2024. október 7. hétfõ (41. hét) van, köszöntjük Amália nevű olvasóinkat. Regisztráció! | Elfelejtette jelszavát?

Élménybeszámolók

Mátra manós családi kirándulás

2009. május 21., csütörtök



A kimozdulás részleteit egy héttel a kirándulás elõtt beszéltük meg a szülõkkel, õk elfogadták a helyszínre és a programra tett javaslatot. Így uticélunk Mátrafüred volt, erdei vasúttal utaztunk, belátogattunk a Mátrai Tájvédelmi Központba és a Mátra Szakképzõ Intézet vadasparkjába is.


3-4 éves Zöldikéink már nagyon várták az eseményt. Egyik kislány meg is kérdezte hét elején: „Jövõ hét van már?”. Mihez képest? - kérdeztem én magamban, persze hangosan inkább azt kérdeztem, mit vár, milyen érdekes dolog fog történni a jövõ héten? „Hogy menjünk hátizsákkal”- mondta, s nagyon örült, hogy akkor bizony már éppen jövõ hét volt.


A vasút nyitott kocsiján utaztunk, amit a gyerekek közül sokan ismerõs élményként, de páran elsõ alkalommal éltek át.


A tájvédelmi körzetben Szuromi László körzetvezetõ fogadta népes csapatunkat, ami 20 kiscsoportosból és 21 szülõbõl állt a 3 dolgozón kívül. Az oktatótermükben képekkel illusztrálva röviden bemutatta lakóhelyünk környékének védett értékeit. A szülõk érdeklõdve nézték a felvételeket, a gyerekek is látták, hogy „ez is szép virág, az is szép virág”, a lényeg, hogy sose akarjanak virágcsokrot hazavinni a Mátrából - sehány évesen se.


A kicsik az állatokat ábrázoló képektõl kezdtek felélénkülni, próbálták megnevezni, mit is látnak. Igaz, hogy a hiúzt ábrázoló diánál megállapították szinte kórusban, hogy „ott a csicsa!”, de semmi baj, majd alakul ez. Mivel a kirándulást megelõzõ napokban az óvodában a tavaszhoz kapcsolódóan a lepkékkel foglalkoztunk, ezt folytattuk itt is. A szülõk hajtogattak lepkéket, mi pedig énekeltünk nekik. Kint az épület elõtt elõkerültek az óvodában készített nagy lepkék a hátizsákból, azok segítségével verset mondtunk, s játszottunk mindannyian.


Az udvar felfedezése az õszi avarhalomban történõ hancúrozásba torkollott, ami tudvalevõleg nagyon jó játék, de alig tudtunk továbbindulni, hogy a borzasztó távolságot legyõzzük a Mátra Szakképzõ Intézetig. A nagy melegben mégis csak átjutottunk, s a séta során élõben is megfigyelhettük az igazi lepkék táncát.


A középiskolánál mindjárt elsõ élményként traktorral, s azt vezetni tanuló fiatalemberekkel találkoztunk. Persze ezer kérdés áradt azonnal: mért megy hátra, minek azok a botok, mért megy csak kicsit stb. stb. Különösen a fiúk lelkesedtek attól, hogy milyen jó lehet olyan iskolába járni, ahol traktorvezetési óra van.


A vadaspark körbejárását az emuknál kezdtük, majd a kutyák és muflonok kerültek sorra. Ekkor csatlakoztak még hozzánk családtagok. A „nagy magasságot” leküzdve értünk a vaddisznó családhoz, akik a nevükkel ellentétben azonnal a kerítéshez rohantak már a hangok hallatán.


Így aztán jól meg is figyelhettük õket, s azt is, milyen örömmel, s hogyan fogyasztják a hátizsákokból elõkerült almákat. Természetesen a csíkos hátú kismalacoké volt az osztatlan siker. A pávákat is megfigyeltük, szerencsére árnyékban voltak - õk is és mi is, mert a hõség addigra tikkasztóvá vált. Így hatalmas tempóban támadtuk meg a kivezetõ út mellett a szökõkutat.


Feltöltöttük a közben kiürült palackokat udvarias fiatalemberek útbaigazítása alapján, majd tanácskoztunk a további programról az órára pillantva. Végül is a kiserdõ felé vettük utunkat, ezen a kicsi úton is volt már sírás-rívás, nyûgösködés, s a szülõk közül többeknek be kellett érniük délutánra a munkahelyére, így fele társaságunk az alsó buszmegállónál elköszönt, s visszajött a városba délben.


A kitartókkal kis szabad játék után még lementünk a patakhoz, vizet pacskolni, kövekre lépkedve átjutást gyakorolni.


A meleg, az eltolódott napirend és az élmények megtették hatásukat: a társaság apró népe hazafelé fekve utazott a vonaton, s többen sokkal hosszabbat aludtak délután a tõlük megszokottnál.


Bár alig mozdultunk ki lakhelyünkrõl, a felnõtteknek is sikerült új tapasztalatokat nyújtani. A tájvédelmi körzet központját természetesen még nem ismerték - hiszen nem is régen mûködik ezen a helyen - , sokaknak még napközis táboros emlékeik kötõdtek a helyhez. Az ott folyó munka megismerése is újdonság volt. A középiskolát sem volt haszontalan végigjárni, egyáltalán nem tudtak a vadasparkról, s a környéket, s magát az iskolát is érdeklõdve, újdonságként szemlélte a régebben ott érettségizett apuka is.


Környezetünk, világunk változik. Gyorsan változik. S a legközelebbi helyeket sem ismerjük élõhelyünk körül. Mert csak átrobogunk rajtuk, vagy eszünkbe sem jut, hogy akár be is lehetne látogatni. Ezért is jók a szülõs-családos programok.


Kedves Mátra Manó családtagok!
Remélem, jól érezték magukat, s máskor is velünk tartanak.



Tóthné Kelemen Mária

Óvónõ, óvodai környezeti nevelõ

BEJELENTKEZÉS


SZÁLLÁSKERESÕ


településen

HIRDETÉS

Szállás AJÁNLATAINK

KIEMELT AJÁNLATNK

PARTNER

Jooble álláskeresés
Kékes Turista Egyesület

FACEBOOK

Google plusz One



GOOGLE KERESÉS

www matrahegy.hu

Az oldalt a Mátrahegy Bt. készíti és tartja karban, az oldalon szereplõ tartalmak kizárólagos tulajdona a Mátrahegy Bt.
Az adatok saját célra való felhasználása megengedett, további felhasználásra a készítõk engedélyét kell írásban kérni.

Impresszum

Oldal tetejére