A táj éghajlata - ritka kivételtől eltekintve - szélsőségmentes, mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, a vidék terepadottságai, közlekedési viszonyai kedvezőek. A kastély épületét körülölelő 13 hektáros parkban ezen sajátosságokat jól hasznosították és e tájképi parkba többnyire a környéken honos fafajtákat telepítettek, de megtalálhatók a különböző fafajok egyedi példányai is (kocsányos tölgy, kőrisek, szilek, nemes nyárfa, díszcserjék, lucfenyő, juhar, nyír, bükk, kanadai vasfa, páfrányfenyő, magyal, díszalma, vérszilva, tűztövis, jezsámen, ecetfa, szomorúfűz, spanyol jegenyefenyő, aranyos- kékes álciprus, kínai borókafenyő). A park legdíszesebb területe az épület közvetlen környezetében lévő kertrész és a kastélyhoz vezető széles sétautak. A kert sétautakon körbejárható, a körútról mellékágak vezetnek az egyes építményekhez, sportpályákhoz, játszótérhez.
A park területét 1975-ben védetté nyilvánították.