséges. Ez végül jó választásnak bizonyult. A narancsok, mivel ez a hét az erdei ovis hetük volt, kihasználták, hogy Peti sok érdekességet tud mutatni, mesélni, ezért követték Õt a felfedezésben lefelé kitérõket, plusz utakat téve. Mi a zöldikéinkkel mozgásos feladatokkal, versismétléssel, énekes játékokkal tarkított bolondos túrát tartottunk. A bolondozás alapját az idõjárás szolgáltatta. A gyerekek tudták, mivel megbeszéltük, hogy az április egy nagyon szeszélyes, „bolond” hónap. De amikor már nem tudom hanyadszorra vettük elõ az esõkabátokat a hátizsákból a hirtelen támadt havas zápor miatt, majd mire beleburkolóztunk, már nem is esett, pár perc múlva pedig sütött a nap, ezt a saját bõrünkön meg is tapasztaltuk.

Két csoport hamar leért, s biztos, ami biztos alapon a buszállomás várójában húzódott be. Kettõ pedig tudatosan próbálta eltölteni az idõt a külön autóbuszok megérkezéséig, már Mátraházán. Az egyre sûrûsödõ csapadék miatt aztán mi is benyomakodtunk Zöldikéinkkel a már addig is megtelt váróterembe, a narancsok addigra távolabbra kerültek, így nekik nagyon jó szolgálatot tett az esõkabát.

A narancs csoportosok 8 km-t gyalogoltak, a zöldek egy része 6 –ot, a másik felük 4,5 km-t, csakúgy, mint a citrom és piros csoportosok. A jó levegõ, a szél, minden kis túrázó arcát kipirította, s ringatni sem kellett senkit este. Annál is inkább, mert ezúttal végre nem kellett visszaérni ebédre, sõt alvásidõre sem, s nem volt napközbeni alvás az óvodában.

A túránkon napozással kezdtünk, idõnként azzal is folytattuk, de araszoltunk havas záporban is. Összehasonlítottuk a lentebbi részek fáinak már kibomlott leveleit a tetõnél még téli, alvó állapotú fák kopasz gallyaival, idõnként leheltük a kezünket, majd felfedeztük a nyíló virágokat a napsütötte részeken. Átkeltünk patakon, kidõlt fákon. A mindenféle környezeti viszonyokat még tarkította hányás, hasmenés is a vírusfertõzés tüneteként több kis túrázónál – szóval mindenben volt részünk aznap.
Ezért különösen köszönjük a Marika néniknek, Márti néniknek, Zsuzsa néninek a kisérést, segítést, s a három bácsi jelenléte is nagyon fontos volt. Reméljük, még sokszor túrázunk együtt Sándor, Zoltán és Peti bácsival.

Legközelebb – mondjuk – a kiscsoportosok Gyalogkakukk túráján.

Tóthné Kelemen Mária